Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 10. kedd, az őszi ülésszak 32. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
2167 Csodát persze nem lehet várnunk. Javasoltuk a z adóigazgatási eljárás módosítását, szigorítását, az adóhivatal és a vámhivatal technikai felszereltségének és ellenőrző kapacitásának a növelését, de majd ha kialakul a gondos polgár, aki tudja, hogy mire fizeti az adóját, akkor valószínűleg jobb lesz a helyzet. Ettől még azért messze vagyunk. Tisztelt Országgyűlés! Áttérve a kiadásokra látnunk kell, hogy a költségvetés kiadási oldalának nincs egyetlen olyan igazi tétele sem, ahol a hiányt egy évben látványosan csökkentő megtakarítást lehetne elérni. Ez f olyamatos munkát igényel. Az elmúlt években már túljutottunk néhány dolgon, így mindenekelőtt radikálisan lecsökkent a vállalati kört és a fogyasztást közvetlenül érintő támogatások összege. Ma már ez mindössze a megtermelt jövedelem 1,6%át teszi ki. Az e lmúlt években az állam talán az indokoltnál nagyobb mértékben visszavonult a beruházások és a felhalmozás finanszírozásából, mindenekelőtt az infrastuktúra területén okoz ez problémát. Marad tehát a sokkal nehezebb megoldás, a nagy elosztási rendszerek és az intézményi struktúra átalakítása, reformja. Mindezeket a kérdéseket szűkös vagy szűkülő források közepette kell megoldani, és ilyenkor mindig adódik a válasz: ha nincs pénz, akkor nem lehet semmit csinálni. Ez nem így van, és csak menekülést jelent a sz ükséges cselekvés elől, arról nem beszélve, hogy egyre drágább. Az állami kötelezettségvállalások csökkentésére, a költségvetési hiány megengedhető mértékének betartására irányuló törekvések a költségvetési intézmények támogatásának csak erősen visszafogot t növekedését teszik lehetővé. Az állami költségvetésből nincs mód és nincs lehetőség kötelezettséget vállalni a központi intézményhálózat és a feladatrendszer változatlan szintű fenntartására. Az irányító szervek felülvizsgálták intézményhálózatukat és – több esetben a támogatáscsökkentés által kényszerítve – igyekeztek olyan változásokat elérni, amelyeknek kihatásai a jövő évben, illetőleg az azt követő években már érvényesíthetők. A feladatfelülvizsgálatok alapján hozott döntések azonban alapvetően nem változtatják meg az intézményrendszereket, finanszírozási módjukat. A hozott intézkedések további támogatáscsökkentést általában nem eredményeznek, hiszen meghatározott körben elkerülhetővé tették a támogatások növelését, javíthatják a fejezetek, az intézm ények megmaradó feladatainak feltételeit. A fejlesztési lehetőségek jobb megalapozása érdekében a központi költségvetési fejezetek körében egyszerű, ún. báziscsökkentésre került sor, ami az, amely az egyes területek között differenciáltan érvényesült. Az í gy elért megtakarítás teremt részbeni fedezetet az intézményi körben szükséges többlettámogatásokhoz. Az 1992. évre előirányzott 10%os bér- és 5%os dologi automatizmus nyilvánvalóan elmarad a várható áremelkedések mértékétől. Ezért a támogatások reálérté kének megőrzéséhez, csökkenésének fékezéséhez kemény takarékossági intézkedések életbeléptetésére van szükség. Ugyanakkor a költségvetésben a központi béremelésekre rendelkezésre áll fedezet, amelynek differenciált elosztását javasoljuk majd az első félév végén. Ez lehetővé tenné egyes területeken az áremelkedések ütemét jobban követő bérfejlesztést. A csekély fejlesztési lehetőségekből csak viszonylag szűk kör részesülhet. Ezért gyakran éri a vád a költségvetést, hogy nincs koncepció benne, nem tesz különb séget az egyes területek között. Szeretném kijelenteni, hogy ha az államháztartás egészét tekintjük, akkor egyáltalán nem ez a kép adódik. A kiadási szerkezet igenis differenciálódik, s a változás iránya – remélem – mindenki számára elfogadható. Ennek érzé keltetésére néhány nagyon vitatott területről kicsit részletesebben is szólni kívánok. A társadalom, a gazdaság fejlesztésében az oktatás, a képzés nagy fontossággal bír. A Kormány határozott szándéka a helyzet javítása, amit a lehetőségekkel kell összehan golni rövid és hosszabb távon egyaránt. Ezt a törekvést az adott gazdasági helyzetben és költségvetési pozícióban csak hosszabb távon tudjuk megalapozni, és a kiemelt fejlesztés is csak viszonylagos lehet más
