Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 10. kedd, az őszi ülésszak 32. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
2166 Csak olyan költségvetést szabad csinálni, amely a realitáso k talaján maradva megkísérli kimozdítani a költségvetést abból az állapotból, amibe az elmúlt évek, évtizedek során belekényszerült. Az 1991es év példája is szembetűnően mutatja, milyen óriási ellentmondás van az államháztartás egészét illetően a bevétele k és a kiadások között. Ennek több oka van. Nem kis része annak az adósságtehernek van, amelyet évről évre kell fizetnünk a hatalmas államadósság után, és amelynek nettó terhe 1992re közel 130 milliárd forintot jelent. Kérem, ez az összeg egyenértékű az o ktatásra vagy az egészségügyre fordított kiadásokkal. Nem véletlen tehát az, hogy a pénzügyi szakértők, az ún. fiskális diktátorok óva intenek mindenkit attól, hogy a költségvetés tovább növelje az adósságát, hiszen például az 1991. évi 100 milliárd körüli hiány után 1992ben 25 milliárd forintot kell fizetnünk úgy, olyan 25 milliárdot, hogy ebből nem adtunk senkinek semmit, átadtuk a banknak. Ezért szeretném kérni, hogy a beterjesztett 69,4 milliárdos hiányt kezeljék úgy, mint egy nagyonnagyon komoly szám ot, mert ahogy növeljük, úgy növekszenek a jövőben az adósságterhek. Van néhány egyéb elrendezendő örökségünk is, amelyik terheli a költségvetést. Ilyen például az az 1990. évi csereügyletből hátrahagyott, a társadalmi alapnak fennálló 15 milliá rdos tartozás, amit rendeznünk kell. Ilyen az 1988 – 89 – 90es években az egyébként már felszínre törő munkanélküliség elkerülését finanszírozó ún. újrakezdési kölcsön és más konstrukciók, amelyeknek áthúzódó terhei kamatban és a tőketörlesztések elmaradásába n milliárdokra becsülhetően növelik a 92es költségvetés és a következő évek terheit. És ilyen a bankrendszer kétes követeléseinek rendezése állami garancia mellett, amely elkerülhetetlen, hogyha a bankrendszert európai szintűvé vagy legalábbis ahhoz közel ítővé akarjuk tenni. Végül a költségvetés tele van különféle típusú garanciavállalással, amelyek közül egyre többet váltanak be, részben azért, mert ez a garancia a lakosság védelmét szolgálja, részben pedig azért, mert a garanciát kérő vállalatok csődbe m entek. Ezt a kis listát csak azért mondtam el, hogy egy költségvetési döntés idén milyen hosszan ki tud hatni a következő évekre, tehát nagyon megfontoltan kell egy költségvetést összeállítani. Tisztelt Országgyűlés! Az államháztartás nagy hiánya mindamell ett azzal függ össze, hogy nem vagy csak nagyon lassan tudunk szabadulni attól a gyakorlati magatartásokat is átható szemlélettől, hogy mindent közvetlenül a gondoskodó államnak kell ellátnia. Ez egy csalóka dolog, mert miközben piacgazdaságról, annak kiép ítéséről beszélünk, aközben nem akarjuk tudomásul venni, hogy piacgazdaság csak akkor lesz és ott lesz, ahol az állam visszavonul oda, ahol a jelenléte feltétlenül indokolt. Ma még mindig óriási az állam súlya. Az államon, az államháztartási rendszeren ker esztül történő újraelosztás a GDPnek, tehát a megtermelt jövedelemnek 60%át teszi ki. Ezért az 1992. évi költségvetéspolitika egyik igazi alapkérdése az, hogyan és milyen mértékben lehet az államháztartás egyensúlytalanságát csökkenteni úgy, hogy közben ne keletkeztessünk megoldhatatlan problémákat. A válasz csak az lehet – és ezt tartalmazza az önök elé terjesztett javaslat – , hogy nem a bevételeket kell mindenáron növelni, hanem a kiadásokban kell egy szelektív mérséklést végrehajtani. A bevételekről m ost külön részletesen nem kívánok szólni, hiszen az adótörvényeket most fogják vitatni. Azt azonban szeretném, ha elkerülnénk a tavaly történteket, és a bevételeket indok, ok nélkül megemelnénk, és ezzel teremtenénk a kiadásoknak forrást. Az viszont nagyon lényeges dolog a bevételeknél, hogy az eddiginél is többet kell tennünk a nagy és növekvő adóhátralékok beszedésében. Október 31i állapot szerint 3200 adóbevalló nettó adótartozása 41 milliárd forint volt, ennek a zöme az általános forgalmi adóból szárma zik, az SZJAból, az AVURból és az ún. VÁNYAból. Mindez olyan körülmények között következett be, amikor az adóhivatal állandóan kinn volt a terepen, növelte a pénzügyi ellenőrzést és promt inkaszszós rendszereket alkalmazott. Azt is tudni kell, hogy a ki ntlévőségnek jelentős hányadát, egyharmadát húsz vállalat tartozása teszi ki, ez 17 milliárd forint, ide tartozik a VIDEOTON, a DIMAG, a Csepel Autógyár, ez is egy örökség, amit valahogy ki kell majd fizetnünk.
