Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 10. kedd, az őszi ülésszak 32. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
2165 A gazdasági visszaesés megállításával még nincs itt a Kánaán, nem nyílik meg az életszínvonal, az életkörülmények általános javításának a lehetősége – de legalább megállítjuk a folyamatot, és ha differenciáltan is, de lesznek, akik jobban fognak élni, és többet fognak fogyasztani. A gazdaság szerkezeti átala kulása miatt a jövő évben még ugyancsak elkerülhetetlen a munkanélküliek számának emelkedése, a területi, regionális feszültségek növekedése. A munkanélküliséggel járó gondok enyhítése érdekében a Kormány kezdeményezte a foglalkoztatási törvény módosítását , és továbbra is fontos szerepet szán az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközöknek. A regionális feszültségek mérséklése érdekében növeljük az elmaradott térségek fejlesztésére, új munkahelyek létesítésének támogatására, a mezőgazdasági vállalkozások élénk ítésére fordítható eszközöket. Tisztelt Országgyűlés! Az 1992es év gazdaságpolitikájának egyik kiemelt területe a mezőgazdaság, az élelmiszertermelés – tehát az agrárgazdaság – , úgyhogy egy kicsit ezzel szeretnék most foglalkozni. A nemzetközi és a hazai korlátok együttesen rendkívül szűkre szabják a magyar agrárpolitika cselekvési, mozgásterét. Ezekből kiindulva több alapvető, az agrárpolitika egészére kiható következtetés vonható le. Az átalakuló nemzetközi piacokon a magyar agrárexport leértékelődött. A z alacsony vagy közepes minőségű tömegtermékekből a külföldi értékesítés az átmeneti időszakban mennyiségileg tovább nem bővíthető, mert olyan mértékű támogatási igénynyel jár, amely az ország kiárusításával egyenértékű. A nemzetközi agrárpiacokon érvényes ülő protekcionizmus számunkra adottság; egyetlen lehetőség marad: az alkalmazkodás. Ma a magyar agrárexport gyakorlatilag nem élvez egyetlen gazdasági integrációban sem jelentős kereskedelempolitikai kedvezményeket. A Közös Piac kétségtelen perspektívákat kínál, ma azonban ez nem több a fejlődő országoknak általában nyújtott kedvezményeknél. Éppen ez indokolja a komparatív előnyünk megtartását, azt, hogy olcsóbban termeljünk. A mezőgazdasági termelés a lakosság jelentős részének nyújtott hagyományosan bizto s jövedelmet. Ennek teljes vagy részbeni elvesztése rendkívüli mértékben súlyosbíthatja a vidék szociális problémáit, komoly politikai feszültségek forrása lehet. Mindezek a korlátok, amelyeket említettem, összességükben olyan helyzetet teremtenek, amelybő l a kitörés csak alapvető szemléleti és gyakorlati megújulás révén a magyar élelmiszertermelés egészének átalakításával lehetséges. A Kormány célja a jelenleginél hatékonyabb, alkalmazkodóbb, piacérzékenyebb agrártermelés megteremtése. Ezt szolgálja az ag rárpiaci rendtartás, amelynek keretében a pénzügyi rendszer elősegíti az agrártermékek piacra jutásának esélyeit, és enyhíti a nemzetközi agrárprotekcionizmus piackorlátozó hatásait. Ennek keretében az 1992. évi költségvetési törvény változatlan normatív t ámogatási összeget tart fenn. Az agrárgazdaság, agrártermelés átalakulásával szükségszerűen keletkező átmeneti feszültségek levezetése érdekében bővítjük az agrárintervenciós rendszer hatókörét és pénzügyi forrásait – erre több mint 4 milliárd áll rendelke zésre. A szerkezet, illetve szervezetátalakítást egyéb pénzügyi megoldások szolgálják: a reorganizációs program, az úgynevezett Agrárvállalkozási Fejlesztési Hitelgarancia Alapítvánnyal együttműködve; a regionális fejlesztésekre rendelkezésre álló 6 milli árd forint, továbbá további több mint 3 milliárd forint beruházási és kamattámogatási kedvezmény. Összességében azt lehet mondani a magyar mezőgazdászoknak, hogy '92 nem lesz könnyű év – de senkinek nem lesz az – , de az állam készen áll, és megteremtette a zokat a rendszereket, amelyek az átalakítás kockázatát tudják mérsékelni. Tisztelt Országgyűlés! 1992ben a gazdaságpolitikai célok megvalósításában továbblépünk, a gazdasági átalakulás reményeink szerint gyors ütemben folytatódik. Ilyen változó körülménye k között kérdés, milyen költségvetést lehet és szabad csinálnunk. Olyat biztosan nem, amelyik minden szempontból kifogástalan, minden igényt kielégít, ehhez nem vagyunk, nem leszünk elég gazdagok.
