Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 10. kedd, az őszi ülésszak 32. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
2163 adónemből se szokatlanul vagy túl dinamikusan a bevétel, ezért ez egy tényleges bevételkiesést jelent, amelyik a hiányt növelte. Abban, hogy a bevételek elmaradása ellenére nem omlott össze a költségvetés, meghatározó szerepe volt annak, hogy a kiadásokat illetően a Kormány következetes politikát folytatott. A szociális feszültségek enyhítése érdekében az eredetileg számításba vettnél később léptettük életbe az energiaáremeléseket. Ez 10 milliárd forintos kiadásnövekedést jelentett a költ ségvetés számára, de szociálpolitikai indíttatásból. Emellett az érdekegyeztetési fórumon még további 5 milliárd forintban állapodtunk meg, hogy kompenzáljuk az energiaáremeléseket. Tehát ezek szociális indíttatású lépések voltak. Volt néhány olyan kiadás i többlet is, mint például az Alkotmánybíróság döntése következtében felállított közigazgatási bíróság, amelyik többletkiadást jelentett. Jelentős többletet okozott a kárpótlási hivatal kiépítése, és például pótlólagos kiadások merültek fel a tankönyvkiadá sban is. Mindezt összevéve, ha megnézik az I. kötetben szereplő 1991. évi mérleget, akkor láthatják, hogy a központi államigazgatási szerveknél még így is 2 milliárd forintot megtakarítottunk, és így nem igaz az, hogy ez minden idők egyik legköltekezőbb ko rmánya. Az önök elé terjesztett várható mérleg adatai szerint a 851 milliárd forintos kiadási főösszeget körülbelül 12 milliárd forinttal csökkentettük, tehát ennyi a kiadási megtakarításunk, a bevételeknél pedig 36 milliárd forint az elmaradásunk, és így alakul ki a tervezettnél nagyobb hiány. E mögött a folyamat mögött azonban pozitív tendenciát tessék szíves látni, mert megtakarítottunk '91ben az összes kiadásban, amíg 1989ben 48 milliárddal volt több a kiadás az előirányzatnál, 1990ben pedig 33 milli árd forinttal. Ezért nem kellett csomagot a lakosságra rákényszerítenünk, mert a kiadási oldalt nem növeltük, a bevételek elmaradását pedig elszenvedtük. Ma még nem lehet teljeskörűen és véglegesen értékelni a '91es é vet, de azt hiszem, hogy amit a Kormány 1991re a költségvetés kapcsán vállalt, abból néhány dolgot be is tudott tartani. Mindenekelőtt a lakosság terheit nem növeltük az év közben. Az infláció keretek között maradt, az elhalasztott áremelések ellenére is történtek kompenzációk, a bérek pedig terven felül növekedtek. Az intézményrendszer működőképessége fennmaradt, néhol gondokkal ugyan, de az alapellátásokat teljesíteni tudták az intézmények. Sokan féltették az önkormányzatokat, teljes lehetetlenülésről be széltek, de végül is más lett a helyzet, a helyi adók kivetésének kényszere alól sok helyen az önkormányzatok mentesültek úgy, hogy takarékos gazdálkodásukkal több mint 50 milliárd forintos betétállománnyal rendelkeznek az év végén. Azért ez egy vállalatna k is egy megnyugtató pozíció lenne. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt az 1992. évi költségvetés részleteiről szólnék, szükségesnek tartom vázolni azokat a nemzetgazdasági feltételeket, amelyek a költségvetés környezetét adják, kitérve a kormányprogram végreha jtásának eddigi tapasztalataira is. A gazdasági folyamatokban 1991ben markáns irányváltás, szerkezeti átrendeződés indult meg. Pozitív és megőrzendő a folyamat stabilizációs jellege, a külső egyensúlyjavulás, az aktív fizetési mérleg, a növekvő devizatart alékok, a külföldi adósság csökkentése, és ami nagyon lényeges: az infláció lefékeződése. A gazdálkodásban felerősödött a versenyképes piaci struktúrák térhódítása, az importverseny, a működőtőke beáramlása, a privatizáció, a vállalkozásalapítás, megszűné s, tehát egy normális gazdasági miliő kialakulása. A teljesítményekben, a fejlesztésekben a keresleti motiváció dominált. Piacváltás zajlott le – ugyan kényszerűen, de lezajlott – a külkereskedelemben, s a gyors megtérülésű beruházások, befektetések került ek előtérbe. Tartós, sokszor nem kedvező változás következett be a lakosság fogyasztási szerkezetében és megtakarítási hajlandóságában, amely jelentősen növekedett. Vannak kedvezőtlen vonások, és mi nem azt mondjuk, hogy siker meg kudarc, hanem hogy kedvez ő, kedvezőtlen. A siker és a kudarc majd kéthárom év múlva ítélhető meg.
