Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 3. kedd, az őszi ülésszak 30. napja - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - VINCZE KÁLMÁN (FKgP)
2095 A Kormány által kiosztott számítási anyagok szerint a jövedelmek adóterhelése csökken azoknál, akik 1992ben is ugyanannyit keresnek majd, mint 1991ben. Ez a kiosztott számításokból ellenőrizhető, és hát erre az ember azt mondhatná, hogy még szerencse. Na most, akinek viszont a jövedelme a Kormány számításának megfelelő átlag szerint, az inflációtól mindenesetre azért jócskán elmaradva nő, annak kétgyermekes család esetén a Kormány által preferált 25 – 40%os adótábla mellett a jövedelme adóterhelése, azaz a jövedelem adóban befizetett hányada általában évi 175 ezer forintot el nem érő, vagy évi 200 ezer és 350 ezer forint közötti jövedelem esetén növekszik. S ezt a hosszú mondatot rövidebbre véve a lényeg a z, hogy növekszik az adóterhelés. Igaz, hogy csak kevéssé növekszik, általában 1 százalékponton belüli mértékben. De ez sem elfogadható. Az adóterhelésnek nem növekednie, hanem csökkennie kellene. És ráadásul az adóterhelés csökkenése nagyobb is annál, ami t a Kormány számítási anyagai tükröznek. Megszűnik ugyanis számos béren kívüli juttatás adómentessége. Vonatkozik ez például a pénzbeni étkezési hozzájárulásra, az üdülési hozzájárulásra. Ezek a változtatások, tehát itt bizonyos juttatások adómentességének a megszüntetései önmagukban nem feltétlenül kifogásolhatók, hiszen itt olyan juttatásokról van szó, amelyeket különböző magánszemélyek, attól függően, hogy hol, milyen területen dolgoznak, vagy kapnak, vagy nem kapnak. Hát például a kisebb, vagy rugalmasa bb cégeknél vált elsősorban elfogadottá az a nagyszerű megoldás, hogy a dolgozóik jövedelmének egy részét adómentesen tudják nekik kifizetni akkor, hogyha a lakásukat elnevezik szolgálati lakásnak, és akkor azt ugye adózatlan jövedelemből lehet fizetni. Má sutt, ahol ez nem jutott eszébe a főkönyvelőnek, hogy ezzel egy kis pénzt lehet megtakarítani, ott ezt nem alkalmazzák. Tehát ezeknek a kedvezményeknek az elosztása eléggé összevissza, hogy úgy mondjam. Hasonlóképpen lehet mondani az üdülési hozzájárulásró l, hogy az üdülési hozzájárulás adómentessége rendkívül kedvező azoknak, akik kapnak ilyet, de semmit se jelent azoknak, akik nem kapnak ilyet. És ezek tehát olyan megkülönböztetések, amelyeknek a megszüntetése nyilvánvalóan indokolt. De ha ez így van, akk or csökkenteni kell az adókulcsot. Kérem, az adókedvezmények körének a szűkítése, különös tekintettel arra, hogy úgyszólván mindenkinek van valamifajta adókedvezménye, az adókedvezmények körének a szűkítése önmagában véve nem kifogásolható. De akkor nem ki fogásolható, hogyha ennek megfelelően az adókulcsok csökkennek. És ez a Kormány, miután nem kíván – láthatóan nem kíván – az államháztartásban rendet teremteni, nincs semmiféle törekvés arra, nem látszik semmi jele annak, hogy valamiféle államháztartási re form valósulna meg – én itt nem sokat változtatok azon a szövegen, amit olvashattam a költségvetés irányelveiben, ott is arról volt szó, hogy hát ez most még nem halad – ezért nem tudja az adókedvezménycsökkentéseket adókulcscsökkentésekre fordítani, hane m itt növekszik az adóteher. Ez a mi számunkra nem elfogadható, és megfelelő módosító javaslatokkal fogunk a törvény ezen és számunkra más kifogásolható vonásaival szemben föllépni. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Megadom a szót Vincze Kálmánnak, a Kisgazdapárt 33 tagú képviselőcsoportja vezérszónokának. Kérem. Felszólaló: Vincze Kálmán az FKgP 33 tagú képviselőcsoport nevében VINCZE KÁLMÁN (FKgP) Köszönöm, Elnök Úr. Igyekszem rövidre fogni és kínosan ügyelni a megfogalmazásokra képvis előcsoportunk részéről. Tisztelt Ház! A személyi jövedelemadó törvénytervezete – bevezetésétől – fokozatosan, úgy gondoljuk, egyre inkább szűkíti a kedvezmények körét és mértékét. Ez egyféle jól felfogott érdeke minden olyan gazdasági berendezkedésű ország nak, ahol az egyén hasonló szempontok szerint járul hozzá a társadalmi közkiadásokhoz. Tudjuk, ez a folyamat még eltart néhány évig, az adóztatás és az adózás kultúrájának – remélhetőleg együttes – fejlődése mellett.
