Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 3. kedd, az őszi ülésszak 30. napja - Bejelentés: Dr. Horváth József jegyző - Interpellációk: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - HORVÁTH BALÁZS, DR. tárca nélküli miniszter:
2057 mozgásáról vagy netán tudatos mozgatásáról is szó lehet. Jelenleg – mai napi adat – 82 Szovjetunióból áttelepült javára 850 millió forintot tartunk nyilván kifizetetlen átutalásként, amelynek körülbelül a fel e van magyarok tulajdonában – ha jól emlékszem, 43 vagy 44 – , és közel hasonló nagyságrendek, mint amit az imént említettem. A Szovjetunió külgazdasági bankjában ellentétel nélküli átutalások történnek. Ezek az összegek jelentősen megnövelték és megnövelik a Szovejtunió ismert, nagyon komoly nagyságrendű eladósodását országunkkal, hazánkkal szemben. Ennek a technikai alapjaira már az imént kitértem – és erre reagálni kellett a Kormánynak. A Kormány, a Nemzeti Bank elnökének az előadását figyelembe véve, azt mérlegelve számos alkalommal foglalkozott az üggyel. Tárgyalást kezdeményezett az illetékes szovjet szervekkel, és eközben kényszerült a kifizetéseket felfüggeszteni. Éppen a 3419/1990es kormányhatározat egyértelmű utasítást ad arra a Nemzeti Banknak, il letve a Pénzügyminisztériumnak, hogy minden lehetséges eszközt fölhasználva próbáljon olyan megállapodást a szovjet féllel tető alá hozni, amely az átutalt pénzek fedezetét valamilyen formában biztosítja. Eddig pontosan nyomon követhető az a kényszerpálya, amelyen a Kormány haladt és sajnos halad most is. Magától értetődő azonban, hogy az a sistergő indulat, ami az ön interpellációjának legalábbis a címéből kisütött, az a Kormányban is felelősséggel működött, és valamilyen módon feltétlenül gondoskodni szer etnénk az így hazatelepülő magyarokról. Érzékelve a rendkívül súlyos, hátrányos helyzetet, úgy döntöttünk, hogy kedvezményben részesítjük őket, és ezért családonként 2 millió forintig hozzájuthatnak átutalásaikhoz a magyarok, más esetben ez 500 ezer forint . Hangsúlyozni szeretném, hogy ez egyértelműen fedezet nélküli költségvetési kiadást jelent, hiszen az ő rubeljükkel a magyar Kormány, a magyar pénzügyi kormányzat gyakorlatilag semmit nem tud kezdeni. A Magyar Nemzeti Bank a limiteket idén 3 millió forint ra, illetve a nem magyar származásúakkal kapcsolatban 1,5 millió forintra emelte föl. Erre azért volt szükség, amire ön is célzott, hogy komoly az infláció, és minden határozott kormányzati szándék, törekvés ellenére a mai napig nem sikerült a szovjet féll el ezzel kapcsolatban megállapodásra jutnunk. Abban igaza van és az nem vitás, hiba, hogy nem hívtuk fel erre a körülményre az áttelepülni szándékozók figyelmét. Ennek viszont két magyarázata van. Az egyik magyarázata az – amit statisztikai adatokkal lehet igazolni, én ezzel nem akarom a Parlamentet, a tisztelt Házat untatni, úgyhogy ha kívánja, rendelkezésére bocsátom – , egy ütemben és nagy tömegben menekültek át, és akkor jelentkezett ez gondként. Addig, amíg egykét külföldi, tehát a Szovjetunióból egyk ét magyar jött csak át, addig a Kormánynak, illetve a pénzügyi kormányzatnak nem okozott gondot, mert kisebb összegről volt szó. Amikor egy hullámban tavaly év elején átjöttek, akkor ért el közel 1 milliárd forintos nagyságrendet. (Zaj.) Ugyanakkor most má r a választási lehetőséget megadja a Kormány, illetve a pénzügyi kormányzat. Írásban kap mindenki felvilágosítást arról, aki áttelepülési szándékát a konzulátuson jelzi, hogy milyen összeget tudunk itthon kifizetni az áttelepülteknek, és a ki nem fizetett összeg sorsa mi lehet. Erre a következő alternatív megoldási javaslatokat kínáljuk az áttelepülni szándékozóknak: vagy a zárolt számlán itt tartják a pénzüket, azaz a kérdéses összeg itt marad, amíg a Szovjetunió – vagy ami utána következik – hajlandó az a dósságát rendezni, vagy visszautaltatja a szovjetunióbeli rokonához vagy bármely más személyhez. Addig, amíg az államközi elszámolás ezzel kapcsolatban nyugvópontra nem jut, addig más megoldás a költségvetés megfeszítése nélkül a magyar Kormány rendelkezés ére sajnos – és ezt higgye el, kérem, hogy a Kormány és személy szerint én is végtelenül sajnálom – nem áll. Mindent egyébként el fogunk követni. Vélem azt, hogy ezt tudomásul veszik itt a képviselő urak és elhiszik, hogy minél hamarabb sikerüljön rendezni , megállapodni a Szovjetunió illetékes hatóságaival. Köszönöm a figyelmüket, és kérem, szíveskedjék a válaszomat elfogadni. (Gyér taps.)
