Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 3. kedd, az őszi ülésszak 30. napja - Bejelentés: Dr. Horváth József jegyző - Interpellációk: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
2058 ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Viszonválaszra átadom a szót Szigethy István képviselőtársunknak. SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A válaszra kétirányú észrevételünk van. Egyrészt emberi, másrészt jogi. Sajnos azt kell mondanom, hogy egyik sem lesz túlzottan vidám az elhangzottak után. Kezdem az emberivel. A Pa rlamentben nemrégiben interpelláció hangzott el arról, hogy a határainkon kívül élő magyaroknak milyen beiskolázási nehézségeik vannak, milyen hátrányaik vannak a felvételi vizsgáknál. Az elmúlt héten képviselői kérdés hangzott el arról, hogy milyen munkav állalói nehézségeik vannak. A mostani interpellációnk egy következő lépés ebben a sorban. Egészen egyszerűen a legelemibb egzisztenciális nehézségeikkel vagyunk kénytelenek foglalkozni. A válaszra észrevételeznem kell, hogy az előzetes tájékoztatás elmarad ása aligha lehet menthető akkor, ha például egy 1990. november 16ai tévéműsorban 1990. szeptember 26án áttelepülteknek a gondjairól beszéltek. Tehát azt aligha lehet mondani, hogy a korábbi Kormány idején történt volna bármiféle mulasztás. Ugyanebben a t elevízióműsorban a Kormány jelenlevő képviselőjeként az egyik államtitkár rendkívül szimpatikusan a következőket mondta: "Itt tudniillik hatalmas összegekről van szó, szegény szerencsétlen emberek minden megtakarított pénzéről. Tudniillik ezek az áttelepü lő emberek mindent, amijük volt, pénzzé tettek és befizették ezt a pénzt." Ezek az emberek áttelepültek, bíztak az itthoni támogatásban, segítségben, és ehelyett olyan fogadtatásban részesültek, hogy a vagyonukat, minden előzetes figyelmeztetés, tájékoztat ás ellenére, egész egyszerűen zárolták! Volt, aki lakást vásárolt, előleget fizetett – nem tudta kifizetni a vételárat. És még sorolhatnám ezeket a problémákat. Egész egyszerűen ez a megközelítés a Kormány részéről elfogadhatatlan emberi oldalról! Az orszá g úgy fogadott be határainkon kívül élő magyarokat, hogy azoknak első meghatározó élménye a becsapottság érzése volt. Egészen egyszerűen elfogadhatatlannak tűnik, hogy miközben a szovjet államadósság növekedett az elmúlt másfél évben is Magyarországgal sze mben, addig próbálkozunk olyan aprólékos módszerekkel, hogy kisembereknek a pénzét tartjuk vissza és őket rendkívül nehéz helyzetbe hozzuk, illetőleg hozta a Kormány. Önmagában ez az emberi oldala a kérdésnek. Még aggasztóbb a jogi oldal. A kezemben van a Pénzintézeti Központnak egy értesítése, idézek egy részt belőle: "A 3447/1990. számú – figyelem! – kormányrendelet egyértelműen meghatározza azt, hogy milyen feltételek mellett, milyen összeg fizethető ki a Magyarországra a Szovjetunióból áttelepült egyéne k, illetve családok számára." Nos, ilyen kormányrendelet nem létezik . Létezik viszont egy titkos kormányhatározat. Talán még néhányan emlékeznek a 3000es kormányhatározatokkal kapcsolatos különböző bonyodalmakra a tavaszi vitánk során. Ismét egy 3000es kormányhatározattal állunk szemben, amely nem jelent meg a Magyar Közlönyben. Nos, a Magyar Köztársaság Alkotmányának 70/A § (1) bekezdése szerint "A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampol gári jogokat." Nem lehet ezzel szemben olyan korlátozást hozni, amely az egyik alapvető jogot, a tulajdonhoz való jogot ilyen mértékben korlátozza kormányhatározattal. Látom, az idő nagyon előrehalad, ezért csak címszavakban szeretném megjegyezni, hogy a j ogalkotásról szóló törvény értelmében ilyen kérdésről csak törvényt lehet hozni, kormányhatározatot nem. Az állampolgárok jogait szabályozó és kötelezettségeit megállapító . (Közbeszólás: Idő!) . jogszabályokat a Magyar Közlönyben közzé kell tenni. Rendkív ül szomorúnak tartom, hogy ilyen jellegű kérdésben, állampolgárok alapjogait érintő kérdésben nyilvánosságra nem hozott kormányhatározat született, és ezzel a sokat emlegetett és sokat kritizált, nyilvánosságra nem hozott 3000es kormányhatározatok sora bő vült – álláspontom szerint alkotmánysértően.
