Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 3. kedd, az őszi ülésszak 30. napja - Bejelentés: Dr. Horváth József jegyző - Interpellációk: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - HORVÁTH BALÁZS, DR. tárca nélküli miniszter:
2056 megvásárolhatják, amit kényszerűségből külföldön eladtak. Az átutalt összegből nagy nehezen, hosszú várakozás után, általában családonként 2 millió forintot kifizettek. Meglepetés akkor érte ezeket az áttelepülőket, amikor a magyar pénzintézet től, ahová ezt a vagyont, illetve ellenértékét átutalták, értesítést kaptak a következő szöveggel. És most idézek. (Olvassa.) A hátra lévő összeg majd csak akkor fizethető ki, ha a Szovjetunió már maradéktalanul törlesztette Magyarországgal szembeni tartoz ását. (Zaj.) Ezeknek a tényeknek az ismeretében kérdezem öntől, hogy ön szerint keveredhete magánkövetelés államadóssággal. Tudjuk, nem sok fedezete van az említett összegeknek. Ennek ismeretében felhívtáke előre, nyomatékosan az áttelepülők figyelmét ar ra, hogy hosszú évek is eltelhetnek, mire a Magyar Nemzeti Banknál zárolt pénzüket kifizetik. Kérdezzük továbbá: mikor kapják meg az érintettek az új élet elkezdéséhez szükséges saját vagyonukat, amelyért odaát megdolgoztak? E szerencsétlen, szinte teljes mértékben magyar nemzetiségű honfitársaink pénze egyre inflálódik, s a késedelem miatt nem reménykedő letelepülők, hanem csalódott munkanélküliek lesznek - és ez, akár anyagilag, akár erkölcsileg, sokkal többe fog kerülni nekünk, mint amennyivel most mi ta rtozunk nekik. Köszönöm. (Taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Az interpellációra dr. Horváth Balázs tárca nélküli miniszter úr válaszol. Dr. Horváth Balázs tárca nélküli miniszter válasza HORVÁTH BALÁZS, DR. tárca nélküli miniszter : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Urak! Örülök az elhangzott interpellációnak, mert rendkívül fontos kérdésre világít rá, rendkívül fontos kérdéssel foglalkozik, és alkalmat ad ugyanakkor arra, hogy elmondjam: ilyen "taposóaknákat" helyezett el utódjaina k – például önnek és nekünk – a pártállam. Érdekes a szerkezete a kifizetés rendjének, és az egész gazdaságipénzügyi kapcsolatrendszernek. Az interpellációban említett tények valóban igazak. Nem vitás, hogy nagyon sokan kívánnak áttelepü lni Magyarországra – megjegyezve azt, hogy a Kormány, de a magam részéről én sem biztatom az áttelepülni kívánókat. Ugyanis az az álláspontunk, hogy saját identitásukat lehetőleg ott, Erdélyben, Kárpátalján, a Partiumban, a Vajdaságban tartsák, őrizzék. Bá r egy előző interpellációban a belügyminiszter úr utalt rá, én ismét aláhúzom és hangsúlyozom, hogy az áttelepülni kívánó magyaroknak a Kormány, a Köztársaság Kormánya, a lehetőségek határain belül minden támogatást megad az áttelepülés során, alatt és azt követően. És most térnék át tulajdonképpen a Pénzügyminisztériummal és a Nemzeti Bankkal egyeztetett álláspontunk előadására. Ön, amikor föltette a kérdést, az interpellációt, az áttelepülés egy komoly szeletét, a vagyoni részét emelte ki. A problémát, a rendkívül nagy gondot végső soron a korábbi rendszerben, a pártállamban kialakított és működtetett úgynevezett szocialista államközi elszámolási rendszer okozza. Ennek pénzügyi mechanizmusa szerint az állampolgárok egyéni átutalásai, illetve magánkövetelés ei, amelyek az úgynevezett nemkereskedelmi fizetési tételek közé tartoztak, az államközi fizetési megállapodásnak részévé váltak. Ez egy kölcsönös szerződés volt. A transzferábilis rubelben elszámolt egyenlegben tehát együtt érvényesült a kereskedelmi for galom és a lakossági átutalások egyenlege. Így az ön, illetve önök által föltett első kérdésre az egyértelmű válaszom az, hogy abban a volt, torzult rendszerben a magánkövetelés, igenis, keveredhetett – sőt mit több: keveredett – az államadóssággal, és így osztozott annak sorsában. 1990 második félévétől a Szovjetunióból érkező átutalások ugrásszerűen megnőttek. Egyes esetekben – számos ilyen eset van – személyenként 10 millió forintot vagy annál nagyobb nagyságrendet is elért, ami arra utal, hogy bizonyos, már nem feltétlenül csak egyéni megtakarítások
