Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 3. kedd, az őszi ülésszak 30. napja - A társasági adóról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ)
2036 A számviteli törvény a vállalkozóra bízza az amortizációs mérték meghatározását, lehetővé téve a piac által is elfogadott amortizáció elszámolásával az eszközállomány megújítását, a technikaitechnológ iai fejlődés megindítását, illetve gyorsítását. Ezzel szemben az adótörvény az 1991. december 31e előtt aktivált eszközök esetében gyakorlatilag csak a korábbi értékcsökkenési kulcsok alkalmazását ismeri el. Az ezeken felüli értékcsökkenés az átvitel szer inti adóalapot növeli, az után a nyereségadót továbbra is meg kell fizetni. Hasonló megoldással találkozunk a számviteli törvényben szabályozott céltartalékképzés esetében is. A céltartalékképzés és felhasználás számviteli törvényben meghatározott módját és rendjét az adótörvény nem ismeri el, egyedül a határidőn túli kintlévőségek esetében engedélyez minimális mértékű céltartalékképzést. Szigorítást alkalmaz a javaslat mind a korábbi szabályozáshoz, mind pedig a számviteli törvényben lefektetett elvekhez képest az értékvesztések, leírások esetében. A számviteli törvény szerint az éves beszámolót május 31ig kell elkészíteni, az adótörvény szerint február 15ig a december 31i állapotról könnyvviteli zárlatot kell készíteni. Az adóbevallást le kell adni, az adókat pénzügyileg rendezni kell. Ebből az fog következni, hogy az adóbevallás alapjául szolgáló adóalap és a mérlegben foglalt adóalap szükségszerűen eltérnek egymástól, az ezeket alátámasztó könyvelés adatai nem fognak megegyezni, megvalósul az idézőjel be tett "kettős könyvelés", melyek közül az egyik a mérleget, a másik az adóbevallást szolgálja. A vállalkozások adminisztráicós terhei megnőnek, a számvitel és az adótörvény között nincs összhang. Ebben a vonatkozásban vannak a törvényjavaslatnak további negatív és pozitív vonatkozásai is. Legfőbb következtetésként azonban az adódik, hogy az adótörvény nem enged kedvező folyamatokat érvényesülni a vállalati gazdálkodásban, az adóalap végül is csak kismértékben szűkül. Ezt a hatást pedig összességükben az a dótörvényben megvont kedvezmények hiánya szinte semmissé teszi. Itt hadd említsek néhány megvont kedvezményt. Az elmúlt évben fogadott el a Parlament a 100%os belföldi magántulajdonban lévő vállalkozásokra vonatkozóan egy 50%os nyereségadókedvezményt, k iegészítve azzal, hogy az induló vállalkozások tevékenységük első évében 60%os kedvezményben részesülnek. A magánvállalkozások ezen kedvezménye 1991 – 92 – 93ra vonatkozott. A javaslat ezt most törli azzal a megkötéssel, hogy a kedvezményt 1991. december 31ig megszerzők továbbra is élvezhetik azt, az 1992. január 1je után alakulók viszont nem! Ez a rendelkezés így az újonnan létrejövő vállalkozások számára nem biztosít azonos versenyfeltételeket, azokat lényegesen kedvezőtlenebb helyzetbe hozza. Ezt viszont mi indokolatlannak tartjuk és ezért elutasítjuk. Törli a javaslat a tartóseszközbefektetés értékesítésének kedvezményét, ezzel fékezve az eszközmozgásokat; törli a megrendelésre végzett kutatásfejlesztés kedvezményét, tagadva ezzel az innovációnak koráb ban biztosított prioritást; törli a környezetvédelmi és műemléki beruházások kedvezményezettségét – feladva ezzel otthonunk fokozott védelmét. Törli az elmaradott térségben végzett tevékenység kedvezményeit, ehelyett támogatást helyez kilátásba. Ennek konc epcióját, a megvalósítás módját, feltételeit nem ismerhettük meg. Törli a kistelepülésen, tanyán folytatott kereskedelmi tevékenység kedvezményét, de nem világos, hogy mit akar a kormányzat ezzel a problémával kezdeni. Végső soron nem fog csökkenni az adóa lap, megszűnnek a kedvezmények is, ugyanakkor marad a 40%os adókulcs. Felmerül a kérdés ezek után, hogy vane valamilyen egységes koncepció a törvényjavaslat mögött azon kívül, hogy 85 milliárd forint adót be kell szedni. Vane egyáltalán átfogó koncepció az adórendszer átalakítására, milyen intézkedéssorozat kezdő lépéseivel állunk most szemben? Látjuk egyébként, hogy az adóalap mindenképpen szűkülni fog – csak nem azért, mert a számviteli törvény jó elvei érvényesülnek, és nem is azért, mert a kormányzat – felismerve bizonyos területek vagy gazdasági folyamatok fontosságát – ezeket kedvezményezi! Nem! Az adóalap azért