Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 3. kedd, az őszi ülésszak 30. napja - A társasági adóról szóló törvényjavaslat és a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslat együttes expozéja - ELNÖK (Szabad György): - KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
2026 megfelelően az adóztatás kapja vissza eredeti alapfunkcióját: a közkiadások finanszírozásához szükség es források beszedését, a szabályozási, befolyásolási funkció pedig lényegesen csökkenjen. Azok a tisztelt képviselők, akik már végigtanulmányozták a társasági adóról és a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslatokat, bizonyára egyetértenek v elem abban, hogy ezek részletekbe menő ismertetése több órát is igénybe venne – erre az expozé alkalmatlan, ezért a következőkben csak kiemelésszerűen utalok az egyes adónemek legfontosabb kérdéseire. A társasági adó kiindulópontja a számviteli törvény sze rinti eredmény, amelytől azonban az adóalap több tényező nyomán eltér. Az alapvető különbség a célok különbözőségéből fakad. A számviteli törvény a tulajdonosok, a hitelezők, a befektetők számára ad képet a vállalkozásról és annak vagyoni helyzetéről, a le gnagyobb óvatosság elvének érvényesítésével. A számviteli törvény adta mérlegelési lehetőségek a kimutatott eredmény csökkenése irányába hatnak, ezért a társasági adónál az adóalapot egzaktan meg kell határozni, nem lehet az adóalany mérlegelésére bízni, é s éppen ezért meg kell állapítani azokat a konkrét korrekciós tényezőket és szabályokat, amelyek a kívülálló számára is objektíven meghatározzák az adó alapját. Ezeket a szabályokat – a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően – a jövedelemadótörvények, így a társaságok és gazdálkodók esetén a társasági adótörvény tartalmazza. Az egyik leglényegesebb, adóalapot meghatározó tényezők az eszközök értékcsökkenései leírása. A számviteli törvény szerint az adóalany terv szerinti és rendkívüli értékcsökkenést a legkül önfélébb módszerek alapján is megállapíthat. A magyar társaságiadótörvényjavaslat egy új: 1990. évtől kezdődő befektetéseknél a külföldön is elfogadható mértékű, a pótlás feltételeit biztosító amortizációs normákat veszi figyelembe az adóalap meghatározás ánál. A régi, a fordulónap – tehát 1992. január 1je – előtti állóeszközöknél is a jelenlegihez képest egyszerűsödik a rendszer, és általában kedvezőbb az elszámolható amortizációs költségszint. Az adóalap védelme miatt azonban a javaslatnál nagyobb mérték ű egyszeri változtatásra nincs mód – így is körülbelül 10%kal mérsékli az új amortizációs rendszer. A társaságiadótörvényjavaslat, a magyar valóságnak megfelelően, korlátozza a várható veszteségekre, kétes és határidőn túli követelésekre képezhető céltar talék összegét. A számviteli törvény szerinti, piaci viszonyokra épülő céltartalékképzésnek azért szükséges itt most határt szabni, mert a fizetési fegyelem problémái és a tartós sorbanállások nyomán a határidőn túli követelések olyan nagyságrendeket érnek el, hogy ezek következtében a jövőben, jövőre, eltűnhetne az adóbevétel. A társaságiadótörvényjavaslat, a piacgazdaságokban megszokott normáknak megfelelően, meghatározza azokat a feltételeket, célokat, alapítványi formákat, amelyek esetén az adóalapból való leírás érvényesíthető, valamint az alapítványok adókötelezettségét, piackonform módon, vállalkozási tevékenységük meghatározott arányához kapcsolja. A javaslat minden adóalany számára igen tág veszteségelhatárolási lehetőséget biztosít. Külön kiemelve segíti a kezdő vállalkozásokat az első három év veszteségének korlátlan elhatárolásával, a mezőgazdasági vállalkozókat pedig a két évre visszamenő veszteségelhatárolási lehetőséggel. A társasági adóról szóló törvényjavaslat új kategóriaként lehetővé teszi a munkáltató számára a munkavállalói nyugdíjalapba történő befizetések levonhatását. Ezzel az adórendszer kedvező feltételeket teremt az öregkori gondoskodás elősegítése mellett a tulajdonváltási, privatizációs folyamatnak, hiszen ezek az alapok, az össze gyűjtött megtakarításokkal, mint jelentős intézményi befektetők, jelentős tulajdonosokká is válnak. A javaslat a vállalkozási nyereségadó korábbi kedvezményeit a jogstabilitást biztosító átmeneti szabályok érvényesülése mellett megszünteti. Ennek adópoliti kai magyarázata az állam befolyásolási, döntéseket torzító funkciójának leépítésében rejlik; fedezeti oldalról pedig ez a lépés részben ellentételezi az adóalap nagyarányú csökkenését. A rövid távú hatás vizsgálatánál fontos kiemelni, hogy egyes jelentős a dókedvezmények megszűnésének többéves a kifutása, és ennek
