Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 3. kedd, az őszi ülésszak 30. napja - A társasági adóról szóló törvényjavaslat és a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslat együttes expozéja - ELNÖK (Szabad György): - KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
2025 A világgazdaságban való közvetlenebb beépülés következménye, hogy a külföldről származó, illetve külföldre menő jövedelmek adóztatását, beleértve a külföldi befektetések mai kedvezményrendszerét is, közelíteni kell a piacgazdasági gyakorlathoz annak érdekéb en, hogy ez a folyamat az ország számára hátrányos következményekkel ne járjon. Az illeszkedés az új adótörvényjavaslatokkal elkezdődik, de nem tekinthető lezártnak. A beterjesztett törvények a különböző jövedelmek egységes kezelése irányába mutatnak, a k ülönböző jövedelmek eltérő adóztatásának fokozatos visszaszorítását célozzák. Ez a feltétele annak, hogy a társasági adóban, az adóalapcsökkenés ellenére, elkerülhető legyen a mérték emelése, a személyi jövedelemadóban pedig a progresszió és az adókulcsok jogosan kifogásolt szintje csökkenjen. Ez kell ahhoz, hogy forrás teremtődjék az alacsony jövedelműek, a gyermekesek terheinek mérsékléséhez. A jövőbeni továbblépés szempontjából, de önmagában is fontos változás, hogy az osztalékjövedelmek kétszeres adóte rhét a forrásadó csökkentése mérsékli. Az adótörvények vizsgálatánál mindig fontos kérdés, hogy az adóterhelés hogyan változik. Ennek első, felszíni mutatója lehet az adókulcs nagysága – amit azonban mindig az adóalap függvényében lehet igazán érzékelni. N emzetközi összehasonlításban a magyar adómérték nem mondható alacsonynak, de el kell oszlatni azt a tévhitet is, hogy túl magas lenne. A társasági adóban például a központi kulcsok a piacgazdaságokban 30 és 50% között szóródnak: Ausztriában és Svédországba n 30% – ami Ausztriában még kiegészül közel 13% helyi adóval – , Törökországban 49%, Németországban 36 és 50% között szóródik – ez utóbbit ugyancsak 13% helyi adó egészíti ki – , míg Magyarország a középérték körül, a helyi terheket is figyelembe véve az als ó sávban helyezkedik el. Az adórendszer kialakításánál lényeges szempont, hogy a költségvetés, illetve tágabb értelemben az államháztartás kiadásait döntő részben az adóbevételek fedezik – nem mindegy ugyanakkor, hogy a központosítási igény hogyan változik , illetve ennek függvényében az adóterhelés hogyan alakul. Ennek nemzetközileg is elfogadott, elismert mutatószáma, mércéje az, hogy a költségvetési elvonás mekkora hányadát képezi a GDPnek. Amint önök tudják a beterjesztett költségvetésből, az államházta rtás adóbevételeinek részaránya jövőre körülbelül 1,5 ponttal csökken a GDPben mérve; ugyanez az arányszám az állami költségvetésben, tehát a központi költségvetésben 29,7ről 29 körüli %ra csökken, ezen belül a gazdálkodó szervezetek, vállalkozók befize tése 10,7ről 9,2re mérséklődik, a lakosságé pedig 17,1ről 17,4re nő. A kedvező irányú változás a személyi jövedelemadó kulcsainak csökkenése, az adóalanyi kör adónemek közötti átrendeződése és a társasági adóban az adóalap korábbihoz képesti csökkenése mellett megy végbe. Az alapvető adónemeknek része az általános forgalmi adó is. Köztudott a tervezett változások iránya, tehát hogy növelni kell a fogyasztáshoz kapcsolódó adókat és mérsékelni kell a jövedelemadók arányát – megfogalmazódott ez majd' minde n párt választási programjában is. A Kormány azonban nem javasolja 1992. január 1jétől az általános forgalmi adó rendszerének felülvizsgálatát, csupán kisebb technikai korrekciókat épített be a költségvetési törvényjavaslatba. A forgalmiadórendszer átala kítása, különösen az alapvető fogyasztási javaknál, amelyek zömmel nullkulcsosak, áremelő hatással, kompenzálási igénnyel és felvásárlási lázzal is járna. A jövő évi infláció korlátozására tett erőfeszítések és a piac megóvása a spekulációtól nem bírná ki a döntés és az életbe léptetése közötti négyöt hónapos átmeneti állapotot. Az egyes törvények ajánlása előtt, végezetül még egy fontos összefüggésre szeretném a figyelmüket felhívni: a jövedelemadótörvényjavaslatok kidolgozásánál szakí tani igyekeztünk az elmúlt évtizedek hagyományával, amikoris az állam, különböző célok érdekében, az adóztatás szabályozó – preferáló vagy diszpreferáló – funkcióját helyezte előtérbe, és rendszeresen eltérítette a munka és tőke értékesülési feltételeit, d ifferenciált kedvezményekkel. A benyújtott javaslatok annak a kormányzati törekvésnek a megtestesülései, hogy az állami beavatkozás mérséklődjék, és ennek
