Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 3. kedd, az őszi ülésszak 30. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - GÉCZI JÓZSEF, DR. (MSZP)
2015 hogy h a törik, ha szakad, szilveszter éjszakája előtt meghozzuk a szövetkezetek átalakulásáról szóló törvényt, valamint a szövetkezeti törvényt. (Taps a bal oldalon.) Végrevalahára érjen véget a gazdátlanság, az általános tulajdonnélküliség negyvenvalahány éve s állapota. Kistermelők, szövetkezeti tagok, reményvesztett reménybeli farmerek, jövendő bérlők, és kollektíve sokszor igaztalanul megbélyegzett agrárértelmiségiek egyaránt várják ezt a törvényt. Bármennyire szorít is az idő, bármennyire is fenyeget bennün ket asszonyaink részéről az általános bejglimegvonás veszélye, nyilvánítsuk ki egységes akarattal, hogy szövetkezeti törvény és átalakulási törvény nélkül nem múlhat el ez a nehéz esztendő. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy a korábbi halogatásból bárkin ek – falunak, pártnak, társadalmi csoportnak – haszna lehet. Különbség talán csak egy tekintetben van közöttünk. Van, aki már bőrén érzékeli a drámát, és van, aki még csak ezután fogja. Győzzük meg képviselőtársainkat frakciónkon belül és kívül arról, hogy a költségvetés és más kapcsolódó törvények mellett minden mást félretéve az előttünk álló hetekben csak e kérdésre koncentráljunk. Kizárólagosságra törekvés, kirekesztés helyett versenyezzenek egymással a pártok. Segítsük elő, hogy megszerveződjenek az ér intettek az agrárgazdaságban. A tüntetéseknél, a kormányellenes, koalíciós demonstrációnál messzebbre visz az intézményes érdekképviselet. Traktoros demonstrációkhoz egyébként sem áll elegendő gázolaj rendelkezésre. Tisztelt Képviselőtársaim! A mögöttünk h agyott harcos években bennünket, szocialistákat nem nagyon simogatott különösebben az a párt, amely "Isten, haza, család" jelszavával lépett fel. Mégis azt kell mondanunk – és mondanunk kell, mert a szóbanforgó törvények késlekedésében bizonyára ezen párt válsága is szerepet játszik – , semmi kedvem nem volt kacarászni az elmúlt hetekben a Kisgazdapárt szomorúságos pokoljárásán. Mára kedveszegett szimpatizánsai 198990 táján e párttól azt várták, hogy a magánkezdeményezések és a polgárosodás érdekeit képvise lje. Bocsássanak meg kisgazda képviselőtársaim a kibickedésért, de én a helyükben már nem is beszélnék a belső konfliktusokról, számlákról és egyebekről, különösen nem itt a Parlament színe előtt. Abban versengenék inkább, ki, melyik csoport tudja jobban s zolgálni az agrárfellendülés érdekeit. A Kisgazdapártot egyszer már bekebelezte Bethlen István gróf miniszterelnök, egyszer már fölszámolta Rákosi Mátyás, nem szabad, hogy ilyesmi harmadszor is megtörténjen. (Mozgás és zaj.) Arról nem is szólva, hogy amenn yiben önök fölszámolják önmagukat, bennünket is megfosztanak egy, már megszokott ellenségképtől. (Derültség.) Hiszen valakivel… (Mozgás. – Az elnök csenget.) Hiszen valakivel szemben mi is szeretnénk képviselni az egyszerű szövetkezeti tagok, a farmerré vá lás esélyeitől megfosztott mezőgazdasági munkavállalók érdekeit. Ahogy az eddigi tárgyalási menetet, a sok kis aprócska, bár fontos törvényjavaslatot, a bizottsági munkák állását figyeljük, semmi garanciát nem látunk arra, hogy a szóban forgó törvények az új év előtt meghozassanak. Ha már a koalíció annyira fontosnak tartja az úgynevezett politikai törvényeket, szánjunk rá néhány békétlen téli estét januárban vagy februárban. De most napoljuk el e vitákat. Ha nem volnánk benne érintettek, ezt merném javasol ni a szemérmesen levéltári törvénynek titulált tervezetre nézvést is. Tudomásom szerint a Magyar Demokrata Fórum képviselői között is igen sokan származnak Soroksáron túlról, bizonyára hozzájuk is elérnek a kétségbeesés hangjai. Nagyon csodálkozom azon, ho gy ennek ellenére nem szorgalmazzák erőteljesebben e törvények gyorsított tárgyalását. Különösen elvárná ezt egy ellenzéki képviselő – úgy is, mint állampolgár, úgy is, mint Kiskunmajsa szülötte – a Demokrata Fórum agrárszakembereitől. A megkésettség 22es c sapdájában szeptemberben meghoztuk az átalakulások moratóriumáról szóló törvényt. Ezt már egyszer kénytelenek voltunk meghosszabbítani. Számomra e törvény vitájakor úgy tűnt, hogy Bogárdi Zoltán képviselőtársam nem csupán a maga nevében kötelezte el magát a szövetkezeti és átalakulási törvény kiemelt tárgyalása mellett. Nagyon bízom benne, hogy véleménye azóta sem változott meg. Vagy talán alulmaradt a koalíción belüli vitákban? Remélem, a prioritások nem változtak meg, és nincs másról szó, csak a rendszerv áltással együttjáró, kis híján természetes időzavarról.
