Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 26. kedd, az őszi ülésszak 28. napja - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - FILLÓ PÁL (MSZP)
1949 Igen Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Először engedjé k meg, hogy egy személyes élménnyel kezdjem hozzászólásomat. Néhány évvel ezelőtt a munkatársaimmal nagyon sokat beszélgettünk arról, hogy kelle munkanélküliség, és hogy a munkamorállal és a munkaerkölccsel kapcsolatos problémák mennyire kötődnek ahhoz, h ogy teljes foglalkoztatottság volt akkor Magyarországon. Abban valamennyien egyetértettünk, hogy kellene egyfajta munkanélküliség ahhoz, hogy ezen a helyzeten javítani lehessen. Ugyanakkor néhány idősebb kolléga, aki megélte azt az időszakot, amikor Magyar országon valóban volt munkanélküliség, a fejét csóválta, és a beszélgetések során, amikor idős kollégákkal erről szót váltottunk, bizony sokszor szóba került, hogy nem annyira fenékig tejfel ez a dolog. Szeretnék visszatérni a múlt heti vitára, ahol dr. Ré ti Miklós képviselőtársunk egy nagyon érdekes megfogalmazást mondott nekünk a parlamenti vitában. Engedjék meg, kedves képviselőtársaim, hogy egy mondat erejéig idézzem. A munkanélküliséggel kapcsolatban azt mondta képviselőtársunk, hogy "Ez azért jelentke zik most, mert a kommunista uralom szociális demagógiája a mindenkinek kijáró munkához való jogot és a munkanélküliséget nem ismerő társadalmat mindenképpen biztosította és fenn akarta tartani." Tisztelt Képviselőtársam! Szeretném önnek idézni a jelenleg i s hatályos, a Magyar Köztársaság Alkotmányát, amelynek a 70. § b) pontjában a következő szöveg olvasható: "A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához." Úgyhogy, én azt hiszem, igen komoly tévedés a munkához való jogot a kommunista uralom szoci ális demagógiájaként meghatározni. Ennyit a múlt heti vitáról. Engedjék meg, hogy elmondjam a törvénytervezettel kapcsolatosan a véleményemet. A törvénytervezet célja teljesen egyértelmű: nagyon nehezen tudja a kormányzat finanszírozni a munkanélküliséget, a költségvetés nem kíván erre a területre költeni, nem kívánja ezt a gondot költségvetési eszközökkel megoldani. Ugyanakkor ezt sajnos nem mondják ki nyíltan, hanem megkezdődtek azok a fajta "elterelő hadműveletek", amelyek úgy tesznek, olyan megfogalmazá sokat hirdetnek, hogy itt nemcsak erről van szó, hanem ezeken az anyagi gondokon túl erkölcsi, igazságteremtő és a visszaéléseket kiszűrő szerepe van a mostani módosításnak. Tisztelt Ház! Már a miniszteri előterjesztésben is megjelentek utalások arra, hogy a foglalkoztatási törvény túl liberális. Sajnos, néhány képviselőtársam hozzászólása erősítette ezt a vonalat. Elhangzott: erősíteni kell az ellenőrzést, mert sok a visszaélés, csökkenteni kell az ellátás színvonalát, mert ez nagy terheket ró a dolgozókra , limitálni kell a segélyt, mert a lakosság igazságtalannak tartja a magasabb összegek folyósítását. Ezzel kapcsolatosan engedjék meg, hogy tájékoztassam önöket: jelenleg az átlagosan kifizetett munkanélküli segély összege bruttó 7 ezer forint, és tudomáso m szerint a maximális összeget, amelyet a törvény lehetővé tesz, mindössze a munkanélküliek fél százaléka élvezi. Éppen ezért, kedves képviselőtársaim, számomra ezek a hivatkozások elfogadhatatlanok, mert úgy ítélem meg, hogy nem szolgálnak mást, mint hogy szembeállítsák a dolgozókat: azokat a dolgozókat, akiknek van munkahelyük, azokkal a dolgozókkal, akiknek már nincs munkahelyük, munkanélkülivé váltak. Ugyanakkor azt is sugallják, hogy a munkanélküliség és a munkanélkülivé lett emberek többsége becstelen , akik kijátsszák a liberális törvényeket és visszaélnek azzal. Én úgy ítélem meg, hogy ezt a leghatározottabban vissza kell utasítani, mert a társadalom többsége tudja, hogy a munkanélküliek viselik az átalakulás legfőbb terheit, önhibájukon kívül kerülte k nehéz helyzetbe - ezért véleményem szerint nemcsak az anyagi gondoskodás, hanem erkölcsi megbecsülés és az együttérzés is megilleti őket. Nagyon kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy tisztítsuk meg ezt a vitát az ilyen áligazság kereső és gyanuba kever ő fennhangoktól. Nyilvánítsuk ki: a munkanélküliek döntő többségét becsületes, munkaszerető embernek tartjuk, akik akaratlan áldozatai az átalakulásnak, s ezért joggal számíthatnak az Országgyűlés és a társadalom támogatására.
