Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 26. kedd, az őszi ülésszak 28. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
1912 bizottság, mint a környezetvédelmi és költségvetési bizottság - tárgyalhatna ezekről a készülő koncepciókról é s az ebbe való beilleszthetőségről. Ezért én a korrekt, kielégítő válasz ellenére arra kérem a tisztelt Házat, ne fogadják el a választ, hogy ez megnyugtatóan megoldást nyerjen. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.) Határozathozatal ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Pap János képviselőtársunk nem fogadta el az államtitkári választ. Kérdezem az Országgyűlést, egyetérte az államtitkári válasszal. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot: az Orsszággyűlés 109 igen szavazattal 54 ellen ében, 39 tartózkodás mellett az államtitkári választ elfogadta. Dr. Kovács Pál, a Magyar Szocialista Párt képviselője interpellációt nyújtott be a népjóléti miniszterhez "Miért lett szegénységi bizonyítvány a közgyógyellátási igazolvány?" címmel. Kovács Pá l képviselőtársamat illeti a szó. Interpelláció: Dr. Kovács Pál (MSZP) - a népjóléti miniszterhez - "Miért lett szegénységi bizonyítvány a közgyógyellátási igazolvány?" címmel KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Minisz ter Úr! A közgyógyellátás intézménye a magyar egészségügyben több évtizedes. A jelenlegi rendszerhez és a jelenlegi szabályozáshoz hasonló 1958ban jött létre egy miniszteri rendelet nyomán, és azóta kisebbnagyobb változásokkal jelenleg is érvényben van. Azon képviselőtársaim számára, akik talán nem eléggé járatosak ebben a kérdésben, elmondanám, a közgyógyellátásnak az a célja, hogy a szociálisan és egészségi állapotukból eredően is hátrányos helyzetben, nagyon súlyos helyzetben lévők ingyen juthassanak h ozzá gyógyszerekhez, illetve gyógyászati segédeszközökhöz. Ennek megfelelően két kategóriája van a közgyógyellátásra jogosultaknak. Az egyik csoport, amely alanyi jogon kaphat közgyógyellátást. Hogy kik tartoznak ide, azokat nem sorolom fel, csak néhány pé ldát: a rendszeres szociális segélyre szorulók, a rokkantak, a különféle rokkantsági nyugadíjban, a járadékban részesülők. A másik csoport pedig a méltányosság alapján kap közgyógyellátásra lehetőséget. Ebbe a csoportba is a szociálisan rendkívül nagy hátr ányban lévő rétegek tartoznak. Ezekből látszik, hogy a közgyógyellátásra jogosultak köre a súlyos, hosszan tartó betegségben lévők között van, és azok között, akik ennek következtében hosszú időn át gyógykezelésre szorulnak, de a gyógyszerekhez még azt az önrészesedést, azt a térítést sem tudják megfizetni, amelyet a társadalombiztosítás mellett kellene látni. Ezért okozott nekem meglepetést az, hogy szeptember végén a népjóléti miniszter úr hozott egy olyan rendelkezést, amelyben a közgyógyellátásra rendel hető gyógyszerek körét korlátozta. Itt arról van szó, hogy a korlátozás után létrejött lista hatástanilag nem rossz, de egyáltalán a korlátozás ténye, az tudniillik, hogy nem minden gyógyszerhez juthat hozzá ilyen alapon a rászoruló, és pontosan ennek a na gyon súlyos helyzetben lévő rétegnek a rászorulói nem juthatnak bizonyos gyógyszerekhez. Ez az, ami a kérdések feltételére inspirált. Éppen ezért kérdezem a miniszter urat, hogy mi indokolta a közgyógyellátásra rendelhető gyógyszerek körének a szűkítését. Ha esetleg anyagi, takarékossági okok voltak vagy vannak emögött, akkor milyen eredményre számít a miniszter úr, és megérie ez az eredmény azt a keserűséget, amelyet okozunk ennek a rétegnek, és az, hogy hogyan illeszkedik ez az intézkedés abba az egészsé gügyi filozófiába, amelyet a legutóbbi időkben is a társadalombiztosítási koncepció beterjesztésekor a Kormány is, illetőleg a Parlament is a magáénak vallott. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
