Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 25. hétfő, az őszi ülésszak 27. napja - A Belügyminisztérium volt III/III. Csoportfőnöksége hivatásos, valamint "szigorúan titkos" állományú tisztjei és hálózati személyei adatait tartalmazó 1990. február 14-én lezárt nyilvántartásának, továbbá az egykori államvédelmi szervek és karhatalmi ... - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MEZEY KÁROLY, DR. (MDF) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MEZEY KÁROLY, DR. (MDF)
1859 megtennének, hogy visszatérjen a kisebbség uralma Magyarországon. Ez félelmet kelt, a félelem passzivitást - az pedig a rendszerváltás folyamatát gátolja, és veszélyezteti az ország egyensúlyát. Hinnünk kell Berzsenyi szavainak: "Minden állam talpköve a tiszta erkölcs" - ez a törvény pedig államunk talpkövét erősíti. Én tehát arra a hamis kérdésre, hogy mit akarunk: igazságot tenni vagy stabilitást, azt válaszolom, hogy tegyünk igazságot, és akkor lesz stabilitás. Ezt tükrözi a Parlament döntő többségének a véleménye is. A kormánypárti véleményeken kívül erre utal a legnagyobb ellenzéki párt részéről a több mint egy évvel ezelőtt benyújtott DemszkyHackféle javaslat. Szerepel a FIDESZ által elfogadható alternatívák között is. Így azt gond olom, hogy a törvény megalkotása megfelel a magyar politikai közakaratnak. A második kérdés, hogy mi az erkölcsi alapja e törvény meghozásának, és lehete egyáltalán erkölcsi alapon elindulni a törvényalkotásban. E törvénytervezetnek van egy társadalmi és egy emberierkölcsi alapja. A XX. század végének legfőbb társadalmierkölcsi tartalma: az emberi jogok és a demokrácia. Ennek hiányában nem állhat meg ország a nemzetek fejlődésének fő vonulatában. Gondoljunk csak arra, hogy a kommunista diktatúrák épülete e fontos kötőanyag hiányában omlott össze! Azok a szervezetek pedig, melyek volt reprezentánsait most szeretnénk kizárni a közélet formálására nagy hatást kifejtő pozíciókból, súlyos erkölcsi kifogás alá esnek, mert semmibe vették a legelemibb emberi jogo kat, sőt, közismert, hogy gyakran köznapi értelemben is erkölcstelenek voltak. És súlyosbítja megítélésüket, hogy ezek a szervezetek a mögöttük álló hatalom nevében tetteiket a "szocialista erkölcs" fedőnévvel szentesítették, és ezzel súlyosan rombolták a nemzet erkölcsről alkotott felfogását. Teljesen természetes igény, hogy olyan országban, amelyik elindult a XX. századi társadalmi erkölcsiség útján, közéleti kulcspozíciókat ne foglalhassanak el olyanok, akik eddig a társadalmi erkölcs rombolásán munkálko dtak Magyarországon. Emberi egyéni erkölcsi alapok fontosságára egy közel 30 évvel ezelőtti, de talán máig ható példával tudok szolgálni. Az 56os forradalom leverését követő megtorlás után, 1962ben titokban kivizsgálták az Államvédelmi Hatóság bűneit. Me gállapították, bizonyították és dokumentálták, hogy melyik tiszt milyen bűnöket követett el: kinek volt kedvenc vallató módszere, hogy sót tömött a kihallgatott fogolyba, majd kéthárom nap múlva csak a WCcsészéből engedte inni; ki volt a gumibot speciali stája, és ki, aki köröm alá szúrt tűkkel ért el jobb eredményt; kik voltak a Princz Gyulaféle verőbrigád tagjai, és az ÁVO főorvosa hogyan tartott kurzusokat a kínzás tudományából. E vizsgálat és bizonyítás után ezek az urak nem a börtönbe mentek, hanem v állalatigazgatói állásokba, külügyi posztokra - egészen a nagykövetségig , az ORFK és BRFK magas rangú beosztásaiba, kereskedelmi vállalatok vezető állásaiba és más, fontos kulcspozíciókba. Azt hiszem, ehhez nem kell kommentár. Ezt az undorító példát nem lehet megismételni még egyszer a Magyar Köztársaságban. A harmadik kérdés a körül forog, amit itt nagyon gyakran hallottunk: megtorlás jellegűe ez a törvény? Főleg a Szocialista Párt képviselői, de némely szabaddemokrata kollégánk is e törvénnyel kapcsola tban megtorlásról, leszámolásról, bosszúállásról, boszorkányüldözésről, kollektív büntetésről beszélt. E szavakat némelyek olyan kategorikusan emlegetik, mintha nem olvasták volna el a törvénytervezetet. Ezért a közvélemény félrevezetésének ellensúlyozásár a a fogalmakat tisztázni kell. Megtorlásról, bosszúállásról, kollektív büntetésről beszélhetnénk, ha a törvény arról szólna, hogy pusztán azért, mert valaki tagja volt az említett testületeknek, büntetést kapjon. Ezzel szemben a törvénytervezet arról szól, hogy azok az emberek, akik egy olyan diktatúra támaszai voltak, amelyik a magyar népnek súlyos károkat okozott, nos azok a demokratikus jogállamban ne tölthessenek be bizonyos kulcspozíciókat. Boszorkányüldözése az, ha az országgyűlési képviselők, polgár mesterek ilyen irányú politikai múltját tisztázzuk? Vajon nem a választók arculcsapásae, ha a választott posztokon olyan emberek is ülnek és képviselik őket, akik választási kampányukban nyilván eltitkolták, hogy például a másképp gondolkodók kordában tar tására szervezett III/IIIas titkos tisztjei voltak? Megtorláse, ha azt szeretnénk, hogy a szabadon választott parlamentnek
