Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 19. kedd, az őszi ülésszak 26. napja - Bejelentés: Balogh Gábor jegyző - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP)
1750 Ugyancsak nehézséget látunk a közüzemi díjak emel ésének, az idei energiaáremelések áthúzódó hatásának és a bölcsődei ellátások összegének fedezésében. A megoldás lehetőségét az inaktív normatíva megemelésében és a rendszeres támogatásra szoruló jogosultak körének meghatározásában látjuk. Arra gondolok i tt, hogy eldöntendő, a munkanélküli ellátásból kikerülőkön túl kiterjeszthetőe az ellátás eddig nem jogosultakra. Tisztelt Képviselő Asszony! A szocialista párt és a szociálpolitika összecsengő szavak. És ezt azért emítem, mert az új konstrukció, mint mon dtam, nem csupán juttat, hanem átrendez. És ez esetben vajon nem fogjáke számon kérni tőlünk, hogy az óriási hiányból miért nem juttattunk több, illetve jobb ellátást. És ebben az esetben csábító lehet az MSZP számára a jogelődje mulasztásaiból fakadó hel yzetet rajtunk kérni számon. Kupa miniszter úr előbbi megjegyzéséből úgy tűnik, hogy tudja: ahol a pénz, ott az ész. Mint szakértő válaszolt több kérdésre. Márpedig a jogi szabályozás itt azonnal pénzkérdésbe torkollik! Engedjék meg, hogy felhívjam a tiszt elt Ház figyelmét ezekre a tényekre és a képviselők, képviselőcsoportok felelősségére és lehetőségeire az elkövetkező 1992. évi költségvetési vitában. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm államtitkár úr válaszát. Viszonválaszra átadom a szót Kov ács Magda képviselő asszonynak. KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr! Államtitkár Úr! A szociális érzékenység és a szociális demagógia is összecsengő szavak, mégis egymást kizáró fogalmak. Azt gondolom, hogy a szocialista párt tevékenységében és ennek az interpellációnak az indíttatásában is szociális érzékenységéről tett tanúbizonyságot. Engedje meg, hogy a válaszomat három kérdés köré csoportosítsam. Az első: tudomásul veszem a szociális törvény koncepciójának jelenlegi helyzetéről szóló táj ékoztatását. Mégis azt gondolom, hogy egy további hosszú hónapokra elhúzódó kodifikációs folyamattal nemigen lehet megnyugtatni azokat, akiknek a bizonytalansága a jogi helyzet bizonytalanságából is származik. Államtitkár úr, engedje meg, hogy fölhívjam a figyelmét arra, hogy az Alkotmány 35.§ (1) bekezdése g) pontja kimondja, hogy "A kormány meghatározza a szociális és egészségügyi ellátás állami rendszerét, és gondoskodik az ellátás anyagi fedezetéről." Úgy vélem tehát, hogy mindaddig, amíg a szociális tö rvénynek az ön által is körvonalazott bonyolult előkészítési folyamata tart, a Kormánynak nemcsak lehetősége, hanem kötelessége is, hogy kormányrendeletben határozza meg a szociális ellátás rendszerét és ehhez igyekezzék bizosítani az anyagi feltételeket. A második kérdéskör az anyagi feltételekről: rendkívüli módon örülök az ön rövid nemleges válaszának. Annál is inkább örülök ennek a válasznak, mert a pénzügyi államtitkár úr a költségvetési irányelvek előkészítése során megdícsérte a tárcát azért, hogy re ndkívüli együttműködési készséget tanúsított az irányelvekben a restrikció tudomásulvételére; egész pontosan úgy fogalmazott, hogy "A tárca tudomásul vette, hogy a feladatrendszer változatlan szintű ellátására a következő évi költségvetésben nem lesz lehet őség." Ha én jól számoltam, a szociális kiadásokra fordítható összeg a GDP százalékában néhány tizedes csökkenést mutat akkor, amikor a feladatok rendkívüli mértékben megerősödnek. Éppen ezért, miután az önkormányzatoknak szinte lehetetlen választási helyz etben kell dönteniük, amikor az önkormányzatoknak azt kell eldönteniük, hogy a jelenlegi jogszabályok értelmében szűkös szociális eszközeiket a nyugdíjasok segítésére fordítsáke vagy a hirtelen ellátás nélkül maradt családokat segélyezzék; amikor az önkor mányzatoknak a nyugdíjasok és az ellátatlan aktív korúak között kell választaniuk, úgy gondolom, hogy az anyagi fedezet biztosítása a tárca részéről szociális felelősség kérdése és a tárca alapvető feladata.
