Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 19. kedd, az őszi ülésszak 26. napja - Bejelentés: Balogh Gábor jegyző - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ)
1740 A dolog rövid időn belül kezelhetetlenné válhat, hisz a távhő vállalat, az erőmű és a bányavállalat alkotta körben nincs olyan szereplő, amelyik a másik fizetésképtelenségét akár csak rövid távon is finanszírozni tudná. Bizon yára vannak a fizetésmegtagadók közt olyanok is, akik szinte a társadalom morális szétesettségét példázva, nagyon is tudnának, csak éppen nem akarnak fizetni. A túlnyomó többséget azonban úgy gondolom, mégiscsak azok alkotják, akik mostanra már egyszerűen képtelenek fizetni, akiknek nem telik rá. Ez utóbbiak gondjait, s a kifizetetlen számlák mennyiségét minden valószínűség szerint valamelyest csökkenti, enyhíti a Pénzügyminisztérium 700 millió forintos támogatási kerete, amint annak folyósítása megkezdődik , és ameddig annak folyósítása tart. De mi lesz azután? Merthogy ez itt a kérdés. A távhőszolgáltatás, mely a múlt által elhelyezett időzített aknák egyike, különös kényszerkapcsolatban tartja egymással a szolgáltatót és a fogyasztót. A távfűtött lakások m integy fele úgynevezett egycsöves rendszerű, ahol is a fogyasztó nem tudja szabályozni az igénybe vett hő mennyiségét, azaz kényszerfogyasztó, míg a szolgáltató nem tudja kizárni szolgáltatási köréből a nemfizetőt, azaz kényszerszolgáltató, egymáshoz vanna k bilincselve. Ezen speciális kapcsolat speciális feloldást feltételez, hisz a szociálisan rászorultak részére szolgáló támogatási keret fokozat nélkül történő megvonása, a távfűtés mint szolgáltatás, ellehetetlenüléséhez vezethet. A Magyar Villamosművek T röszt vezérigazgatóhelyettese egy legutóbbi távhőkonferencián maga is azt mondta, azon a véleményen volt, hogy "Világosan látni kell, hogy a piaci viszonyok a távhő területén sem működhetnek teljeskörűen. Tekintettel kell lenni arra, hogy a távhőellátás módjának megválasztása után a fogyasztó bizonyos mértékben kiszolgáltatott helyzetbe kerül, kvázi monopólium jön létre, ami indokolja a megfelelő fogyasztói érdekvédelmet" – idézet vége. A fokozatosság jelen esetben természetesen nem az ártámogatást vagy a nnak visszaállítását jelenti, hisz ezáltal olyanokat is dotálnánk továbbra is, akik arra egyáltalán nincsenek rászorulva. De a mostani pénzügyminisztériumi támogatási keret hosszabb távra szóló megújítását, s annak majd ezt követő fokozatos leépítését visz ont nagyon is jelenthetné. Ma, amikor gyakorta halljuk, hogy a világkiállítás esetleges megrendezésére fordítandó "bagatell" költségvetési hozzájárulás miatt aggódnunk nem kell, hisz a költségvetésünk csak tizedszázalékokban mérhető hányadát feltételezi, k ellene találnunk lehetőséget arra, hogy a távhőszolgáltatás nagyságrendileg szerényebb támogatási keretét – ha csökkenő mértékben is – de legalább még a következő fűtési szezonokban fenntarthassuk. A támogatási keretnek a legrászorultabbak részére történő szétosztása azután tipikusan önkormányzati feladat lehetne. Kérdezem ezért… ELNÖK (Vörös Vince) : Figyelmeztetem képviselőtársamat, hogy időkerete lejárt. SZALAY GÁBOR (SZDSZ) Igen, a kérdésnél tartok, elnök úr. Kérdezem ezé rt a miniszter urat – mert sejtem, hogy Kupa miniszter úr kapta ezt a hálátlan feladatot, a válaszadás feladatát – , hogy az 1992. évi költségvetés összeállításakor figyelembe kívánjáke venni a távhőszolgáltatás kiszolgáltatottjainak szociális szempontjait , vagyis mindazt, amiről ezen interpelláció szól. Végül még egy mondatot engedjenek meg képviselőtársaim, akik hozzám hasonlóan, valamennyien kézhez kapták a távhő áráról szóló tájékoztatót, amit Bod Péter Ákos miniszter úr jegyzett. Ennek az utolsó bekezd ése a következőképpen szól, hogy: "e súlyos terhek – mármint a távhőszolgáltatás terhei – hirtelen lakossági jelentkezésében az idei költségvetési törvény jóváhagyása révén az Országgyűlés a Kormánnyal egyenlő felelősséget hordoz…" Ezt leginkább azon képvi selőtársaim emlékezetébe kívánom idézni, akik a tavalyi költségvetést megszavazták –
