Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 19. kedd, az őszi ülésszak 26. napja - A szakszervezeti vagyon védelméről, a munkavállalók szervezkedési és szervezeteik működési esélyegyenlőségéről szóló 1991. évi XXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - GÉCZI JÓZSEF, DR. (MSZP)
1718 Meggyőződésünk, hogy amiatt, amely példákat itt már felsoroltam, tehát hogy mind az Érdekegyeztető Tanácsban, mind az üdülési alapítványban, mind a TBönkormányzatban való képviselet kötődik ehhez a választáshoz, ez a társadalom sz empontjából egy olyan fontos esemény, amelynek a finanszírozásában az államnak aktív szerepet kell vállalni. Itt többféle technika jöhet szóba, és reméljük, mind a Pénzügyminisztériummal, mind a Kormánnyal, mind a túloldalon ülő kormánypártokkal sikerül ko nszenzusra jutni a megfelelő technikai megoldásban. Én csak két megoldást említenék itt most. Az egyik az, hogy a Vagyonkezelő Ideiglenes Szervezethez telepítsünk 200 millió forintot – ez nem egy pontos szám, de e körül az összeg körül gondolkodunk – , amel yet az abban működő szervezetek a belső konszenzus alapján vehetnek igénybe, és a szakszervezetek közötti választás finanszírozására használhatják. Egy másik elképzelés, hogy, mondjuk, egy ugyanilyen vagyonkeretnek a kamatvonzatára a költségvetés vállaljon garanciát. Tehát itt arról lenne szó, hogy a szakszervezeti vagyon terhére a működő szakszervezeti tömörülések kölcsönt vegyenek föl a bankjainktól, és ennek a visszafizetésére vállalna a Kormány garanciát, akár a teljes összeg erejéig, akár csak a kamato k vonatkozásában. Meggyőződésünk szerint ezzel a módszerrel is működőképessé lehet tenni azokat a szakszervezeteket, amelyek jelenleg nem rendelkeznek vagyonnal és ezzel a módszerrel is el lehet érni azt, hogy a jövő tavasszal, illetve kora nyáron megtarta ndó szakszervezetek közötti választás működőképessé tegye a szakszervezeteket, illetve hogy ez a választás tényleg komoly formában történjen meg Magyarországon. Mindezek alapján a Szabad Demokraták Szövetsége ezzel kapcsolatban csak olyan módosító javaslat ot fog támogatni, amely a konszenzus felé visz, és nem próbálja az eredeti koncepciót felborítani a tekintetben, hogy akár a ma működő szakszervezeti tömörülések közül egy kisebbség is képes legyen dönteni a szakszervezeti vagyon sorsáról. Köszönöm. (Taps. ) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Géczi József, a Magyar Szocialista Párt részéről. Felszólaló: Dr. Géczi József (MSZP) GÉCZI JÓZSEF, DR. (MSZP) Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bevezetőmben röviden reagálné k Mile képviselőtársam néhány megjegyzésére. Előterjesztéséből jelentős munkásmozgalmi előképzettség sejlik ki, azonban néhány ponton nagyon pontatlan. Énnekem volt szerencsém két évig munkásnak is lenni a 70es évek elején. Én nem emlékszem arra, hogy a b izalmiak mindenhatóak lettek volna. A bizalmiak, bizony, eléggé erőtlenek voltak az üzemekben, valamikor a 70es években volt ebben változás. És amit még itt megjegyeznék elöljáróban, hogyha egy törvény dzsungeles, akkor természetesen a végrehajtása is dzs ungeles körülmények között valósul meg. A kárpótlási törvényre annak idején azt mondottam, hogy végrehajthatatlan, de ennek ellenére végre fog hajtódni, mert a felek, az érdekeltek, az érintettek, a nyertesek és a vesztesek túl akarnak lenni rajta. A kivét eles szakszervezeti törvényről kezdettől az volt a véleményem, hogy teljességgel végrehajthatatlan. Végrehajthatatlan, legalábbis bevallott célját tekintve, mert csak arra alkalmas, hogy szétzilálja a pártállami béklyóktól éppen csak megszabadult szakszerv ezeti mozgalmat, hosszú időre tartósítsa a megosztottságot, sőt gyűlölködéssé fokozza. Két kimenet látszott lehetségesnek. Az egyik: az érintettek úgy tesznek, mintha a törvény végrehajtódott volna. Ezen belül is lehetséges lenne két változat: néha emlékez tetni a rakoncátlankodó érintetteket a fejük felett Damoklesz kardjaként lebegő kivételes törvényre, fegyverként használni fel a törvény esetleges bevetésével való fenyegetőzést engedetlenség esetére és a sztrájkhajlamok gyengítésére. A másik változat, hog y lovagiasan a jótékony feledésre hagyatkozva besoroltuk volna ezt a törvényt a rendszerváltáskor voltaképpen természetes parlamentáris balesetek közé. Mindkét esetben törekedni lehet a szakszervezeti választások
