Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 19. kedd, az őszi ülésszak 26. napja - A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
1706 vámosokat, akiknek majd érvényt kell szerezni, hogy a magánimport területén is a fogyasztási adó valóban érvényesíthető legyen. Helyes az a lépés, hogy a diplomáciai testületek részére a fogyasztási adóban is érvénye sül a nemzetközileg megszokott visszaigénylési lehetőség, hasonlóan az általános forgalmi adóhoz. Talán az elmúlt években nem volt akkora jelentősége, éppen a fogyasztási adó viszonylag kicsiny aránya miatt, most azonban ennek a jelentősége már mindenfélek éppen megnőtt, részben a viszonosság, részben a nemzetközi tapasztalatok indokolják ezt a lépést. Ezeket támogatjuk, helyes, hogy bekerültek a törvényjavaslatba. A két negatív elemről. Az első szorosan összefügg azzal, ami az 1992es költségvetés fogyasztó i adó előirányzataira vonatkozik. Talán emlékszik rá a tisztelt Ház, a költségvetési irányelvekben 53 milliárd forintos többletbevételre számít a fogyasztási adóból 1992ben a Kormány. Igaz, hogy a konkrét adómértékek megállapítását a Kormány saját hatáskö rében kívánja tartani, éppen azért, hogy a költségvetés alakulásától tehesse függővé az egyes konkrét adómértékek és adótételek megállapítását. Itt a gond, tisztelt Ház. Ha egy adónemet pufferként kezel egy költségvetési vitában a Kormány, és saját hatáskö rében dönthet az adómértékekről, akkor ott alapvető torzulásoknak a veszélye állhat fenn. Gondolják végig, ha a költségvetési vitákban itt a Parlamentben akár a kiadások növelése, akár a bevételi előirányzatok megalapozása, és ennek kapcsán a költségvetés hiánya nem az elfogadható és tervezett mérték szerint alakul, akkor valahol a bevételek módosításával kell megkeresnie a Kormánynak a hiány kiküszöbölésének fedezetét. Erre ez a puffer látszik megfelelő eszköznek, nevezetesen a fogyasztási adó. Félreértés ne essék, mi nem azt mondjuk, hogy ármegállapító hatásköre legyen a Parlamentnek, és cikkenként mi állapítsuk meg az egyes termékek, a fogyasztási adó körébe vont termékek fogyasztási adóján keresztül a fogyasztói árakat, azt azonban igen, hogy több tízmil liárdos nagyságrendű bevételt, és ezzel együtt fogyasztói árat érintő intézkedések ne egyszerűen a költésgvetési pozíció alakulásától és a Kormány döntésétől függjenek. Egy kicsit továbbmegyek, tisztelt Ház. Ha mindaz igaz lenne, amit az államtitkári expoz é tartalmazott, akkor talán még lehetne is támogatni egy ilyenfajta felhatalmazást. Csakhogy ne feledjék, az általános forgalmi adó kulcsainak csökkentéséről szó sincs 1992re. Nemcsak azért nincs, mert még nem terjesztette be az ÁFAtörvény módosítási ind ítványát – a költségvetési koncepcióból láttuk, hogy ez fel sem merül. Nincs tehát arról szó, hogy az általános forgalmi adó és a fogyasztói adó közötti arányok változtatása következnék be 1992re. Egyszerűen arról van szó, hogy '92re a fogyasztási adóból 53 milliárddal többet kell beszedni. Ha ez nem elég, akkor valószínűleg ez a mérték még növekedhet. Persze, egyszerű lenne a dolog, hogyha ennek az adónak a túlnyomó többségét kizárólag a luxuscikkek viselnék, mert valóban, egy ilyen lassú latinamerikaniz álódási folyamat mellett, ahol a társadalom kilenctizede lesz egyre szegényebb, igazán nem érdekes, hogy a luxuscikkekre mekkora fogyasztási adót vetünk ki. De nem erről van szó! Bár igaza lenne Becker Pálnak, de hát, sajnos, nem a luxuscikkek adják ki a f ogyasztási adó volumenének túlnyomó többségét: az 5%át sem teszik ki. Az üzemanyagokra megállapított fogyasztási adó, a dohányárukra megállapított fogyasztási adó és a szeszesitalokra megállapított fogyasztási adó adja a 90%át a fogyasztási adónak. Félre értés ne essék: én nem azt pártolom, hogy legyen olcsóbb a szeszesital Magyarországon. De azt hinni, hogy ezt a fogyasztói kört kizárólag a gazdagok fogják 1992ben reprezentálni… Hát ez, enyhén szólva, erőteljes tévedés. Tiltakozunk tehát a puffer szerep ellen. Nem értünk azzal egyet, hogy a Kormány állapíthassa meg a konkrét adómértékeket. Az a szilárd meggyőződésünk, hogy a költségvetési törvénnyel egyidejűleg világosan be kell mutatni, milyen adónövekedést kíván az alapvető termékek körében végrehajtani a Kormány.