Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 12. kedd, az őszi ülésszak 23. napja - Az 1991–92. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - HALÁSZ ISTVÁN (MDF) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MÁDL FERENC, DR. tárca nélküli miniszter: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BALÁS ISTVÁN, DR. (MDF)
1543 ettől függetlenül végrehajtott vagyonvesztések elkerülésére, az állami vagyonértékek cs ökkenésének az elkerülésére, a mesterséges vagyonok, a mesterséges vállalati tönkretételekre, röviden a kótyavetyékre. A mai értékhatárok, a 20, 30, illetve 50 millió forintos értékhatárok egyszerűen nem teszik lehetővé, hogy az ezekkel kapcsolatos vagyonv esztéseket az Állami Vagyonügynökség egyáltalán érzékelni tudja, vagy ha netán valaki tájékoztatja ezekről az ÁVÜt, nem teszi lehetővé – hatáskör hiányában – , hogy bármit ellene cselekedhessen. Hadd utaljak arra, hogy a mai jogszabályi környezet és így te rmészetesen a vagyonpolitikai irányelvek is, fenntartják azt a jogi helyzetet, hogy ezek az értékhatárok szubjektívek annyiban, hogy a vállalatigazgatón múlik, hogy milyen értéket mond és ennek a felülvizsgálatára egyszerűen nincs lehetőség. Ezekkel nemcsa k vissza lehet élni, hanem – amint ezelőtt másfél hónappal konkrét példán említettem is – , viszsza is élnek az egyes vállalatigazgatók. Nagyon sajnálatos módon ezelőtt egy jó órával egy szavazás során az Országgyűlésünk megszüntette azt a lehetőséget is, h ogy ezt az értéket az állam bármilyen módon, például feltűnő értékaránytalanság folytán megtámadhassa a jövőre nézve. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Megszólította a Monopoly csoportot két képviselőtársunk is az ellenzék padsoraiból . A megszólítás jogán két mondat erejéig, a Monopoly csoport nevében is kell nyilatkoznom. Örülök, hogy úgy látják mások is, hogy a vagyonvédelem nincs megoldva. Örülök, hogy úgy látják mások is, hogy a privatizációs törvény egésze, áttekinthető formában, hiányzik. Azonban valami félreértést tartalmaz az, hogy mi centralizálni szeretnénk. Ezt a vádat én is olvasom naponta, de nem egészen látom ennek a mibenlétét. A Monopoly csoport egy 60 napos gyorsított átalakulást kívánt nagyon ellenőrzött módon előírni, és ez nem centralizálás, hanem éppen a folyamat ellenkezője. A kérdés csak az, hogy ebben a 60 napban ellenőrizzee ezt valaki, vagy sem. Mi úgy gondoljuk, hogy igen, és valakit megnevesítettünk; más úgy gondolja, hogy nem, de nem mond helyette jobbat; va gy igen, de nem mond helyette jobbat. A helyzet mindössze ennyi. Volt ilyen, azt hiszem, ezt Lotz Károly képviselőtársam mondta, hogy mi el kívánjuk távolítani az igazgatókat. Nem kívánjuk, ilyen szándékunk nincs. Az más kérdés, hogy nyilvánvaló, egy átala kulás után az új vállalati vezetés, az új gazdasági társasági vezetés nyilván nem fog bizalmat szavazni annak a volt, korábbi igazgatónak, akiről tudják, hogy csak a saját zsebére játszott eddig. Ilyen körülmények között tehát egy nagy félreértést kellett eloszlatnom. A jelenlegi jogszabályaink – és így, természetesen a vagyonpolitikai irányelv tervezete is – egy köztes álláspontot foglalnak el az Európában szokásos privatizációs gyakorlatokat vizsgá lva. Ugye, ismert az "osztogató" elmélet, a lengyel, cseh, román példa, és ismert egy alapvetően eladásra alapuló elmélet, amely szerint – mint Franciaországban, Angliában, illetve Németországban és Magyarországon – ez lenne az egyik elsődleges vezérelv. A kettő keverése, megfelelő arányainak megtalálása az, amiben a magyar rendszer eltér a Németországban alkalmazott rendszertől. A jogszabályok azért nem koherensek most, mert egyfelől a Kormány előirányozza a központi állami költségvetési terhek csökkentése érdekében bizonyos közalapítványok létrehozását vagy létrehozásának megengedését, ugyanakkor erre jogszabályi háttér még nincs. Ilyen vagyonpolitikai irányelvet, melyben ez szerepel, meglehetősen nehéz szívvel fogadnék el mint jogász, hiszen hiányzik a jo gi alapja, hiányzik a törvénykezési alapja – ugyanakkor, ha ezt nem tesszük, nem kerül be az anyagba, akkor egy nagy hiány keletkezik a Kormány stratégiájához képest. Módosító indítványokban ezért ezekre is gondolni kellett. Igaza van Pál László képviselőt ársamnak, mikor hangsúlyozta, hogy a privatizáció olyan témakör, ami talán a legnagyobb azok között, amikkel az Országgyűlés eddig foglalkozott, hiszen az országnak a jövőjét évtizedekre határozhatja meg. Úgy gondolom ezért, hogy a módosító indítványok elő terjesztésekor nemcsak az a száz módosító indítvány lesz előttünk, amit eddig a
