Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 12. kedd, az őszi ülésszak 23. napja - Az 1991–92. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - HALÁSZ ISTVÁN (MDF) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MÁDL FERENC, DR. tárca nélküli miniszter: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BALÁS ISTVÁN, DR. (MDF)
1542 irányelvnek, hiszen az Országgyűlésnek a saját szervének, neki alárendelt akkori ÁVÜnek adott benne utasítást. A helyzet azóta változott, elvettük az Országgyűlés alól az ÁVÜt, áttettük a Kormány alá, és azóta az a fucsa helyzet áll elő, hogy az Országgyűlés a vagyonpolitikai irányelvek keretein belül egy neki közvetlenül alá nem rendelt szervnek a Kormány feje fölött átnyúlva, a Kormánynak alárendelt szervnek adna konkrét utasításokat. Álláspontom szerint ez a helyzet felülvizsgálandó. Mint jogász, feltehetőleg zavar az, hogy jogi egyetemre jártam, átlag állampolgárt ez a helyzet nem zavarná. Az anyag áttanulmányozása során figyelembe ötlik az, hogy részben privatizációs koncepciókat tartalmaz, részben tal án a ma még nem létező törvényeket próbálja megelőlegezni, részben pedig a hatályos törvényekből indul ki. Ez a hármasság végigvonul az egész vagyonpolitikai irányelv tervezetén. Nyilvánvaló, hogy a privatizációs koncepció vitája elméletileg nem tartozna a tisztelt Házra, az Kormány kompetencia. Ha a Kormány úgy döntött, hogy a privatizáció kapcsán a vagyonpolitikai irányelvek első három oldalában ilyen stratégiai elemeket szemelvényként közöl, akkor kiteszi magát annak, hogy bizony ezt a kérdést részleteib en megvitatja a Ház. Ez eldöntendő kérdés, de itt úgy tűnik, a beterjesztéshez képest ma már nem lehet eltekinteni attól, hogy részletes. Igen, részletes koncepcióvita folyik a Házban. Törvénypótlás. A Kormány, és itt nem véletlenül utaltam erre az előbb, november 30ig irányozta elő a törvényjavaslatok elkészítését, és én nem tudom ezt olyan könnyedén venni, hogy ez csak a Kormányra kötelező, hátha ebből nem is lesz semmi. Hiszen tudomásunk van arról, hogy a tárcakörözés a mai napon véget ért ebben a három törvényben, amire a miniszter úr is utalt, további kettő még erre a szintre nem jutott el, összesen öt törvényjavaslatról van szó. Az általános vita lezárása persze azzal járhat, hogy az Országgyűlés azt mondja, hogy "a" és az öt törvényjavaslat fogja mon dani,hogy "b" és ezt követően ezt kell majd módosítanunk. Tehát azt a célját, hogy a jövő év december 31ig terjedő időre legyen hatályos, ilyen módszerrel garantáltan nem lehet elérni. Nagyon hosszú szövegről van szó, és amint erre Pál László képviselőtár sam is utalt, valóban elképzelhető, hogy a műfajból következően egészen más műfajú módosító indítványok beterjesztésére lenne szükség. Amikor megláttam, hogy milyen hosszú a szöveg, akkor eszembe villant egy egykori ügyvédi principálisomnak a mondása, aki azt mondta, a védőbeszédek hosszúságára utalva figyelmeztetésként, minél tovább áll a védő, annál tovább ül a vádlott. Nos, itt ez a helyzet áll elő, amikor nagyon hosszú a szöveg, és én most nem más magyar közmondásból kívánok idézni, de bizony hihetetlen mértékű hátrányt jelent önmagában a szöveg hossza is. Ez a szöveg egyébként kiváló csemegét kínál mindazoknak, akik jogászok, vagy közgazdászok, vagy magyar szakosok, mindenkinek a maga területén. Néhányról már hallottunk itt utalást. Hallottuk az általán os alany problémáját Lotz Károly képviselőtársamtól, aki utalt arra, hogy egyes rendelkezések – fogalmazzuk így – kicsit KBhatározat ízűek, tehát nincs alanya, nincs címzettje, ha nem teljesül, akkor, sajnos, nem teljesült, felelőssé senkit nem lehet után a tenni. Az ilyen jellegű rendelkezésekkel, ha nem alakíthatóak át megfelelő címzetthez szóló mondatokká, egyet lehet tenni, kihagyni ebből a 14 oldalból. Ezeknek a száma rendkívül hosszú, rendkívül sok. Sajnálatos módon a vagyonpolitikai irányelvekre vona tkozó javaslat egyáltalán nem érzékeli azt a különbséget, ami az átalakulások, vállalatok átalakulása, másfelől a privatizáció között fönnáll. Ebben a házban hangzott el ezelőtt másfél hónappal egy neves ellenzéki közgazdász szájából olyan nyilatkozat, ame lyből szintén ennek a kettőnek az összekeveredése tűnik ki. Pedig ha az ember a törvényt végigolvassa, kiderül, hogy maga a törvény, a mai szöveg is, különbséget tesz egyfelől az átalakulás, átalakítás, másfelől a privatizáció között. Sajnálatos módon a ma i jogszabályok sem, és így talán emiatt a vagyonpolitikai irányelvek javaslata sem ad garanciákat a privatizáció előtti, részben átalakulásokkal összefüggésben, részben
