Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 12. kedd, az őszi ülésszak 23. napja - Az 1991–92. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KÁNYA GÁBOR (MDF)
1531 sem szakértői szervezetek, a ma i magyar gyakorlatban helyesen – és pontosan, főleg – nem tudták és véleményem szerint nem is fogják tudni meghatározni. A privatizációt érintően nagyon fontos az, hogy megvizsgáljuk – és itt egy kicsit alaposan körültekintsünk – , hogy vajon kinek akarunk eladni, kik a potenciális vevők. Mert végül is az az alapvető cél, hogy a privatizáció során magántulajdonú működésű vállalkozások keletkezzenek, nem szoríthatja háttérbe azt a másikat, hogy az államadósság érdemi csökkentésére elegendő anyagi eszközök fol yjanak be. Márpedig a Ház előtt már az Állami Vagyonügynökség jelentésében egy olyan megállapítás szerepelt – itt az elmúlt hónapokban beszéltünk erről – , amely azt állapítja meg, hogy várhatóan a magyar állami vagyon privatizációjából az államadósság megh atározó arányú csökkentésére megfelelő összeg nem fog befolyni. Ha pedig ez a megállapítás igaz, akkor én ezen nagyon elgondolkodom. Elgondolkodom azért, mert a képviselői felelősségem is elő kell hogy jöjjön, felszínre kell hogy jöjjön, és ennek kifejezés t adok, miszerint az általam is támogatott Kormány programjában bizony pontosan ez egy lényeges központi cél, hogy az államadósságok érdemi csökkentését próbáljuk meg elérni. Próbáljuk meg azért, mert az a hatalmas mennyiségű államadósság az elmúlt évtized ekben az előző rendszer által keletkezett, amit mi nagyon bírálunk – joggal – , és ez az egyik legnagyobb baj, amit elkövethetett, és hagyatékul ránk adhatott az elmúlt rendszer. De abból a szempontból kell ezt nekünk most véleményezni, hogy hogyan tudjuk m i kezelni. Ennek az irányelvnek a tárgyalása kapcsán ez egy elengedhetetlen kérdés. Ha pedig azt nyilvánítjuk ki, s hallgatólag is tudomásul vesszük, hogy igazán nem tudjuk kezelni, tehát várhatóan hosszú távon ezzel számolni kell, akkor úgy gondolom, hogy egy más koncepciót kell kidolgozni a privatizációra, akkor tudomásul kell venni, hogy egy gyors és hatékony privatizációt nem szabad erőltetni. De akkor ezt ki kell mondani. Itt tehát nem érzem, hogy ez megtörtént volna. Éppen ezért a kinek privatizálunk, ki a vevő, vagy próbálunk meg eladni kérdésre én úgy gondolom, hogy a mai tények alapján megállapítható válasz, legalábbis részemről az, hogy itt a potenciális többségi vásárlók külföldi és nem hazai köre hosszú távon nem járható út. Én magam egyébként ne m szeretném ezt dramatizálni, de mégis a magyar nemzeti tulajdonos megteremtését ez egyrészt nem segíti elő. Ezzel a problémával az 1800as évek második felében is szembe kellett már Magyarországon nézni, hogy vajon a magyar nemzeti tulajdonosréteg kialaku le. Most ugyanezzel a kérdéssel látom szemben magunkat, hogy hol vannak. Hát tudom, hogy vannak az elmúlt években vagy az elmúlt évtizedben olyan vagyonok, amelyek vállalkozásban működnek – ezek akkor alakultak ki – , amelyeknek lehetőségük volt arra, hogy koncentráljanak anyagi erőket, de ez a vállalkozói kör a gazdasági teljesítménynek legfeljebb a 20 – 30%át adja – ezek becslések – , és számszerűen is kis létszám. Itt arról van szó, hogy vajon a ma működő állami vagyon vállalatokban vagy vállalkozásokban o lyanok kezébe kerülhete, akiknek nincs meg az az induló tőkéjük, nem versenyképesek azokkal szemben, akik akár külföldiek, akár pedig az elmúlt években vagy évtizedekben képesek voltak felhalmozni annyi pénzt, annyi vagyoni eszközt, amivel el tudnak indul ni, versenybe tudnak állni. Ezért a privatizációs technikán túl egy koncepcionális irányt is véleményem szerint nemcsak a vagyonpolitikai irányelvekben, ott is, de a stratégiában is ki kell tűzni, és ezt érvényesíteni kell, hogy igenis, ezeknek a leendő vá llalkozóknak olyan kedvezményeket és olyan konstrukciókat teremtsünk meg – és ez elsősorban úgy gondolom, a Kormány feladata – , amivel el tudnak indulni. A dolgozói résztulajdonlás egy másik kérdés, az is a privatizációt érintő rész, idetartozik, de azt mo st nem szeretném érinteni. Ennek folytatásaként röviden arról szeretnék még beszélni, hogy vajon miből lehet a privatizációs élénkítést megvalósítani. Ha az aktivizálható pénzösszegeket próbálom meg áttekinteni, akkor nagyon egyszerűen abból szeretnék kiin dulni, hogy a magyar fogyasztók, a magyar lakosság
