Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 12. kedd, az őszi ülésszak 23. napja - Az 1996. évben megrendezendő Világkiállításról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - PALOTÁS JÁNOS (MDF)
1462 van ilyen, ezért nem tehetek mást, mint most már kimondani azt, amit egyébként nem nagyon akartam, és amit megelőlegeztek számomra, igen keményen kommunista múltakra utalva, amit látni l ehetett, de elhinni nem, amire annyi történelmi példa van, de az optimisták, és köztük én is, mindig úgy hisszük, hogy nálunk nem fordulhat elő. Pedig, kérem, felismerhető, számos politikusban, hogy tudja, a hatalomgyakorlásban, főként a hatalomra kerülésb en jó indok lehet a gazdasági hanyatlás elősegítése, a szegényedés, a kilátástalanság, a munkanélküliség meglovagolása. (Taps jobbról. Zaj balról.) Persze nem úgy, hogy olyan programokkal álljanak elő, olyan programokat támogassanak, amelyek mérséklik vagy felszámolják a leépülést, ami növekedéshez vezet. Ez ugyanis az államhatalmi szerepkör visszaszorulását jelentené kormányzati politikusnál automatikusan, és jelen témához kapcsolódva az ellenzék esélyének csökkenését ronthatja. Ebben pedig ők nem érdekelt ek. Ők abban az esetben, amikor a társadalom tagjai vagy a gazdaság szereplői, az Érdekegyeztető Tanács tagjai az aktuális politikai ellenfeleikkel szemben elégedetlenek, akkor nagyon nagy barátok, de ha olyan lépéseket követelnek, amelyek azonnali eredmén yt ígérnek, akkor vége a barátságnak, követeléseik támogatásának, mivel ez idő előtt ígérne fellendülést. Kínálkozik persze, az ellenzék számára az a megoldás is, hogy a növekedés, a fejlődés kontrolljával mutassák be felkészültségüket egy még jobb kormány zati szerepvállalásra. Ez azonban egyrészt kétesélyes, másrészt nehezebb, harmadrészt a saját program meglétét feltételezi. (Taps a jobb oldalról.) A Szabad Demokraták Szövetségének vezérszónoka, Kuncze Gábor képviselőtársam elmondta, mi van, kérem, ha nem lesz világkiállítás. Hát nem tudunk akkor valami mást csinálni? Hogyne tudnánk! – mondta ő. Én egyetértek vele. Ennek az országnak többszáz kilábalási, növekedési gazdaságpolitikája is lehetne – csak kitől várja az ellenzék ennek a bemutatását, ha a kormá nyzat a világkiállítást tálalta elénk, ő meg még semmit. Szeretnénk látni azt, ami mellé oda kellene állni, amire igaz lenne az, hogy erre kell koncentrálni, nem a világkiállításra, mert ez a program hatékonyabb, gyorsabb, kisebb kockázattal jár, gyorsabba n ígéri a növekedést. De parlamenti vezérszónokként azt mondani, hogy "hát találhatnánk ilyet, ha keresnénk". Én sajnos ma élek ebben a társadalomban – nem sajnos, én örülök neki. (derültség a bal oldalon) . – de én ma keresném, én ma várnám el a legerőseb b ellenzéki párttól, hogy ennek ne az elveit, hanem ennek a programját mutassa be. A világkiállítás kapcsán ez úgy nyilvánulhatott volna meg például, hogy folyamatos vitában és ötletekkel a "hogyan"t vagy egy alternatívát helyeztek volna a középpontba. Eb ben például a munkaadók és munkavállalók, a vállalkozók biztosan társak lettek volna, hiszen a hatalom már kényelmessége okán is ritkán kínálja a világ bármely pontján a legjobb megoldást. Nem ezt választották. Így valóban nem megyünk egy úton, és valószín űleg sokszor fogunk egyirányú utcában szembetalálkozni. Mi nem vagyunk érdekeltek a társadalom összeomlásában. Nem forradalomra, hanem demokratikus hatalomgyakorlásra, a fejlett demokratikus ellenzékre van szükségünk. (Taps a jobb oldalon.) Nem adok és nem adunk támogatást egy szegényedés feszültségére épülő politikai hatalomváltáshoz. Át fog alakulni vagy ki fog alakulni az a politikai szerepvállalás, amely a fejlődés, a növekedés nehezebb, de szebb feladatát tűzi ki céljául – és azért tesz. Természetesen olvastam képviselőtársam felháborodott írását egyik napilapunkban, ahol jól ismert, kommunista érvrendszerhez hasonlította, ha valaki egy politikai fellépésben az előbb elmondottakat állítja. Lelke legyen rajta! Én ilyen politikai magatartást minden társad almi formációban láttam már, nemcsak a kommunistában – sőt, ott láttam legkevésbé, lévén hogy egypárturalmi rendszer volt, nem kellett az ellenzéknek ilyet megvalósítani. Viszont nemcsak politikai pártoknál, hanem politikusoknál, gazdasági szereplőknél és mindenkinél találkoztam olyannal, aki a versenyben, a karrierben nem arra törekedett, hogy bemutassa, ő mire képes, hanem hogy a másik alkalmatlan. Én még a romantikus irodalomban is találkoztam olyannal, aki azt mondta
