Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 11. hétfő, az őszi ülésszak 22. napja - A szövetkezetekről szóló törvényjavaslat, valamint a szövetkezetekről szóló 1991. évi törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - CSÉFALVAY GYULA (KDNP)
1440 valahova el akar menni, de még a községi tanács elnökének is az igazolására szükség volt, és csak úgy helyezkedhetett el valaki egy más munkakörben . Mint ama időnek magam is szenvedő alanya voltam, és nagyon jól tudom, hogy mit jelentett ez abban az időben. És az a szomorú eset, hogy csak dícsérni lehetett a termelőszövetkezeti rendszert, de bizonyítani azt, hogy valójában az olyan jó volt, nem lehet ett. Nem engedték meg, hogy egyetlen parasztgazdaság is megmaradjon, mondjuk, egy 20 vagy 30 holdas gazdaság, amelyik kontrollként szerepelhetett volna mellette. És lehetett volna bizonyítani – mondjuk – azt, hogy nahát, mit tud teljesíteni ez, vagy mit tu d teljesíteni a másik. A parasztság függetlensége mit jelentett? Én emlékszem arra, hogy fiatal gazda voltam, amikor egy 30 holdas gazda azt mondta nekem, hogy én nagyobb úr vagyok, mint Horthy Miklós volt abban az időben. Megfizettem az adómat, s a jóiste nen kívül senkinek nem tartoztam felelősséggel. Nehogy valaki elfogultsággal vádoljon meg, én elismerem, hogy az idők folyamán több előnyös intézkedés történt a parasztság javára. Gondolok itt a betegellátásra, a társadalombiztosításra, nyugdíjak rendezésé re. Én elismerem, hogy volt és van néhány tsz, amelyik jól, rentábilisan gazdálkodik, tagjai jól élnek. De mi van a többséggel? Mibe került azok fenntartása, és hol tartanak? Én csak az ellen tiltakozom, hogy a termelőszövetkezeti rendszert a magyar parasz tság egyedül üdvözítő életformájának kiáltsák ki, hogy minden paraszt csak a termelőszövetkezetben tudja életét elképzelni. Kik azok, akiknek az érdeke ennek a rendszernek a fenntartása? Nyilván azoknak, akiknek ehhez külön érdekük fűződik, vagyis itt látj ák a fő jövedelmi forrásukat és a megélhetésüket. A kommunista hatalomnak, hogy akaratát ránk tudja kényszeríteni, meg kellett szüntetnie a már meglévő, jól működő szövetkezeteket. Itt a Hangyára gondolok, a hitelszövetkezetekre és más termelési társulások ra, cséplőgéptársaságokra, legeltetési társulatokra és erdőközbirtokosságokra. Sajnálom azt, hogy még eddig a kormányzat nem gondolt arra, hogy ezekre az egyszerű társulásokra hozzanak valami törvényt, hozzunk valami intézkedést, hogy ezeket vissza tudju k állítani. Olyan lehetetlen állapotok vannak a vidéken. Akkor, amikor Magyarországon a kommunista hatalomátvétel megtörtént, egyszerűen a legeltetési társulatnak, meg a közbirtokosságoknak egyes területeit csak úgy elfoglalták. Aztán amikor lekerült onnan a pozíciójából a tanácselnök, jött más, úgy tudta, hogy az a tanácsé, minden a mienk, egyik helyen a tsz épült, másik helyen az áfész épült. Amikor megkérdeztem, hogy tudják, hogy kié ez a terület, hát a mienk, azt mondták. Még nemrégen is adnak el ilyen területeket, az önkormányzat, mert nem tudja, kié az a terület. Egyszer végre rendezni kellene a birtokviszonyokat, például a közbirtokossági területen, mert magántulajdon a közbirtokosság, amennyi vagyonrésze van benne, az övé, s ez nincs nyilvántartva a földhivatalokban. Kerestem, kutatom, hogy valahogy előszedjem a bizonyítékait annak, hogy kinek mennyi birtokrésze van. Hát valahogy úgy alakult ki a dolog, akkor, amikor a termelőszövetkezetek szervezése volt, azok, akik beléptek a tszbe, a birtokarányuk at bevitték a tszbe, ezt meg tudták találni. A többit meg átvette az állami erdőgazdaság. Így azon a területen most van egy tszerdőgazdaság és egy államierdőgazdaság. Ha most vissza akarjuk állítani a közbirtokosságot, akkor csak azok jöhetnek oda a köz birtokosság tagjaként, akiknek a tszben ott van a birtokrésze, mert az kiveheti, de azoké, akiké az erdőgazdaságba került, majd kárpótlással megvásárolhatják. Itt, ezen a téren kellene rendet csinálni, hogy egységesen visszaállítani a régi közbirtokosságo kat, hiszen az a szövetkezetek legegyszerűbb, legtökéletesebb formája volt. Magának a szövetkezeti törvénynek, amit említettem, hogy jónak tartok, és ez hozhatja a rendszerváltást, biztosítania kell a parasztságnak a szabad szervezkedését, hogy olyan szöve tkezetet hozhasson létre, amilyet jónak tart, amiben majd megtalálja a számítását és abban leli a jövőjét, és olyan alapszabályt, szabályzatokat szerkeszthessen magának, amit szintén jónak tart. Mert az, hogy
