Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 11. hétfő, az őszi ülésszak 22. napja - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (Szabad György): - CSÉPE BÉLA (KDNP)
1417 megnövekvő munkavállalói járulékról. Ehhez képest számol a Kormány 90%os behajtási aránnyal? Egy kicsit furcsa. Azt hiszem, hogy ez enyhén szólva egy kicsit felelőtlen optimizmus. Már a törvény megalkotásánál is problémákat jelentett a hozzájutás feltételei meghatározásának kérdésköre. Bár már akkor is tettünk ilyen irányú módosító javaslatokat, de úgy érezzük, hogy ez mindmáig nincs megfelelően megoldva, úgyhogy ez irányú módosító csomagot is be kívánunk nyújtani a tárgyalások során. Ugyanakkor nem tartjuk elfogadhatónak – a biztosítási elv sérülése miatt – az ellátások vagyonhoz kötését sem, s ezt csak a költségvetésbő l finanszírozott kiegészítő rendszerek esetében tartjuk elfogadhatónak. De hát ez a kormányindítvány nem is került be a végleges szövegbe. Bekerült viszont – szerintünk nem kellő körültekintéssel – a Munka Törvénykönyvében foglaltakkal párhuzamosan a munka könyv eltörlése és egyfajta igazoló lap bevezetése. Ezt – még ha ideológiailag meg is értjük – nem tartjuk okos lépésnek, részben az adminisztrációs gondok, részben a költségkihatás miatt. Zárójelben jegyzem meg, hogy félegy milliárdos költségigénye lenne , és ezt a pénzt szerintünk hasznosabban is el lehetne költeni. Ugyanakkor nyitottak vagyunk egy rugalmas bevezetési elgondolás támogatása tekintetében. Itt megint foglalkoznunk kell a végkielégítés intézményével, és nemcsak azért, mert ez plusz terheket r ó a munkáltatókra az említett 50 – 51%os járulékteher fölött. Az alapvető probléma itt az, hogy amennyiben nem foglalkoztatáspolitikai céllal hozzuk be ezt az indítványt, úgy nem lehet figyelembe venni a segélyezés indulópontjának meghatározása szempontjábó l. Vagyvagy – de a kettő így logikailag nem fér össze. Itt jegyzem meg, hogy a végkielégítést foglalkoztatáspolitikai eszköznek is szánom, akkor természetszerűnek kell lenni viszont, hogy egyes korlátozó intézkedéseket elfogadok az intézmény bevezetésekor . Nem született jó megoldás – és erre képviselőtársaim nem tértek ki – a különböző visszaélések orvoslására kidolgozott, a járulékalapot újfajta módon meghatározó elképzelésre, hiszen a 4 negyedéves tekintetbe vétel számos problémát vet fel – ilyen infláci ós helyzetben különösen, ha például a katonaság vagy a GYED miatt ez korábbról datálódik. Nem objektív és nem működőképes a hasonló munkakörben dolgozók keresetének átvétele sem. Ez viták és perek tömkelegét fogja eredményezni, ezért mi egy indexálásos tec hnika bevezetésére teszünk inkább kísérletet. Ugyancsak nem tudunk egyetérteni a munkaerőpiaci szervezetnek a törvényjavaslatban szereplő átalakításával, s a képzési tanács és a munkaerőfejlesztő központok törvényi szintű megnevezésével. Ezek az intézmény ek korántsem biztos, hogy a leghatékonyabb módjai a munkaerőpiaci képzésnek, és ezért indokolatlan és káros ezt így a törvényben szabályozni. Itt megint csak meg kell jegyeznem, hogy Angliában – a legjobb tudomásom szerint – éppen most törölték el az ilyen típusú intézményeket, és ehelyett inkább a helyi gazdálkodók, helyi vállalkozók egy tanácsában oldják meg ennek a problémának a kezelését. Ők sokkal jobban értik azt, hogy a szakképzési problémák hol feszítenek, és milyen szakmákra lehet igazából továbbké pezni embereket. Összességében tehát megállapíthatjuk, hogy mind a költségvetéssel való összehangoltság tekintetében, mind a rendszer konstrukciója szempontjából a javasolt módosítások igen komoly és súlyos problémákat vetnek fel. Mi mindent el fogunk köve tni, hogy orvosolni tudjuk őket, bár be kell vallanunk, hogy a Kormány igen nehéz helyzetbe hozott minket. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Csépe Béla, a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónoka. F elszólaló: Csépe Béla a KDNPképviselőcsoport nevében CSÉPE BÉLA (KDNP)
