Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 11. hétfő, az őszi ülésszak 22. napja - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (Szabad György): - CSÉPE BÉLA (KDNP)
1418 Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az a körülmény, hogy egy – már idén – elfogadott törvényjavaslat módosítására kényszerülünk, szerintem a következőket mutatja. Ez a döntő kérdés, a munkanélkül iség problémája a társadalom súlyponti kérdésévé vált; és ugyanakkor a Kormányt érő bírálatoknak is mintegy az egyik legfontosabb elemévé kezd válni. Az emberek majdnem már ilyen "álnosztalgiával" mondják, hogy: "Bezzeg, régen nem volt munkanélküliség, és íme, most mit csinált a Kormány!" Én innen szeretnék kiindulni, és alapvetően rá szeretnék mutatni a következő tényekre. A munkanélküliség színrelépése, növekedése – mert ez várható – alapvetően egy gazdasági szükségszerűség. Itt a múlt rendszerben – már elhangzott több hozzászóló részéről – mintegy 2030%os belső munkanélküliség volt, és ugye, kérkedtek annak idején nagyon sokat a teljes foglalkoztatottság nagy vívmányával. Ne feledjük el, hogy ez a teljes foglalkoztatás tulajdonképpen – szabad ezzel a h asonlattal élnem – egy selyemkendő volt, amivel be akarták kötni a társadalom szemét, már amennyire sikerült; és ez a belső munkanélküliség pedig tulajdonképpen a mi gazdasági életünknek egy elrejtett fekélye volt, amely most végre nyilvánosságra került, é s ezen át kell esnünk, ennek a fekélynek az eltávolításán; de ugyanakkor a munkanélküliség a piacgazdálkodásnak, a piaci központú gazdasági rendszernek egy természetes velejárója is. Nem természetes velejárója nyilvánvalóan itt nálunk a munkanélküliségnek esetleg még nagyobb mérvű növekedése, ami várható. Viszont mégiscsak a gazdasági kérdések megoldására kell elsősorban a primátust helyezni, mert ha nem ezt tesszük, akkor hasonlítunk ahhoz az emberhez, aki azért fut, hogy helyben maradjon, mert futnunk min denképpen kell, de ha a munkanélküliséget nem így fogjuk fel, mint gazdasági szükségszerűséget, akkor hiába fogunk futni. Én úgy vélem, hogy ez legyen az alapállásunk ennek a törvényjavaslatnak a megítélésénél, hogy fussunk azért, hogy végre előbbre kerülj ünk. Tehát a szerkezetváltással kapcsolatban mindenképpen itt van egy rettenetes társadalmi probléma, a növekvő munkanélküliség. Az inflációval való összefüggést is szeretném még megemlíteni. Általában azt mondják, hogy az infláció és a munkanélküliség növ ekedése az fordított összefüggésben van. Ez a közgazdasági összefüggés itt a jelenlegi magyar helyzetre nem érvényes. Az infláció növekedése mellett a munkanélküliség is növekszik, mindez azért van, mert most kilépünk abból a rendszerből, amelyiket nagyon röviden én az előbb itt jellemeztem és bíráltam. Tehát gazdaságilag egy elkerülhetetlen tény, amivel számolnunk kell. Ez viszont nem azt jelenti, hogy ne fordítsuk minden erőnket ennek a megfelelő kezelésére. Ez alapvetően szociális kérdés is, természetese n gazdasági kérdés is. De ha a kettőt együtt említem, én a hangsúlyt ismét a gazdaságira helyezném, mert a gazdasági kérdések megfelelő megoldása fogja megoldani általában a szociális kérdéseket, és így ez fog itt is segíteni a munkanélküliség orvoslásában . Úgy vélem, hogy ez a három lábon álló kezelési mód továbbra is az irányadó, tehát a három főszereplő: az állam, a munkavállalók és a munkáltatók. Úgy vélem, hogy egyiknek sem szabad kivonulni ennek a kérdésnek a megoldásából. Én örömmel hallottam mind a szabad demokraták, mind a fiatal demokraták részéről azt a megállapítást és bírálatot is egyben, hogy az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök nem elégségesek, és ezen a téren előbbre kell lépnünk. De szabad legyen akkor itt megemlítenem, hogy itt van a P arlament előtt, a parlamenti lehetőségek között egy nagyon komoly aktív foglalkoztatáspolitikai lehetőség, ez pedig a világkiállítás ügye. Elnök Úr, én most nem tértem el a tárgytól, mert véleményem szerint nagyon jelentősen összefügg a kettő, ami holnapi napirendünkön lesz, mert azt hiszem, hogy a világkiállítás mellett felhozható érveknek az egyik legsúlyosabbika az, hogy kétséget kizáróan segíteni fog a munkanélküliség visszaszorításában. A régiók kérdése, a különbség a keleti országrész és a nyugati ors zágrész között. Nagyon jó volt a megállapítás, amely már elhangzott, hogy az a veszély fenyeget, hogy KeletMagyarország kissé lesüllyed, NyugatMagyarország pedig jobban tud változni. Én is láttam egy ilyen térképet, felmérték
