Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 11. hétfő, az őszi ülésszak 22. napja - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (Szabad György): - BOROS LÁSZLÓ (MSZP)
1412 pártok véleményét, így nem sikerült csökkenteni a módosító javaslatok számát, és a szokásos kényszerhelyzetben az alkot mányügyi bizottság ülésén született a normaszöveg. Az eredmény ismert. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Úgy vélem, az élet igazolta döntésünk helyességét, amikor a Szocialista Párt képviselőcsoportja ez év február 12én elutasította a IV. törvényt a mu nkanélküliek ellátási rendszerének kiérleletlensége és a finanszírozás megoldatlansága miatt. Sajnos meg kell állapítanunk: a módosítás nem javít, csak ront a helyzeten. Idézek az indokolásból: "A törvény előkészítését, majd elfogadását követően a gazdaság i rendszerváltással összefüggésben olyan figyelemreméltó változások indultak meg, amelyek a törvény hatálybalépését követő fél évben jelentős mértékben átalakították a társadalmi, gazdasági környezetet, a munkaerőpiaci feltételrendszert." Nem kívánom most minősíteni, hogy a figyelemre méltó változások valóban bekövetkezteke. A munkaerőpiac átalakulása azonban már tavaly is megjósolható volt, és emlékeztetni kell képviselőtársaimat arra is, hogy a munkanélküliség radikális növekedéséből a tavalyi költségvet ési vita során a kormánykoalíció nem volt hajlandó a szükséges következtetéseket levonni. A munkaerőprognosztizálás kezdetleges állapotára hadd hozzak egy közelmúltbéli példát: A szeptemberi állapot szerint a regisztrált munkanélküliek száma elérte a 300 ezer főt. Év végére ez a szám óvatos becslések szerint is megközelíti a 400 ezret. A tárca egyik államtitkára mindezek alapján prognosztizál, imígyen: A munkanélküliek száma 1992 végére kétszerese lesz az ez év véginek, ez számításai szerint akkor háromszá zezer fő lesz, ami 6%nak felel meg, tehát kezelhető. Azt hiszem, ez esetben vagy a matematikával van baj vagy az igazmondással. Mindenesetre demokratikus jogállamokban egyik sem szokott következmények nélkül maradni. A módosító javaslat a korábban említet t kodifikációs hibajavításon túlmenően döntően szigorításokat, visszalépéseket tartalmaz az eredeti törvényhez képest. Ennek oka elsősorban financiális természetű, így aztán a kedvezőtlen változások következményeit a Kormány kizárólag a munkáltatókra és a munkavállalókra kívánja hárítani. Hölgyeim és Uraim! A módosítás az indoklásban deklarálja a célt, miszerint az előterjesztés többek között "az állami költségvetés tehermentesítése érdekében született". Hogy az állami költségvetést mely rovatokon lehetne é s kellene tehermentesíteni, arról frakciónk véleménye kristálytisztán megfogalmazódott a költségvetési irányelvek vitájában. Azt azonban határozottan visszautasítjuk, hogy az állami költségek növekedését a Kormány a munkanélküliség kezelésére fordított öss zegek visszafogásával próbálja meg ellensúlyozni. Ez a szándék több oldalról is kifogásolható. Egyrészt egyetlen nyugateurópai ország munkanélküliségének történetében sincs arra példa, hogy a munkanélküliség radikális emelkedésének időszakában az idevonat kozó állami terhek csökkentését tűzték volna ki célul. Másrészt a foglalkoztatási törvény a munkanélküliség kezelésével kapcsolatos feladatokat úgy osztotta meg, hogy az aktív, azaz a munkanélküliség problémáját hosszú távon kezelni, megoldani nem képes es zközök finanszírozása az állami költségvetésből elkülönített foglalkoztatási alapból történik, míg a passzív ellátások forrásául a munkáltatók és a munkavállalók befizetései szolgálnak. Márpedig e két forrásnak, ahogy az Érdekegyeztető Tanács ülésén is elh angzott, a munkanélküliség alakulásának függvényében értelemszerűen együtt kellene mozognia. Ellenkező esetben ugyanis erősen csorbul a törvényben hangoztatott aktív foglalkoztatáspolitika primátusa. A hiányzó források a kormányzati logikában egyetlen módo n, további jövedelemcentralizációval pótolhatók. A javaslat kétszeresére, illetve több mint háromszorosára emeli a munkavállalók és munkaadók járulékfizetési kötelezettségét. Az ajánlott járulékot – 1, illetve 5% – akkor lehetne tárgyalási alapnak tekinten i, ha ismernénk a személyi jövedelemadókulcsok változását, ha tudnánk,
