Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 11. hétfő, az őszi ülésszak 22. napja - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (Szabad György): - KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
1402 Az állami költségvetés ezen túlmenően további 10%os mértékig kíván '92re is garanciát vállalni a szolidaritási alapb ól történő kifizetéseket illetően, ami éves szinten önmagában 6 – 7 milliárd forintos elkötelezettséget jelent. Nincs tehát szó arról, hogy az állam 1992ben teljesen kivonulna a munkanélküliségi ellátások finanszírozásából. A javaslatok szerint 1991hez kép est mindössze az egyes szociális partnerek közötti anyagi tehervállalás válna arányosabbá. A jelentős járulékemelés esetén is mintegy 10 milliárd forint kiadást az ellátási rendszer bizonyos – a társadalom igazságérzetét is figyelembe vevő – szigorításával , a visszaélések, lazaságok fokozott ellenőrzésével leszünk kénytelenek megtakarítani. Ezek közül a következőket szeretném kiemelni: az új munkatörvénykönyv tervezete szerint a munkavállalót végkielégítés illeti meg, ha munkaviszonya a munkáltató rendes fe lmondása vagy jogutód nélküli felszámolása következtében szűnik meg. A végkielégítés rendszerének kötelező bevezetése szükségessé teszi, hogy a végkielégítés és a munkanélküli járadék egymáshoz való viszonya egyértelműen meghatározásra kerüljön. A javasolt módosítás lényege a következő: az új munkatörvénykönyvben előírt kötelező végkielégítésnek megfelelő időtartammal a munkanélküli járadék induló időpontja kitolódik, ez azonban a munkanélküli járadék folyósításának időtartamát nem befolyásolja. Így a végki elégítés figyelembevétele a munkanélküli járadék folyósításának az indulását késlelteti, a szolidaritási alap felhasználásában megtakarítás várható. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a tartósan munka nélkül maradók további hátrányba kerülnek azokhoz képest, aki k a nekik történt felmondást követően rövid időn belül találnak munkahelyet. A munkanélküli járadék folyósítási időtartamát illetően sokan kifogásolták, hogy az ellátás ideje túlzottan hosszú. Tény, hogy a nemzetközi gyakorlatban a munkahely elvesztése utá ni munkanélküli ellátás időszaka rövidebb, ezt azonban a legtöbb esetben egy második lépcsőben a szociális védőháló újabb eleme, a szociális ellátórendszer követi, amely a még mindig munka nélkül lévő megélhetését támogatja. Nálunk a hosszabb idejű ellátás bevezetésében az is közrejátszott, hogy még nem alakult ki a rászorultakról gondoskodó átfogó szociális rendszer. Be kell látni azonban azt is, hogy a szolidaritási alap egy erőteljes növekvő munkanélküliség időszakában egyre kevésbé képes ilyenfajta szoc iális funkciókat ellátni. Minderre figyelemmel tehát javaslatunk lényege az, hogy a munkanélküli járadék második szakaszában megállapított folyósítási ideje kerüljön 50%os mérséklésre; ugyanakkor 1992ben meg kell oldanunk, hogy a munkanélküli ellátásokat kihasználók szociális segélyezésére megfelelő anyagi eszközök álljanak rendelkezésre. A munkanélküli járadék mértékéhez kapcsolódva sokan túlzottan magasnak tartják a járadék felső határát, amely a jelenlegi szabályozás értelmében a minimális bér háromszo rosa. Indokolásul az új munkaviszony létesítésének ellenérdekeltségét említik. Az észrevétel azért megfontolandó, mert az ilyen mértékű munkanélküli járadék valóban nem ösztönöz aktív munkahelykeresésre. Erre figyelemmel a módosításban javasoljuk, hogy a j áradék mértékének felső határa az előbb említett háromszoros szorzóhoz képest a mindenkori minimálbér kétszeresében kerüljön meghatározásra. Több módosítással azt szeretnénk elérni, hogy a munkanélküli járadék kifizetését az eddiginél szigorúbban és pontos abban körülhatárolt feltételekhez kössük. A javaslat szerint ilyen kizáró feltétel lehet például, ha valaki a törvényben szabályozott feltételek mellett – és itt elsősorban a megfelelő munkahelyre mint jogi kategóriára gondolok – nem fogadja el a közhasznú munkavégzésre vonatkozó ajánlatot. Ugyancsak itt említeném azt a lényeges módosítást, amely a munkanélküli járadékon lévőknek az ellátás idején végzett kereső tevékenységének a korlátozásá ra vonatkozik. Eszerint az ilyen jellegű kereső tevékenységből származó havi jövedelem nem haladhatja meg a minimálbért.
