Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 11. hétfő, az őszi ülésszak 22. napja - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (Szabad György): - KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
1403 Az egyre szélesedő, úgynevezett feketemunkavállalás kiküszöbölése céljából a javaslat a munkanélküli járadék melletti kereső tevékenys ég szigorú bejelentési kötelezettségét írja elő. Tartalmazza a javaslat azt az ésszerűnek látszó megoldást is, hogy a munkaerőpiaci bizottság a foglalkoztatási alapból évente különítsen el egy részt az előre nem látható válsághelyzetek kezelésére, és ebből úgynevezett intervenciós alapot hozzon létre. Az intervenciós alap felhasználásáról a munkaerőpiaci bizottság, megegyezés hiányában a munkaügyi miniszter dönt. A foglalkoztatási gondok erősödésével és a munkanélküliség tömegessé válásával fokozódik a társ adalom érzékenysége a kifizetett támogatások jogszerűségével, valamint a foglalkoztatást szolgáló pénzügyi eszközök felhasználásának célszerűségével szemben. Ennek megfelelően szükségesnek látjuk, hogy a Munkaügyi Minisztérium és a munkaerőpiaci szervezet munkájában erősödjék az ellenőrzési tevékenység, és az erre vonatkozó szabályok a törvényben is megfogalmazásra kerüljenek, továbbá a munkaerőpiaci bizottság rendszeresen értékelje a foglalkoztatási alap és a munkanélküliek szolidaritási alapja felhasználá sára vonatkozó ellenőrzések tapasztalatait. Tisztelt Országgyűlés! Felvetődhet, hogy a javasolt módosítások elfogadása esetén nem válike a korábbinál lényegesen passzívabbá és ezzel együtt defenzívebbé foglalkoztatáspolitikánk. Ha a javasolt változtatások at végiggondoljuk, a kérdés csupán látszólag tűnhet jogosnak. Ám ha valaki mélyebben átgondolva kíván véleményt formálni, egyértelművé válik az is, hogy a passzivitásra utaló jelzők használata nem helyénvaló. Nem helyénvaló azért, mert a foglalkoztatáspoli tika minősítésénél véleményünk szerint feltétlenül figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy a betegség súlyossága, amelyet kezelnünk kell, rendkívül nagy, ugyanakkor a terápia gazdasági és egyéb lehetőségei meglehetősen korlátozottak. A foglalkoztatáspoli tika a több évtizedes hibás fejlesztéspolitika csődtömegének részeként egy igen dinamikusan növekvő tömeges munkanélküliséget kénytelen kezelni. Erre a közelmúlt európai gazdaságtörténetében, sajnos, nincs egyértelműen bevált és átvehető recept. Világosan látni kell azonban, hogy a korlátok ellenére törekvéseink nem egyszerűen passzív védekezést jelentenek, hanem egyfajta aktív védelem kiépítését is. Ez az aktív védekezés természetesen magában foglalja a foglalkoztatáspolitika aktív eszközeinek szélesítését , választékának növelését és korszerűsítését is. Ezen belül számos olyan elképzelés megvalósítása történt meg, illetve van előkészületben, amely valójában csak részben sorolható a foglalkoztatáspolitika kizárólagos kompetenciájába, inkább a szélesebb gazda ságpolitikai eszköztár részét képezi. Ilyennek tekinthetők a következők: a privatizációs bevételek egy részének felhasználása az új munkahelyek létesítésének támogatására, a végkielégítés intézményének bevezetése, a nonprofit szervezetek létrehozásának elő készületei, a munkaerőpiaci átképzési, továbbképzési tevékenység bővítése, az úgynevezett kistérségi reorganizációs programok készítésének fokozott támogatása, a befektetésösztönzési lehetőségek szélesítése, valamint a belső munkaerőpiac védelme érdekében és a hazai piacon az eddiginél erőteljesebben piacvédelmi intézkedések foganatosítása. Mindezzel jelezni kívántam, hogy a munkanélküliség ellen nem egyedül és kizárólag a foglalkoztatáspolitikának kell küzdenie, ez szélesebb összefüggésben kormányzati, sőt össztársadalmi feladatként fogható fel. A feladat ellátásában csak akkor érhetünk el sikereket, ha a maga területén mindenki megteszi azt, amit megtehet, azaz nem egyszerűen aktív foglalkoztatáspolitikára, hanem az adott esetben széles körű társadalmi öss zefogásra és ennek megfelelő aktivitásra van szükség. A javasolt módosításokat részletekbe menően megvitattuk az Érdekegyeztető Tanács munkaerőpiaci bizottságában, majd az Érdekegyeztető Tanács plenáris ülésén is. A változtatások egy részével a szociális p artnereink egyetértettek, ám számos lényeges ponton nem sikerült az álláspontokat összehangolni.
