Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 6. szerda, az őszi ülésszak 21. napja - A bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - TÖLGYESSY PÉTER, DR. (SZDSZ)
1385 Felszólaló:Dr. Tölgyessy Péter (SZDSZ) TÖLGYESSY PÉTER, DR. (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A Kormány a részletes vita során benyújtott egy olyan módosító indítványt, illetőleg egy új szöveget, amely alapján több tekintetben módosult az eredeti előterjesztés. Immár nemcsak arról van szó, hogy egyfajta pályázati rendszer útján valamelyest jelentősebb a bírói függetlenség, nemcsak arról van szó, hogy a magyar jogban megjelennek a bírói ö nkormányzatok, a megyei bírói tanácsok, hanem a Kormány elfogadja az Országos Bírói Tanács felállításának a javaslatát, és ez a testület a bíróságok pénzügyeiben és igazgatásában fontos egyetértési jogokat kap. Azt hiszem, hogy ez jelentős előrelépés lesz a magyar jogrendszerben, ugyanakkor nem lehet azt állítani, azt hiszem, hogy egyértelműen aggálymentes volna ez a megoldás. Ahhoz, hogy erről álláspontot lehessen kialakítani, azt hiszem, mélyebbre kell mennünk, és a magyar bírói függetlenségnek a történet éből néhány esetet fel kell idéznünk. A két világháború között Magyarországon bizony nagyonnagyon sok olyan eset volt, ami alapján azt lehet hinni, hogy korlátozott volt a bírói függetlenség ebben az időben Magyarországon. Ott volt például Féja Gézának a pere, A Viharsarok című könyvnek a pere, amelyet osztály elleni izgatás címén az ügyészség elkobzott, és pert indított az író ellen. A perben a magyar bírói szokások durva megsértésével egy törekvő bíró börtönbüntetést szabott ki az íróra. Ebben a teremben akkor akadt képviselő, aki ezt számon kérte, a korabeli lapok erről igen élesen írtak, például BajcsyZsilinszky Endre egy újabb jeleként látta a totális hatalom, a bírói függetlenséget megsértő totális hatalom lépésének. Ennek ellenére az ítélkező bírót nemsokára előléptették, az akkori legfelsőbb bíróság, a kúria tagjává javasolta a korabeli igazságügyminiszter. Aztán teltek, múltak az évek, és a magyar bírói függetlenség lényegében megszűnt, így volt ez már jórészt a háború befejező éveiben, és hát, ki váltképpen az úgymond szocialista rendszerben. Azt hiszem, nem kell részletesen elemezni az akkori koncepciós pereknek a gyakorlatát, nem kell erről részletesebben beszélni. Sajnos a tapasztalatok azt mondják, hogy a "puha" Kádárrendszerben is számos sére lem érte a bírói függetlenséget. Én magam is találkoztam olyan esettel, ahol teljesen egyértelmű volt az akkori igazságügyi kormányzat beavatkozása – ez a hetvenes években történt – , ott voltak a tszelnökperek, vagy ott volt egy másik íróper, a Darabbérn ek a pere, ami az új időknek megfelelően a munka világáról írt az úgymond munkásállamban, s bizony itt is a bírói függetlenség súlyos sérelmével született egy ítélet. Vagy megdöbbentően hasonló dolog történt egy kiadónak az ügyében, Demszky Gábornak az ügy ében, ahol egy bírói ítélet után az ítélkező bírót nem sokkal előléptették – félelmetesen emlékeztet a harmincas évek nem igazán követendő gyakorlatára. Határozottan állítható, hogy Magyarországon folyamatosan sérelmek érték az alkotmányos bírói függetlens ég elvét, a bíróságok egy hierarchikus láncba szerveződtek, ahol a fő irányító a pártközponton kívül az Igazságügyi Minisztérium volt, s a bírói előmenetelek jórészt azon múltak, hogy valamelyik bíró a kívánalmaknak megfelelően ítélkezik, vagy sem. Én azt hiszem, hogy ezt a hagyományt, ezt a folyamatosságot meg kell törnünk. Most nagy kérdés, hogy az Igazságügyi Minisztérium tervezete elégséges változásokat javasole ahhoz, hogy megtörjük ezt a szörnyű folyamatosságot. Én attól félek, hogy nincs így. Az Iga zságügyi Minisztérium tervezete, amely valóban egy pályázati rendszert javasol, nem tesz meg mindent annak az érdekében, hogy ez a folyamatosság megszűnjön. Volna mód arra, hogy a bírói függetlenségnek nagyobb jogi garanciákat biztosítsunk és teremtsünk.
