Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 5. kedd, az őszi ülésszak 20. napja - A pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló törvényjavaslat, valamint a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény kiegészítéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - VARGA MIHÁLY (FIDESZ)
1350 egyáltalában nem vagyok benne biztos, hogy ez a limit, az a mód, ahogy ezt a problémát kezelni lehet. 40%os részvétellel is okozhatnak bajt és 60%os részvétellel is lehet ez nagyon eredményes. A kérdés nem ezen múlik, hogy mi most itt mit határozunk meg. Nincs értelme azonban olyan időszakban, amikor a külföldi tőke aktív részvételét szorgalmazni akarjuk, egy olyan módosító javaslatot elfogadni, amely a korlátozást egy olyan területen határozza meg, ahol ez egyértelmű nemzeti érdekkel nem ellentétes. Köszönöm a figyelmüket. Mi támogatni fogjuk az előterjesztett javaslatot. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Má tyás) : Köszönöm. Megadom a szót Varga Mihály képviselő úrnak, Fiatal Demokraták Szövetsége. Felszólaló: Varga Mihály (FIDESZ) VARGA MIHÁLY (FIDESZ) Köszönöm Elnök Úr. Tisztelt Ház! Valóban hálátlan feladat ilyenkor hozzászólni egy vitához, de ígérem én ne m rabolom 23 percig a Ház türelmét, mint a pénzügyminiszter úr. (Zaj, derültség.) Valamivel rövidebb leszek – bár a mondandóm tartalma is más, az kétségtelen. A részletes vita során indítványaink azon részéről kívánok szólni, amelyek a tulajdonosi szabályo zásra, a külföldi részvételre, a bankszektor kívánatos átalakítására vonatkoznak. Mint a módosítások bizottsági tárgyalásakor is kiderült, elsősorban ezek a kérdések váltottak ki komolyabb vitát. Úgy tűnik, abban mindenki gyakorlatilag egyetért, hogy a ban kszektor átalakításához privatizációra van szükség, elsősorban tulajdonosi korlátok feloldására, hiszen mindenki elégedetlen az állam tulajdonosi szerepével. Az állam ugyanis nagy tulajdonosi pozíciójából fakadóan még hosszú ideig képes lehet arra, hogy a bankokon keresztül irányítsa a gazdaságot. Ezért a privatizációnál a következő szempontokat tartjuk elsősorban fontosnak: Először is: a szerkezetátalakítás végrehajtása egyes nagy bankoknál, gondolunk itt szervezeti problémákra, a likviditásmenedzselésre, portfoliorendezésre, stb. Másodsorban: a hazai pénzintézetek az európai direktívákban meghatározott tőke- és tartalékkövetelményeknek feleljenek meg. Harmadrészt: Az európai pénz- és tőkepiacokhoz való csatlakozást miné l hamarabb meg lehessen oldani, ehhez véleményünk szerint elsősorban külföldi szakmai befektetők részvételére van szükség. És végül a nagykereskedelmi bankokon keresztül zajló tőkeallokációt a tulajdonosi érdekek valódi megjelenítésével minél hamarabb piac i alapokra kell helyezni. Ezeknek a szempontoknak az érvényesítésére az állam alkalmatlan, ugyanis nem lehet összeegyeztetni a tulajdonosi, felügyeleti, monetáris és jövedelemszabályozási feladatokat. Ezek pedig keverednek az állam beavatkozásakor. Úgy vél jük tehát, hogy a privatizációs feladatok alapos végrehajtására szakmailag felkészült, jelentős tőkeerővel rendelkező, akár külföldi, akár belföldi befektetők alkalmasak. Emellett érdemes megvizsgálni azt a kérdést, milyen szereplőkre vár a bankok tulajdon osi jogainak megszervezése? A magánbefektetők, külföldi befektetők mellett vállalatok, esetleg a később kialakuló intézményi befektetők jöhetnek véleményünk szerint számításba. Vegyük sorra őket. A vállalatok tulajdonosi szerepének veszélye kézenfekvő a hi telosztásnál, továbbá csak úgy, mint az állam, a vállalatok is a jövedelmek rövid távú kivonásában érdekeltek. A magánszektor eddig mérsékelten vett részt a banki privatizációban, ennek oka elsősorban a lakosság befektetői rétegének bizalmatlansága a nagyk ereskedelmi bankokkal szemben. A rövid távra befektetőket pedig elriasztja az osztalékok alacsony mértéke, az ezt sújtó 20%os forrásadó. És végül az intézményi tulajdonlásról szólva ezek növekvő részaránya mindenképpen örvendetes, de rövid távon ezekkel m ég nem kalkulálhatunk.
