Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 4. hétfő, az őszi ülésszak 19. napja - A Magyar Köztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - VARGA ZOLTÁN (MDF) - ELNÖK (Szabad György): - ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. a törvényjavaslat előterjesztője:
1237 alakításában eljutottunk odáig, hogy politikai leszámolásokra és sortüzekre senkinek sincsen lehetősége. Remélem, hogy olyan párt, amely ezeket a módszereket elfogadottnak tartja, sohasem kerül hatalomra újra a mi országunkban! (Taps a kormánykoalíció soraiban.) Jelen törvényjavaslat, amely előttünk fekszik, tarthatatlan – mondotta Fodor Gábor képviselő úr, és ezt a ránk nézve nem hízelgő értékítéletet kísérelte meg igazolni nagyívű, akadémiai i gényű előadásában. Nos, az előbb már választ kapott ezekre a kérdésekre, s azt hiszem, joga, hogy véleményét fenntartsa, mint ahogy nekünk is jogunk, hogy fenntartsuk a magunkét. Avval az állításával viszont, amely nagyon érdekes, filozofikus mélységű állí tás, tudniillik hogy a törvényjavaslat ellentétben áll a magyar büntetőjoggal, lényegét illetően egyetértek. Ezt hiba volna tagadni, hiszen ennél semmi sem természetesebb; a törvénymódosításokat általában az jellemzi, hogy ellentétben állnak a hatályos jog gal, egyébként nem volna szükség a törvény módosítására! (Derültség a jobb oldalon.) Nagyon tisztelem a fiatal képviselők tapasztalatát és felkészültségét, de ez esetben kétszer is ellent kell mondani nekik. Egyszer azért, mert nem tudok Orbán Viktor felsz ólításának eleget tenni, tudniillik hogy vonjuk vissza a törvényjavaslatot, s nem tudom igazán megérteni és elfogadni Fodor Gábor képviselő úr alkotmányossági aggályait. Az Alkotmány hiteles értelmezése az Alkotmánybíróság feladata, minden más megnyilatkoz ás magánvélemény. Nyomós okaim vannak annak feltételezésére, hogy a képviselő úr nem egy majdani alkotmánybírósági állásfoglalást ismertetett. (Derültség.) Azon hivatkozása, hogy 1878 óta, tehát az ismert Csemegikódex óta érvényesülnek a magyar jogban eze k a szabályok, némileg vitatható. Ő ezt mellékesen jegyezte meg, mint mondta, én is csak mellékesen jegyzem meg, minden gúnyolódási szándék nélkül: a Csemegikódex 1880. szeptember 1jén lépett hatályba. A FIDESZ álláspontja kapcsán azt kell mondanom: az O rszággyűlés vállalja ezt jó lelkiismerettel, vállalja, hogy a pártállam idején nem üldözött gyilkosságok miatt felelősséget érvényesít. Dr. Hasznos Miklós értékes felszólalásának minden szavával egyetértek. Egyetértek azzal, hogy a büntetőjogot nem tekinti tetszőleges társadalmi és politikai rendszerek mindenkori szolgálójának, és a keresztény etikára is találóan hivatkozott. Dénes János független képviselő úr hozzászólását köszönöm, természetes érvelése rokonszenves és felelősségteljes. A módosító indítvá nyokkal és a csatlakozó módosító indítványokkal kapcsolatos véleményem röviden az, hogy ezekkel általában egyetértek. A szavazásnál pontosan meg fogom mondani, hogy melyikkel. Kivételt jelent dr. Szabó János képviselő úr csatlakozó módosító indítványa, ame ly azt jelenti, hogy kizárnánk a korlátlan enyhítés lehetőségét. Nem vitatom ennek az álláspontnak a következetes voltát, de ez a felfogás az én kezdettől fogva hangoztatott filozófiámmal nem egyezik, úgyhogy kénytelen vagyok a saját álláspontomat továbbra is fenntartani. Dr. Kutrucz Katalin képviselő asszony módosító indítványával ugyancsak egyetértek azon lényegét illetően, hogy a hazaárulás tényállását egy jobban megragadható, kirívóbb jogsértésekben megnyilvánuló tényállásra szűkíti. Itt jegyzem meg, ho gy a hazaárulási tényállással kapcsolatos aggályokra az a természetes válasz: ezek csak az elbíráláskor is egyértelműen észlelt materiális jogellenesség, társadalomra veszélyesség esetén büntetendők. Különösen vizsgálni kell, hogy sérelmet szenvedette a n épszuverenitás. Az Alkotmány 2. szakasz (2) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja. Az olyan állami berendezkedés, amely hatalmát nem a népszuve renitás forrásától, a néptől kapta, természetszerűleg nem kereshet orvoslást, nem kaphat védelmet hazaárulás címén, feltéve, hogy a kifogásolt magatartás nem sérti a hatalom forrását, nem legitim. Csak legitim intézmények
