Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 4. hétfő, az őszi ülésszak 19. napja - A Magyar Köztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György):
1238 veszélyeztetése, sértése valósítha tja meg ezt a cselekményt. Csak legális intézmények, csak törvényes intézmények veszélyeztetése nem valósítja meg mai értékrendünk szerint ezt a bűncselekményt. Ennek legjellegzetesebb példája a párt által hatalomra jutott Nagy Imrekormány, amely 1956. no vember 4én kétségkívül legitim hatalomnak volt tekinthető. Ebben a körben nagy óvatosságra van szükség, olymódon, hogy a nép érdekeit, életkörülményeit ténylegesen is érintő, sértő magatartások jussanak bírósági megítélés elé. Varga János javaslatát ugyan csak támogatom a benne felhozott indok miatt, tehát a halált okozó testi sértés bevételét a javaslatba. Ugyanis az eshetőleges szándékkal elkövetett emberölés számos esetében bizonyítási nehézségek miatt csak ezt a bűncselekményt fogják tudni megállapítani . Emiatt pedig indokolt legalábbis ezt a bűntettet büntetni. A korlátlan enyhítéssel kapcsolatos következetes eljárás tényleg az lenne, hogy mellőzzük ezt a szakaszt, ha ez megfelelő elbírálást tenne lehetővé. Ha ebben a körben ugyanúgy nem lenne enyhítési lehetőség, ahogy nincsen enyhítési lehetőség a háborús és népellenes bűntetteknél, ez teljesen logikusnak látszana, és ezt akarja a képviselő úr. Ennek ellenére az eredeti megoldás filozófiájával tudok azonosulni azért, mert ez a megoldás lehetőséget ad a bírónak előre nem látható olyan esetek megfelelő elbírálására is, amelyekben a törvényi minimum alkalmazása is súlyosnak mutatkozik. Ennek megítélése jogalkalmazóink feladata. Ezért bár megértem, de nem tudom támogatni dr. Szabó János képviselő úr javasla tát. Tisztelt Országgyűlés! Mondanivalómnak lassan végére érek. A kételkedőknek hadd idézzem Bibó Istvánt, aki felteszi a kérdést: milyen társadalmi cél kívánja, hogy a büntetőjog a megtorlásbüntetés formájában szolidaritást vállaljon a társadalmi közössé g felháborodott tagjaival? Ez a cél nem lehet más, mint éppen ennek a felháborodásnak a szublimálása és levezetése, intézményessé, absztrakttá, objektívvé, igazságossá tétele mindama technikai eszközök, a pártatlan bíró, a tagolt és kontradiktórius eljárás , a fellebbvitel lehetősége és a közösség hatalmával biztosított végrehajtás segítségével, amelyik ennek a célnak a szolgálatában a jog számára ősidők óta rendelkezésre állottak. Az önbíráskodás, a magánbosszú, a lincselés jelenségét akarja elkerülni a jog akkor, amikor a bűncselekményt a sértett helyett maga torolja meg. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt napokban temetőkben jártunk, láttuk a múltra emlékeztető gyertyák sárga lobogását, és 1956. november 4ére is emlékeztünk, az árulás napjára. Ez a nap – ho gy tárgyunknál maradjak – mintegy 400 ember halálra ítélését és kivégzését, számtalan ember megkínzását és eljárás nélkül való megölését, számtalan ember megkínzását, több mint 200 ezer embernek az országból való elmenekülését, sokaknak az országból való e lhurcolását, közel 22 ezer fogságba vetését és szabadságvesztéssel sújtását hozta. Ezért kénytelen vagyok feltenni újra a költői kérdést: gondolkoztake azon, hogy mi lenne akkor, ha a 301es és a 298as és más parcellák és névtelen temetők és névtelen sír ok néma lakói feltámadnának, ha a legéppuskázottak, ha azok az anyák, akik gyermekükkel itt ezen a téren vonultak fel 1956. október 25én békésen, a demokráciát követelve, és itt maradtak vérbe fagyva, lemészárolva, mit mondanának. Ez az a demokrácia, amié rt harcoltak? Vagy elfogadnáke, hogy képtelenek vagyunk a bűnösök megnevezésére és a bűnök megméretésére? Hugo Grotiusszal, a modern nemzetközi jog megalapozójával válaszolhatunk: crimen grave non potest non esse punibile, azaz nem lehet, hogy súlyos bűn tett ne legyen büntethető. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Hallgassuk meg a jegyző bejelentéseit, utána 6 óráig tartó szünetet rendelek el azzal, hogy a határozathozatalt 6 órakor pontosan szeretném meg kezdeni, tehát azon bizottságok, amelyek addig tanácskozásaikat nem tudják befejezni, szakítsák félbe, és pontosan 6 órakor a tagjaik jelenjenek meg kivétel nélkül határozathozatalra. Jegyző urat illeti a szó.
