Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 4. hétfő, az őszi ülésszak 19. napja - A Magyar Köztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - VARGA ZOLTÁN (MDF) - ELNÖK (Szabad György): - ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. a törvényjavaslat előterjesztője:
1233 Ebből következik, hogy a jogalkotással együtt lépni kell, és azt a közeget is meg kell teremteni, ahol a jogalkotás erkölcse, szellemi sége, jogi szándéka és társadalmi igazságszolgáltatása végbemehet. Magyarul: azt a közeget kell megteremteni a bíróságoknál, azt a közeget kell megteremteni a közéletben, hogy ez a szándékolt igazságszolgáltatás megfeleljen annak az erkölcsnek, annak a sok ezer éves jogi fölépítménynek, amely szellemében ez a jogalkotási szándék most működni kíván. (Közbeszólás: 3 perc!) Parancsolsz? Köszönöm szépen. Ezek után a magam részéről azt javaslom, hogy a ZétényiTakácsféle elévülési, el nem évülési javaslatot a b izottságok döntése alapján a Parlament képviselői egyéni felelősséggel mérlegeljék, és a kérdésben mielőbb szavazzunk, döntsünk, mert ezt várják tőlünk. Köszönöm. (Taps jobbról.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Varga Zoltán a Magyar De mokrata Fórum részéről. Felszólaló: Varga Zoltán (MDF) VARGA ZOLTÁN (MDF) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Nem kívántam hozzászólni a vitához, bár a kérdés olyan súlyos indulatokat gerjeszt az országban, olyan sokan várják szorongva és reménykedve e törvény sorsát, hogy úgy vélem, mindenképpen szólhattam volna. Amiért most mégis megragadom az alkalmat, az azzal magyarázható, hogy Fodor Gábor képviselőtársam, és talán dr.Vastagh Pál igen komoly jogi érveléssel támasztotta alá kételyeit, miszerint a nemzetközi joggyakorlatban konfliktusokat, afféle illeszkedési zavarokat okozhatna ennek a törvénynek az elfogadása. Én nem vagyok jogász és Pető Iván szavaival élve: laikus vagyok jogi kérdésekben, azonban el kell, hogy mondjam, hogy ma 35 éve ezt az orsz ágot a nemzetközi jog durva lábbal tiprásával, a szovjet csapatok, az ahhoz kapcsolódó magyar kommunisták a legszélsőségesebb helyzetbe hozták, és a nemzetközi jog és a nemzetközi közvélemény igen rövid idő alatt átsiklott eme jogsértéseken. Azt hiszem, n emcsak ezeken, hanem a későbbiekben, az elkövetkezendő évek kivégzési sorozatában, az ítélet nélküli agyonverések mellett is, az ítélet nélküli súlyos atrocitások mellett is elment a nemzetközi jog, a nemzetközi közvélemény. Tehát én azt hiszem, most, amik or jogi konfliktusra hivatkozunk, melyet Kutrucz Katalin véleményem szerint meggyőző érvekkel oszlatott fel, azt kell, hogy mondjam, a nemzetközi joggyakorlat sokszor, ennél sokkal súlyosabb esetekben is elnézte a Kádárrendszernek, elnézte a sztálinizmusn ak a legsúlyosabb jogsértéseit. (Zaj.) Nekünk azzal kellene ma foglalkoznunk, hogy az a fajta megbékélés, az a fajta megnyugvás, amely a magyar társadalomnak olyan fontos, akkor lehetséges csak, ha ezt a törvényt igenis minél elő bb megszavazzuk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps jobbról.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Minthogy további felszólaló nem jelentkezett, a vitát lezárom. (Taps.) Megkérdezem az előterjesztőket, melyikük kíván válaszolni az elhangzotta kra. Zétényi Zsoltot illeti a szó. (Közbeszólások a FIDESZ soraiból: Takácsot nem lehetne? Takácsot szeretnénk!) Dr. Zétényi Zsolt képviselő (MDF) válasza ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. a törvényjavaslat előterjesztője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hetek óta hallgatom a vitát. Amint látható, nem éltem a kétperces felszólalás lehetőségével sem, ezért türelmet kérek – remélem, hogy nem nyúlik hosszúra mondanivalóm. Engedjék meg, hogy immáron a teljes vita ismeretében folytassam az általam 1991. október 8án elmondottakat, s egyúttal figyelemmel legyek a vita eddigi, értékelendő tartalmára. Ennek megfelelően, a mai napig időrendben igyekszem követni az eseményeket, rövid kitekintéssel a jelenlegi keletközépeurópai helyzetre, tárgyunk szempontjából. Az általa m készített törvényjavaslat, s vele együtt a társelőterjesztőnek felkért képviselőtársam hosszú időn át méltatlan szóháború céltáblája lehetett – még ebben a házban is ért olyan megjegyzés,
