Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 4. hétfő, az őszi ülésszak 19. napja - A Magyar Köztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - KUTRUCZ KATALIN, DR. (MDF)
1221 bűncselekménynek minősülnie egy meghatározott cselekménynek, a hazai jogra vonatkozik. A Fodor Gábor által hivatkozott nemzetközi egyezmények ezt a hazai jogot kiterjesztik a nem hazai jogra is. A római egyezmény 7. cikkelye azt mondja, hogy a hazai vagy nemzetközi jog alapján nem volt bűncselekmény, és a későbbiek során pedig a civilizált nemzetek által elismert általános jogelvekre utal, és ugyanezt teszi meg a polgári és politikai jogok egyezségokmánya is. És hogyha már itt tartunk, akkor hadd idézzem a római egyezménynek azt a bizonyos 15. cikkelyét, amire olyan nagy biztonsággal hivatkozott a múltkor, és azt mondta, lehet, hogy szó szerint emlékszem, lehet, hogy nem, akkor elnézést kérek, de a lényege az volt, hogy a 15. cikk (2) bekezdése mondja ki a zt, hogy egy törvénynek nem lehet – büntetőtörvénynek nem lehet – visszaható ereje. Ez a 15. cikk (2) bekezdése így szól: nem lehet eltérni a 2. cikk rendelkezéseitől, kivéve a jogszerű háborús cselekmények következtében okozott haláleseteket vagy a 3. cik k, 4. cikk (1) bekezdését – ez nem ide tartozik – , valamint a 7. cikk rendelkezéseitől nem lehet eltérni. A 7. cikk rendelkezései azonban azt tartalmazzák, hogy büntetni lehet az olyan cselekményeket, amelyek az elkövetésük idején akár a belső jog, akár a nemzetközi jog szerint bűncselekmények voltak. Úgyhogy nem tudom, hogy igazán ez az állítás hogy kerül ide az asztalra. A mi alkotmányunk egyébként ezeknél a nemzetközi egyezményeknél szűkebb, mert a mi alkotmányunk szerint csak akkor lehet megbüntetni val akit, hogyha a belső jog szerint is bűncselekmény volt az elkövetés idején az általa elkövetett cselekmény. Felmerült itt az analógiatilalom is. Hadd mondjak valamit: én egészen egyszerűen jogalkotás körében nem értem, jogászok hogy beszélhetnek analógiati lalomról! Az analógiatilalom az a jogalkalmazásnak a kategóriája. A büntetőjogban az analógia tilalma azt jelenti, hogy a bíró nem alkalmazhat egy már meglévő jogszabályt egy olyan életviszonyra, amely az elbíráláskor nem létezik. Tehát itt a bíró hasonlít össze egy konkrét cselekményt egy jogszabályi rendelkezéssel. Itt a mi esetünkben nem a bíró aktusáról van szó, hanem törvényhozási aktusról. (Szórványos taps.) A másik: időtényező. Igen, itt írogattam föl magamnak. Időtényező. Azt mondta Vastagh Pál képv iselőtársam, hogy bizonyítási nehézségek lesznek az idő múlása miatt. Igaz. Valóban lesznek bizonyítási nehézségek, mint ahogy minden olyan esetben bizonyítási nehézségek vannak, amikor a büntetőjogi felelősségre vonásra az elkövetés után 30 vagy 40 évvel kerül sor. És hadd mondjam, tisztelt képviselőtársaim, ez önmagában nem szól a törvényjavaslat mellett vagy ellen. De tény, hogy a mi hatályos jogunk szerint is és más nemzetek hatályos joga szerint is bizony az előfordul, hogy valakit a bűncselekmény elkö vetése után 3040 évvel vonnak felelősségre. Ez egyrészt előadódik abból, hogy bizonyos bűncselekményeknek az elévülését nemzetközi egyezmények zárják ki, és ezekhez belső jogok csatlakoztak: tehát vannak elévülhetetlen bűncselekmények. Hadd mondjam, már c sak az érdekesség kedvéért, hogy a mi hazai jogunkban van például két darab olyan is, amelynek a büntetési tétele három év szabadságvesztés. Elméletileg 50 év múlva is e három év szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmények esetében büntetőeljárást lehe t indítani. Azonkívül pedig minden olyan jogrendben, amely ismeri az elévülésnek a félbeszakadását vagy a nyugvását, a dolog természeténél fogva előadódhat az, hogy 3040 év múlva kerül csak sor a felelősségre vonása. Itt egyetlenegy közelmúltbeli hazai pé ldával hadd éljek. Talán emlékeznek tisztelt képviselőtársaim arra a bizonyos miskolci gyilkosságra, ahol az elévülésből 19 év eltelt, akkor tettek olyan büntetőeljárási cselekményt, amelynek következtében az elévülés újra elkezdődött. Tehát a ma hatályos és senki által nem vitatható szabályaink alapján 39 év ebben az esetben a jelen helyzetben az elévülési idő, feltéve, hogy két év múlva nem tesznek még egy büntetőeljárási cselekményt.
