Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 4. hétfő, az őszi ülésszak 19. napja - A Magyar Köztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - TÖRÖK GÁBOR, DR. (MDF) - ELNÖK (Szabad György): - FODOR GÁBOR, DR. (FIDESZ)
1219 bűncselekmények esetén". Ez egy nemzet közi szerződés, amely megtalálható az Európa Tanácsnál a multilaterális szerződésekben, 82es számmal. Ez a szerződés elég fontos dolgot mond ki, s különösen érdekes a vitánk szempontjából, mert pontosan ezzel a témával foglalkozik. A szerződés arról szól, nem akarom idézni a passzusokat, és tekintettel arra, hogy nálam meg különben is egy angol nyelvű verzió van, különösen egy részre szeretnék utalni, annak is a kezdetleges és hevenyészett fordítására. Ez pedig arról szól, hogy a konvenció eltörli az elévü lését a konvencióban meghatározott emberiségellenes és háborús bűncselekményeknek. Idáig rendben is van, a második része érdekes a számunkra. A 2. cikkely a következőket mondja ki: a konvenció azokra a bűncselekményekre vonatkozik, amelyeket az adott állam ban a hatálybalépést követően követtek el – tehát amelyeket a hatálybalépést követően – , majd a második pont azt mondja: a konvenció azokra a cselekményekre is alkalmazható, amelyeket a hatálybalépés előtt követtek el, feltéve, ha az elévülés a hatályba lé pés időpontjáig nem következett be. Vagyis egy nagyon egyértelmű szabállyal találkozunk. Ebből egyértelmű, hogy ha végigolvassuk ezt a szöveget, hogy a konvenció szerint tilos az elévülés feltámasztása abban az esetben, hogy ha az elévülési idő már eltelt. Tekintettel arra ráadásul, hogy itt a legsúlyosabb bűncselekményekről van szó, nyilvánvalóan az enyhébb cselekmények esetében is ez alkalmazandó, vagyis az előterjesztésnek azon állítása, hogy a nemzetközi jog az elévülés visszaható hatályú szabályozását nem tilalmazza, megdőlt ezzel. Mi következik ebből? Ebből az következik, hogy amennyiben elfogadjuk ezt a javaslatot, és amennyiben az Alkotmánybíróság is úgy ítéli netán, hogy ez nem ütközik a hazai alkotmányba – amit, még egyszer mondom, kételkedve fogad nék, ugyanis az én álláspontom szerint ütközik – , akkor is az európai emberi jogi bíróság és bizottság elé kerülhet az ügy, és ott, amikor a bíróság ítéletet fog hozni, akkor nyilván az emberi jogi konvenció 7. cikkelyére fogja ezt alapozni, amit én már fu tólag idéztem, és amely 7. cikkelyt ez alapján lehet értelmezni. És így Magyarország egy olyan helyzetbe sodorhatja magát, kiteheti magát egy olyan vitának, amire nem hiszem, hogy politikailag szükségünk volna. Ez a vita arról fog szólni, hogy Magyarország e régióban először olyan konfliktusba kerül az Európa Tanáccsal és az elfogadott általános európai jogelvekkel, amely számunkra súlyos politikai presztízsveszteséggel járhat. Úgyhogy úgy vélem, erre még egyszer fel kellett hívnom és nyomatékosítani kellet t a figyelmet. (Zaj a kormánykoalíció soraiban.) Azonkívül engedjék meg, hogy még egy kérdésről beszéljek, ami itt a vita kapcsán kialakult, és nagyon komolyan számításba jött akkor, amikor álláspontunkat kialakítjuk. Ez a kérdés pedig az, hogy alkalmase végül is ez a törvényjavaslat arra, hogy elérjük a kívánt célt. Hiszen a legutóbbi parlamenti ülés alkalmával is beszéltünk arról, hogy egyetértés van köztünk az ügyben, hogy igazságtételre van szükség, hiszen mindenki erről beszélt, ezt mindenki leszögezt e; ismerjük egymást jól az ellenzéki kerekasztal idejéből, hiszen sokan közülünk, akik most érvelünk ellene és mellette e javaslatnak, ott ültünk együtt. Tehát igazságtételt akarunk. Alkalmase – ez az alapvető kérdés – , alkalmase ez a törvényjavaslat err e? Én úgy vélem, hogy nagyon nagy hibát követünk el, súlyos hibát, hogyha ezt elfogadjuk. Ugyanis a törvényjavaslat sajnos azt fogja eredményezni, hogy nem fogják tudni megkeresni és megnevezni azokat a bűnösöket, akik valóban bűnösök voltak; ártatlanokká válnak, kibújnak majd a jog gyűrűjéből, nem lehet velük mit kezdeni, és bizony, megint csak néhány ember fog fennakadni ezen a hálón, néhány emberen lehet csak példát statuálni. Azt hiszem, nem fogja elérni ezt a kívánt célt, azt, amit sokan remélnek tőle, hogy végre most a bűnösöket nyakon tudjuk csípni, végre igazságot tudunk tenni, ez nem fog bekövetkezni. Úgyhogy úgy vélem, nem fogjuk elérni a kívánt célt ezzel a törvényjavaslattal, ezért is hibás, ha ezen a vonalon mozgunk tovább. Arról nem is akarok b eszélni, tudjuk jól, hogy e törvényjavaslat alapeszméje, vagyis ezeknek a szabályoknak az áthágása mennyire súlyosan szembeszegül a jogállamiság alapelveivel. Annak a jogállamiságnak az alapelveivel, amelyet, azt hiszem, mindannyian megint csak fontosnak t artunk, és úgy gondoljuk, nem szabad semmilyen körülmények között sem áthágni, főleg akkor, ha demokráciában élünk. Ezért én nagyon szeretném
