Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. szeptember 3. kedd, az őszi ülésszak 2. napja - Bejelentések: Tóth Sándor jegyző - A társadalombiztosítás 1990. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BALOGH GÁBOR (KDNP)
115 mélységesen elítéljük azokat az orvosokat és ápolókat, akik a hippokratészi esküjüket megszegve munkájukat nem hivatásnak, hanem meggazdagodási forrásnak tekintik, és kihasználják a betegek és az ország szükséghelyzetét. Ugyanígy elítéljük azt a paciensi magatartást is, amely az orvosokat esküjük megszegésére serkenti. Gondoljunk a paraszolvenciára. Ugyanakkor tisztelettel és elismeréssel kell szólnunk minden olyan orvosról és ápolóról, aki hivatásának és esküjének megfelelően végzi munkáját. Úgy tapasztaltuk, hogy ezek vannak még mindig többségben. Ugyanígy elismerést érdemelnek azok a kórházak is, amelyek a határforgalmat bonyolítják le, gondoljunk azokra is, akik több százmillió forint öss zeget kitevő kiadások fölött kell, hogy diszponáljanak, különösen az egykét napi határforgalmi kórházi ápolás miatt. A pazarlás másik lényeges okának a profiltisztítást és a gyógyítómegelőző ellátások terén a követelményrendszer kidolgozásának elmaradásá t tekintjük. Emiatt ugyanis olyan többletköltség merült fel, amelyet még egy jóléti állam sem engedhet meg magának. Felvetődik a kérdés: miért kellene a társadalombiztosításnak olyan szolgáltatásokat finanszírozni az egészségügy terén, amelyek normális fel fogású személyek esetében nem minősülnek betegségnek. Itt ne csak az abortuszra gondoljunk. Nem gondolják képviselőtársaim, hogy ezek együttesen akár több milliárd forintos nagyságrendre rúghatnak, holott folyton azzal zaklatnak minket, hogy kevés pénz jut a szolgáltatások színvonalának emelésére, a bérezésre és még sorolhatnánk, milyen tételekre? Az említetteken kívül elgondolkodtatónak tartjuk azt az esetet is, amelyet a szociális bizottság ülésén tapasztalhattuk. Az egyik képviselőtársam ugyanis ártatlan ul megkérdezte a jelenlévő szakemberektől, hogy hol található a társadalombiztosítás 1990. évi költségvetésében a több mint húszmilliárd forintos kintlevőség, amelyről állandóan hallunk. A legnagyobb megrökönyödésünkre a jelenlevő szakemberek mély hallgatá sba burkolóztak, mivel egyikük sem tudta megmondani, hogy a mérleg melyik sora tartalmazza ezt. Ez arra utal, hogy súlyos fogyatékosságok mutatkoznak a társadalombiztosítási szakemberképzésben, továbbá megerősíti azt a nézetünket, amit már sok képviselőtár sam is szóvá tett, hogy a jelenlegi szakmai gárdát vagy alaposan meg kell rostálni, vagy olyan mélyreható képzési, átképzési és továbbképzési programra van szükség, amely lehetővé teszi, hogy a szakemberek valóban szakemberekké, szakterületük mestereivé vá ljanak. Különösen érdekes most, ha társadalombiztosítási önkormányzati képviselőket akarunk választani. Az, aki nem ért a társadalombiztosításhoz most, és nem részesül képzésben, nem fog érteni akkor sem, amikor több száz milliárd forintról kell döntenie. A szakemberhiány és a szakmai ismeret hiánya miatt nem tarthatjuk véletlennek azt a jelenséget sem, hogy a társadalombiztosítás egészségügyi finanszírozását nyolc szakember végezte az 1991. évben, és ők több mint száztíz milliárd forint fölött rendelkeztek . Súlyos hibának tartanánk, ha a tisztelt Országgyűlés egyszerűen csak átsiklana ezeken a jelenségeken, amikor a társadalombiztosítás koncepciójával és új szervezeti struktúrájának kiépítésével tárgyalja az 1990. évi költségvetését. Arra szeretnénk ösztönö zni a tisztelt Házat, hogy ne legyen nagyvonalú ebben a kérdésben, és ne engedje meg, hogy kőbaltával szeljék ketté a társadalombiztosítás szervezetét, hiszen, mint önök is tapasztalták, még egységes rendszer formájában sem képes olyan szakmai színvonalt b iztosítani, amely megfelel az általános elvárásoknak, illetőleg a társadalombiztosításban olyan tételek is találhatók, amelyeket az állami költségvetés 1989 óta képtelen átvállalni, s a jövőt tekintve nem is tudja ezt megtenni. Ez a jelenlegi adatok szerin t körülbelül 70 – 80 milliárd forint. Egyáltalán nem értenénk egyet azzal a felfogással, amely a társadalombiztosítás jövőjét akár egy szűk körű orvoslobbynak vagy akár tudatlanságból a múlt iránt nosztalgiát érző réteg óhajának rendelné alá. Beszédemben edd ig nem utaltam az ország lakosságának egynegyedét kitevő nyugdíjas réteg problémáira, amelyeket a társadalombiztosítás költségvetése hűen reprezentál. A költségvetés 1990ben 1,6 milliárd forintot fordított foglalkoztatáspolitikai célú korengedményes nyugd íjakra. Ez az előző évi közel ötszörösét érte el. Ugyanakkor azt is tapasztaltuk, hogy a foglalkoztatási helyzet
