Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. szeptember 3. kedd, az őszi ülésszak 2. napja - Bejelentések: Tóth Sándor jegyző - A társadalombiztosítás 1990. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SOLT OTTILIA (SZDSZ) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ)
107 kezdődne – megoldhatatlan feladatok elé állítja. Erre pedig nemcsak az egészségügyi dolgozók várnak, hanem a p araszolvenciának kiszolgáltatott betegek is. Tisztelt Ház! A társadalombiztosítás 1990. évi költségvetésének tárgyalása nagy fontosságú következtetésekre és szervezeti változtatásokra ad lehetőséget. Itt kívánom kiemelni az Állami Számvevőszék rendkívül fo ntos, precíz és korrekt jelentését, amely minden következtetésében és az abból fakadó javaslatok megtételében lehetőséget ad az Országos Társadalombiztosítási Felügyelőségnek, a Kormánynak és önöknek, tisztelt Képviselőtársaim, hogy még ez évben egy jobb t ársadalombiztosítási törvényt is alkothasson. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Következik Solt Ottilia a Szabad Demokraták Szövetségétől. SOLT OTTILIA (SZDSZ) Fáklya Csaba a vezérszónokunk. ELNÖK (Dornbach Alajos) : Fáklya Csaba? Ak kor következik dr. Fáklya Csaba. Felszólaló: Dr. Fáklya Csaba, az SZDSZképviselőcsoport nevében FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ez a törvénytervezet a benne számadatokkal rögzített tényeken kívül sarkí tottan fogalmazva arról szól, hogy a társadalombiztosítás 1991. évben utasításokat kapott a Kormánytól és az Országgyűléstől, ezeket végrehajtotta, ennek következtében költségvetési hiány keletkezett, s most ezt a hiányt az országos költségvetésből átutalj uk. Több tanulságos adat is szerepel ebben a törvénytervezetben. Én csak különösen a gyógyszerekre koncentrálva, a gyógyszerügyre koncentrálva szeretnék egynéhány gondolatot mondani a már elhangzott nagyon alapos beszámoló után. Amint a Demokrata Fórum bes zámolójából is hallottuk, az egyik legsúlyosabb gondot a társadalombiztosítás kintlévőségeinek behajthatatlansága okozza. Megoldásnak mutatkozik az, hogy a behajtás sorrendjében rangsorban előbbre soroljuk a társadalombiztosítás járulékát. Mi ezt kiegészít enénk egy másik ötlettel is, aminek a lényege az volna, hogy a vállalatok a társadalombiztosítási hozzájárulást ne bértömeg után fizessék, hanem az egyes személyekre lebontva, majd ezek summázatát, tehát az egész összeget fizetnék be. Ez esetleg átvághatná azt a gordiuszi csomót, amit részben a behajthatatlanság, részben pedig a behajtott összeg elégtelensége jelent. Több vonatkozásban tanulságokkal szolgál a magyar gyógyszeripar a gyógyszerforgalmazás és gyógyszerfogyasztás finanszírozási rendje és működés e vonatkozásában, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül, és ezen tanulságok meg is könnyítik a társadalombiztosítás jelen helyzetének megértését, segítségünkre lehetnek annál a döntéshozatalnál is, amikor majd a Társadalombiztosítási Alap megosztásáról, a társadalombiztosítás önkormányzatáról, valamint az új egészségügyi törvényről döntünk. A társadalombiztosítás 1990. évben 42%kal többet költött gyógyszerekre, mint az előző évben, és ez az emelkedés hirtelen következett be. A növekedés mintegy háromnegye d része a termelői és importárak növekedéséből származott, amelyeket nem követett a térítési díjak emelése. Érdemes volna külön tanulmányt szentelni a gyógyszerfelhasználás arányainak a hazai, a volt KGST, valamint a konvertibilis valutáért vásárolt gyógy szerek között. A belföldi gyógyszerárszint alakulását a felhasználás 80%át kitevő hazai gyógyszerek termelői árszintje határozza meg. A hazai gyógyszeripar 1989. januárja és 1991. januárja között négy alkalommal, összesen több mint 70%kal emelte a gyógys zerek termelői árát. Annyi mindenképpen megállapítható, hogy a társadalombiztosítás semmiféle közvetlen támogatást nem nyújtott a gyáraknak, viszont ugyancsak kézenfekvő, hogy a termelői áremelkedések tartalmazzák a növekvő költségvetési elvonások és más
