Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. szeptember 3. kedd, az őszi ülésszak 2. napja - Bejelentések: Tóth Sándor jegyző - A társadalombiztosítás 1990. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - FEKETE GYULA, DR. a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BÍRÓ FERENC, DR. (MDF)
106 foglalkoztatáspolitikai célokból nyugdíjazottak, valamint a rokkantnyugdíjasok számának emelkedése is ijesztően magas. Ha a Társadalombiztos ítási Igazgatóság és a Kormány nem hoz hathatós intézkedéseket, Európa legnagyobb létszámarányú nyugdíjas országává válhatunk. Ez a növekvő tendencia viszont lehetetlenné teszi a nyugdíjbiztosítás biztosítási alapon történő átszervezését, az értékálló nyug díjak megteremtését, amely Kormányunk feltett célja, s amelyet az új társadalombiztosítási törvény koncepciós változataiban már körvonalaz. Tisztelt Képviselőtársaim! A másik nagy biztosítási ágazatra, az Országos Társadalombiztosítási Felügyelőség feladat körébe tartozó gyógyító és megelőző ellátás finanszírozására a társadalombiztosítás bevételeinek 19,2%át fordították. Előrejelzések szerint ez a trend ez évben tovább növekszik, és akár húsz százalékot is meghaladhat. További tendencia, hogy az egészségüg yi költségek növekedése messze meghaladja a járulékbevételek növekedésének ütemét. Az egészségügyi finanszírozás feladatainak átvétele 1990ben a társadalombiztosítást felkészületlenül érte, mert az áttérésre vonatkozó jogszabályok megalkotása késett. Az O rszágos Társadalombiztosítási Felügyelőség még olyan szervezeti egységgel sem rendelkezett, amely ezt a feladatot szervezetszerűen elláthatta volna. Azóta kialakult az Országos Társadalombiztosítási Felügyelőség egészségügyi finanszírozási főosztálya, amel y azonban nem illeszkedik szervesen az Országos Társadalombiztosítási Felügyelőség rendszerébe, másrészt a főosztály vezetőinek jogkörei túlméretezettek, s tevékenységük ellenőrizhetetlen. Mindezek ismeretében a finanszírozás tervezésének rendszerében jele ntős változás a kilencvenes évben nem történt. Az OTP az egészségügyi ellátás és működés kiadásainak finanszírozásán kívül számítógép- és nagyértékű orvosi műszerbeszerzéseket is támogatott, holott a hatályos jogszabályok alapján erre nem volt lehetősége. Ráadásul az e célra fordított pénz pontos összege nem állapítható meg, előzetesen ez körülbelül 800 millió forint körül mozgott. Az ily módon gép – műszerbeszerzésre fordított pénzeszközök pályázaton kívüli odaítélése a támogatási kör nagyobb részét tette ki , amelynek során országos szakmai egyeztetés, versenyeztetés a jogszabályi előírások ellenére sem történt. Továbbá az Országos Társadalombiztosítási felügyelőség a finanszírozás rendjét sem tartotta be, mivel a támogatásokat a költségvetési fejezetek megke rülésével nyújtotta az intézményeknek, miközben jelentős összegeket közvetlenül a szállítóknak fizettek ki. További problémát jelent, hogy a nagy értékű gépműszerberuházások jelentős működési költségvonzattal járnak. Azok finanszírozására az Országos Társ adalombiztosítási Felügyelőség számításokat nem mutatott be. Az 1991. évi III. törvény a Társadalombiztosítási Alap költségvetéséről továbbra is a gyógyítómegelőző ellátások működési költségeinek finanszírozását írja elő. A törvény elvi lehetőséget teremt ett arra, hogy a nem állami szervezeteknek is megtéríthetők legyenek az egészségügyi költségek. A törvény azonban nem rendelkezett arról, hogy mely szervezet legyen a döntéshozó, a szakmai jóváhagyások, finanszírozási döntések, a finanszírozás tervezési, b eszámolási és pénzellátási rendjét az Országos Társadalombiztosítási Felügyelőségnek, mint a Társadalombiztosítási Alap kezelőjének kell meghatározni, azonban az az Országos Társadalombiztosítási Felügyelőség nem jogalkotó szerv, ezért utasításainak végreh ajtása más intézmények, szervek számára nem kötelező. Tisztelt Ház! Amikor a társadalombiztosítás 1990. évi költségvetése tükrében az előre látható és várható tendenciákra próbálok rávilágítani, nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az Országos Társad alombiztosítási Felügyelőség rendkívüli nehézségek közepette végzi megnövekedett feladatát. Hiszen, ha csak az önkormányzati rendszert nézzük, az eddigi 25 költségvetési egység helyett már közel kétezer önkormányzattal áll közvetlen pénzügyi kapcsolatban. A jelenleg még főként manuális nyugdíjfolyósítási rendszer talponállása is kiváltja a külföldi szakemberek őszinte csodálkozását és elismerését. Mindezen nehéz körülmények és változások, valamint a meglévő hiányosságok ellenére az Országos Társadalombiztos ítási Felügyelőségnek nagyobb sebességre kell kapcsolnia, mert a gyógyítómegelőző ellátás finanszírozási reformja – amely 1992. január elsejétől
