Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. szeptember 3. kedd, az őszi ülésszak 2. napja - Bejelentések: Tóth Sándor jegyző - A társadalombiztosítás 1990. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
102 A járulékfizetőknek 1990. december 31én a Társadalombizto sítási Alappal szemben 22 milliárd forint tartozásuk volt. A társadalombiztosításijáruléktartozások alakulásában már 1990 folyamán is érzékelhető volt a gazdálkodó szervezetek helyzetének romlása és a fizetési fegyelem lazulása. Szeretném azonban erről a helyről is hangsúlyozni, hogy ez a fegyelemlazulás nem kizárólag a Társadalombiztosítási Alappal szemben van meg, megtalálhatjuk egyéb adótartozások, megtalálhatjuk például vámtételek befizetésében, és ezért nem elegendő csak a Társadalombiztosítási Alap b ehajtásával kapcsolatos rendelkezéseket hozni, hanem igenis erővel kell fellépni az alapvető törvények megtartása érdekében ebben az országban. A kintlevőségek tavaly mintegy kétszeresükre növekedtek. A növekedés ebben az évben is folytatódik, de folytatód ik a retorziós intézkedések sora is. A kérdéssel a Kormány többször foglalkozott, és van döntés, amely szerint a késedelmi pótlék teteje, záróértéke megszűnt, és így a késedelmi pótlék meghaladhatja a be nem fizetett járulék összegét is. A járulékbevallás végrehajtható közigazgatási okirat legyen, a járuléktartozásokért felelős személyek körére az adókra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, és lehetőséget teremtünk az ingó és ingatlan végrehajtásra is. Tudjuk, hogy sokak fejében él még annak a régi gy akorlatnak az emléke, mely szerint a Kormány szükség szerint juthatott a társadalombiztosítás pénzéhez. Éppen ezért ismételten szükségesnek tartom a képviselőtársaim által ismert tényt említeni, hogy ma már törvényi szabályozás tiltja, hogy a Társadalombiz tosítási Alap pénzéből a Kormány az Országgyűlés jóváhagyta feladatokon túl akár egyetlen forintot is másra költsön. Ugyanaz a fegyelem, amelyet a gazdasági élet résztvevőjétől meg kell követelnünk, természetszerűleg a Kormányon belüli erőkre és szervekre is vonatkozik. Más kérdés, hogy mint ahogy az elmúlt évtizedben már máskor is ez a helyzet kialakult, ez a veszély fiktív, hiszen nem többlettel, hanem hiánnyal zárult az Alap. A társadalombiztosítás átalakításának szükségszerűségére mindezek égetően mutat nak rá. Feladatunk méretét a társadalombiztosítás felügyeleti rendjének hányatott története is jelzi. 1950től napjainkig tartozott a társadalombiztosítás irányítása az akkori szakszervezet és a különböző állami szervek hatáskörébe. Á llami feladattá 1984ben az az évi V. törvény minősítette, ez közvetlenül a Minisztertanács alá, majd miniszterelnökhelyettes útján ellátott feladattá lett, majd a szociális és egészségügyi miniszterhez került. Jelenleg is ezen a nyomvonalon, a népjóléti m iniszternek van felügyeleti joga. Ez a felügyeleti jog azonban önmagában véve és a kialakult önkormányzatiság felé törekvő politikai helyzetben egyre vékonyabbnak látszik. Éppen ezért a Népjóléti Minisztérium vezetése számára rendkívüli jelentőségű az a sz akmai alapokon álló együttműködés, amely az illetékes bizottság és a Népjóléti Minisztérium között megvan. A tisztelt Ház a múlt héten elkezdte az önkormányzati irányításról szóló törvényjavaslat általános vitáját. Az önkormányzat működésével, az Állami Sz ámvevőszéknek a TBAlap költségvetése és gazdálkodása terén növekvő szerepével párhuzamosan létezik a kormányzati felelősség. A felelősségvállalás és ellenőrzés szabályozott rendje teremthet csak megnyugtató megoldást. Ennek érdekében kérem, fogadjuk meg E ötvös József mondását: "Ha csak legalább azok, kik az utat, melyen járniuk kell, ismerik, ne térnének el attól, de az emberek egy része tudva téved el." Tisztelt Ház! Nem akarom pesszimista hangvétellel zárni ezt a bevezető mondanivalót, de mindannyiunknak szembe kell nézni a ténnyel, hogy a társadalombiztosítás nehéz körülmények között dolgozik, nehéz feladatot lát el, gazdasági helyzetünk egészének javulása nélkül hosszú távon szinte reménytelen helyzetben van. Hogy mégis a kiutat megtaláljuk, ehhez haték ony gazdálkodásra, a törvények pontos betartására és a célszerű változások végrehajtására van szükség, hogy ne negatív mérleggel zárjunk, hanem megkezdődhessék a társadalombiztosítás vagyonnal való ellátásának szükséges folyamata. Ezekkel a gondolatokkal k öszönöm meg tisztelt képviselőtársaim figyelmét, és kérem a vonatkozó törvényjavaslat elfogadását. (Taps.)
