Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. június 18. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - MÁDL FERENC, DR. tárca nélküli miniszter:
80 mindhárom kérdéssel az elmúlt héten azon a fórumon foglalkoztak, amely a működő demokráciákban a problémák megoldására, sőt megelőzésére hivatott: a szakszervezetek és a Kormány egyeztető tárgyalásán. Sajnálom, hogy az érdemi tárgya lást és a megegyezést ismét kiélezett helyzet kényszerítette ki. De bízom abban, hogy az eredmény nemcsak a pillanatnyi feszültséget orvosolja, hanem hosszabb távon is segít rendezni a szakszervezetek és a Kormány viszonyát. Bár kérdéseimre részben választ ad a múlt héten megszületett megállapodás, mégsem tekinthetem a kérdéseket elavultnak. Ahhoz ugyanis, hogy a megállapodásban foglaltak valóra váljanak, további érdekegyeztető tárgyalásra, a későbbiekben kormányzati előterjesztésre, és majd parlamenti dönt ésre is szükség van. Ezért kérdéseimet az eredeti, három héttel ezelőtti formában teszem fel, de bízom abban, hogy a pillanatnyi helyzetre is utat mutató választ kapok. Kérdéseim tehát a következők: 1. Hogyan méri fel és veszi figyelembe az Állami Vagyonüg ynökség a várható bevételeken túl a privatizáció költségeit is? 2. Mi az álláspontja az Állami Vagyonügynökségnek és személy szerint önnek a jóléti és kulturális vagyon sorsáról? 3. Hogyan sikerült valóra váltania ígéretét? Ez a kérdés most pontosan így ha ngozna: Mikorra sikerül valóra váltani a Kormány ígéretét, és bekapcsolni a dolgozókat és képviselőiket a Vagyonügynökség által irányított privatizációs folyamatba? Várom a válaszát. (Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Az interpellációr a dr. Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter úr válaszol. Dr. Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter válasza MÁDL FERENC, DR. tárca nélküli miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! Köszönöm a kérdéseket, fontos dolgokról v an szó. A privatizációs költségek a vállalati kezdeményezésű privatizáció esetén, tehát a spontán privatizációnál a vállalatot terhelik. Az eljárás maga a Vagyonügynökségnél költségmentes. Erre nézve nincs is a Vagyonügynökségnek költségvetési előirányzata . A Vagyonügynökség által kezdeményezett privatizáció esetén a költségek megoszlanak, a vagyonértékelés elkészítése a vállalat költségeit terheli. Minden egyéb, az átalakítás, a tanácsadói költség, a teljes privatizáció költségeit a Vagyonügynöksé g megelőlegezi a privatizációs bevételekből, illetőleg a rendelkezésre álló külföldi segélyalapokból. Felmérése, megállapítása pályázati rendszerben történik. A tanácsadó pályázók pályázatának egyik eleme, a vállalási díj is ennek függvényében alakul. Nemz etközi tapasztalatok, nemzetközi gyakorlat, s a hazai tapasztalat azt jelzi, hog ez a díj 234% körül mozog, esete válogatja. Különösen köszönöm a 2. és 3. kérdést. A dolgozó, az alkotó ember helyzetéről van szó a privatizáció folyamatában, másrészt pedig a privatizált vállalatokban. A részvétel egyik eleme a tulajdonosi érdekeltség. A tulajdonosi érdekeltség a következőkben nyilvánul meg: az eddigi privatizációs gyakorlatban a Vagyonügynökség mindent elkövetett azért, hogy az alkalmazottak a vagyontömeg 510%a erejéig kedvezményesen tulajdonosaivá váljanak a privatizált vállalatoknak. Ez meg is valósult az esetek nagy részében. Azt mondhatom, hogy körülbelül a vagyontömeg 10%ának lettek tulajdonosai a dolgozók az eddigi privatizációs folyamatokban. A köv etkező elem az MRP, a munkavállalói résztulajdonosi program, annak törvényjavaslati előkészítése folyamatban van, a Kormány tárgyalta, a Parlament elé fog kerülni. Ennek lényege, mint ismert, hogy kollektív szervezet formájában kedvezményesen a vállalati a lkalmazottak a vagyontömeg, a vállalati tömeg jelentős részének tulajdonosává válnak.
