Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. augusztus 27. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 11. napja - A társadalombiztosítási önkormányzat igazgatásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - BALOGH GÁBOR (KDNP):
704 Éppen ezért javaslom a társadalombiztosítás intézményrendszerének további depolitizálását, továbbá olyan összeférhetetlenségi szabályok beépítését, amelyek megakadályozzák , hogy a társadalombiztosításban vezető politikai, gazdasági, munkaköri, hozzátartozói és lelki rokonságra való tekintettel összefonódások jöjjenek létre. Az Országgyűlés tehát állapítson meg olyan általános szabályokat a szervezeti struktúra kiépítése sor án, amelyek a magasabb szintű vezetők esetében kizárják az ilyen irányú összefonódásokat. A depolitizáláson és az összeférhetetlenség kimondásán kívül harmadikként mint általános szabályt, szükségesnek tartom a világtendencia figyelembevételét, ami egyrész t az egységesítési törekvésekben, másrészt a képviseleti demokráciában, annak előnyeiben és korlátaiban nyilvánul meg. Így már most elkerülhetjük azt a folyamatot, amelynek eredményeként úgyis ezt a célt érnénk el, csak éppen kitérők nélkül. Ehhez mindenké ppen szükségesnek látszik, hogy a társadalombiztosítás szervezeti rendszerének csúcsán közjogi funkciókkal felruházott testület álljon, tehát ne laza szövetségként működjön, vagy pedig: nem tartanánk célszerűnek, ha a különböző villongások miatt működését, szervezeti struktúráinak hatékonyságát akadályoznák személyi vagy egyéb ellentétek, ellenérdekek. A Kereszténydemokrata Néppárt úgy gondolja, hogy ez felel meg leginkább a világtendenciának, illetőleg a szakmai, szakmapolitikai áramlatoknak, minthogy ez s zolgálja leginkább az ember és családja szociális biztonságát. Az elkövetkezendőkben nem általános elméleti síkon, hanem a gyakorlatra és az eljárástechnikákra orientálódó területek oldaláról, vagyis rendszerfilozófiai megközelítésben kívánok a társadalomb iztosítás szervezeti felépítéséről, irányításáról és igazgatásáról szólni. Ahol ma a világon kötelező társadalombiztosítás működik, ott sehol sem pusztán magánjogi vagy szociológiai rendszerkategória. Az általam ismert SZDSZjavaslatok inkább szociológiai rendszerként fogják fel a társadalombiztosítást, és ezért hangsúlyozom ezt, hogy ez elsősorban közjogi, társadalmi kategória. Az ehhez szorosan kapcsolódó szervezeti struktúra is a társadalombiztosítás közjogiságát, társadalmiságát jeleníti meg. Az igaz, h ogy nagyon sok országban nemcsak ágazatokra tagozódik, hanem ágazati önkormányzatként, dekoncentrált intézményként is működik. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ez a szervezeti felépítés problémamentes lenne, éppen ellenkezőleg. A Nemzetközi Munkaügyi Hivat al, az ILO felmérése szerint az ilyen rendszer részben bonyolultsága, részben egysíkúsága miatt sehol sem örvend osztatlan sikernek. Úgy gondolom, hogy itt az ideje túllépni a hagyományos kereteken, a csupán ágazati önkormányzati tagozódáson, és a jelenleg i helyzetet figyelembe véve építeni fel a társadalombiztosítás szervezetét. Mert mit tapasztalunk ma hazánkban? Nőnek az inflatórikus jövedelmek, a reáljövedelmek viszont csökkennek. Az ország lakossága az elkövetkezendő évtizedekben tovább öregszik, melyn ek következtében – ha nem következik be strukturális változás – nőni fog az inaktívak száma, a járulékfizetőké pedig csökken. Jó, ha az ország a jelenlegi adósságállományán az ezredfordulóra érezhető mértékben úrrá tud lenni, hacsak valamilyen változás nem következik be itt is. Nő a fizetőképtelen vagy a fizetési gondokkal küszködő cégek száma, de növekszik a munkanélküliség és növekszik azoknak a száma, akik egyre inkább kikerülnek a gazdaság vezető szféráiból. A gazdaság makroszintű szabályozása egyre pro blematikusabbá válik. Mindez csak néhány olyan szelet – hogy a szociológiai problémákat és annak következményeit ne is említsem – , amely a magyar társadalombiztosítás intézményi rendszere segélyezési szisztémájának megváltoztatását igényli. Most az a kérdé s, hogy milyen szervezeti rendszert építsünk ki. Akár nyugatra, akár keletre tekintünk, mindenütt problémákkal, nehézségekkel találkozunk. Mindenütt arra ösztönöznek, hogy csináljuk, de vigyázzunk, mert az ő rendszerük is ilyen és ilyen hibákkal küszködik; tehát egyikük sem javasolja az övék lemásolását, sőt az egységes rendszer miatt – bizonyos értelemben – elismerően nyilatkoznak rólunk.
