Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. augusztus 26. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 10. napja - A társadalombiztosítási rendszer megújításának koncepciójáról és a rövid távú feladatokról szóló jelentés általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KAPITÁNY FERENC (FKgP)
666 elmaradása azonban még fájdalmasabb következményekkel jár, és ezért azt hiszem, hogy mindenképpen rá kell magunkat szánni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Némi késéssel kezdjük meg a szünetet, ami 17 óra 40 percig tart. (Szünet: 17 óra 21 perctől 17 óra 44 percig – Az elnöki széket dr. Dornbach Alajos foglalja el – Jegyzők: Tóth Sándor, Trombitás Zoltán) ELNÖK (Dornb ach Alajos) : Tisztelt Országgyűlés! Kérem, foglalják el a helyüket, folytatjuk a tanácskozást. Következik a Független Kisgazdapárt vezérszónoka, Kapitány Ferenc képviselő úr. Felszólaló: Kapitány Ferenc az FKgP képviselőcsoport nevében KAPITÁNY FERENC (FKg P) Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A társadalombiztosítási rendszer új alapokra való helyezésével várni tovább semmiképpen sem lehet. Az átalakuláshoz szükséges rövid távú feladatoknak is ezt a célt kel l szolgálni. Dr. Surján László miniszter úr az előterjesztésében meggyőző érveket sorakoztatott fel. Alátámasztásul pártom és a magam nevében kijelentem, hogy a mi szemüvegünkön keresztül nézve a kárpótlási törvény megalkotását követően a társadalombiztosí tás, az egészségügy és a nyugdíjkérdés rendezése a legsürgősebb teendők. Születésünktől halálunkig vagy – a temetési költségtérítésre gondolva – még azon túl is valamennyien, minden állampolgár, a bőrünkön érezzük jó és rossz kihatásait. Az előterjesztett javaslat bevezetőjében pontosan meghatározza azokat az okokat, amelyek halaszthatatlanná teszik a társadalombiztosítás gyökeres átalakítását, feladatainak, funkciójának a szociális piacgazdaság kiépítése körülményeihez igazodó újrafogalmazását. Néhá ny megjegyzéssel bővítem a sort. Az 1950től kialakított társadalombiztosítás legfeljebb csak a nevében volt biztosítás. Az állami költségvetés részeként, annak alárendelten a központi tervezés és újraelosztás ideológiai, politikai eszmerendszerének egy el emeként működött. Elvesztette a korábbi időszakban felhalmozott vagyonát, államosításra került, a biztonságos működéshez szükséges tartalékalap képzését szükségtelennek tartották. A "közös kalap" elmélete itt sem vált be. A társadalombiztosítás szervezete jelenleg is magában hordozza a korábbi SZOTirányítást, majd az 1984től érdemleges változást ugyan nem hozó állami irányítás hátrányos jegyeit. Elismerésre tarthat igényt, hogy az apparátus méltatlan körülmények között, minden hivatali szervezetnél alacso nyabb szintű technikai feltételekkel dolgozva igyekszik a mai rendkívül feszített körülmények között a működőképességét fenntartani. Ennyiben azt kell mondani, hogy a társadalombiztosítás végrehajtó apparátusa is mélységesen érdekelt abban, hogy hosszú táv ra tisztázza feladatait, és újonnan megállapított törvénnyel és jogszabályok alapján hajtsa végre. A társadalombiztosítás reformját nagy várakozás, esetenként illúziók vagy félelmek, de mindenképpen érdeklődés kíséri. Az elérendő távlati cél, a piacgazdasá ggal harmonizáló, gyökeresen új társadalombiztosítás kialakításához szükséges rövid távú feladatokkal összefüggésben szükséges hangsúlyozni, hogy mind, a gazdasági helyzet átmeneti romlásából adódó nehézség ellenére arra kell törekedni, hogy az intézkedése k terhe és hátrányai a társadalmi szolidaritás elve alapján egyetlen korosztályt vagy réteget se hozzon aránytalanul nehéz helyzetbe. A társadalmi egyetértés létrehozásának legjobb fóruma a létrehozandó önkormányzatok vagy az átmeneti időre egységes, a rés zfeladatok meghatározását, az ütemezés, a végrehajtás irányítását ellátó – hogy úgy mondjam – alkotmányozó önkormányzat lehetnének.
