Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. augusztus 26. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 10. napja - A társadalombiztosítási rendszer megújításának koncepciójáról és a rövid távú feladatokról szóló jelentés általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KAPITÁNY FERENC (FKgP)
667 A kormányra, az Országgyűlés bizottságaira és plénumára óriási teher és felelősség nehezedik. A döntések meghozatalával sok feltétel és részletkérdés nem tisztázott, de nem is várható ma, hogy ezeket előre rendezzük, ezért az átalakítás megkezdésének döntő lépéseit jelentő reformkoncepció elfogadását nem szabad halogatni. Ismerek már időhúzó érveket, de azok elfogadhatatlanok. A döntések elhalasztása több bizonytalanságot, feszültséget okozna, mintha a meghozott döntések utáni részletkérdésekben, a végrehajtás ütemezésében módosításokat kellene tenni. Ez előre valószínűsíthető is, hiszen a társadalombiztosítás működését, az ellá tások színvonalának mindenki által várt javítását a mindenkori gazdasági helyzet határozza meg alapvetően. A feszültségeket ma éppen az okozza legfőképpen, hogy egy nehéz helyzetben lévő, a korábbi struktúrát leépítő és újjáalakító gazdaság ma nem képes an nyi jövedelmet termelni, hogy a társadalombiztosítás terhét, felvállalt kötelezettségek fedezetét létrehozhassa. Ilyen helyzet még a jövőben is többször előfordulhat. Mindenki számára érthetővé kellene tenni, hogy az elfogadott reformkoncepció megvalósítá sa minimum 10 évet is igényel, ezért a látványos, gyors formai, szervezeti változások erőltetése veszélyekkel járhat. Először is a társadalombiztosítás működőképességének fenntartása, az ellátások zavartalan folyósítása, a társadalom egy jelentős része lét biztonságának fenntartása – gondolok elsősorban a nyugdíjasokra, betegekre, gyermekeket nevelő szülőkre – fontos politikai kérdés, ami a Kormány, de nyugodtan mondhatom, hogy az ellenzék részére is, valamennyi párt részére nagyon nagy felelősséget jelent. A biztosítási elveket maradéktalanul érvényesíteni kell, ha nem tesszük, akkor érdemben nem sokat változtatunk. A reformkoncepció gyakorlati megvalósításakor nyomatékkal figyelemmel kellene lenni arra is, hogy a társadalombiztosítás szervezetének újjáalakí tása vagy esetleges további teljes szétszedése aránytalanul ne növelje meg a Társadalombiztosítási Alapot terhelő működési kiadásokat. Erre egyébként a jelentés nem tér ki, az előttem felszólalók is hiányolták, hogy nincs egy olyan példa kidolgozva, ami a különböző alternatíváknak megfelelő tájékoztatást tudna adni. Aggódom, hogy a jelentés mellékleteiben szereplő táblázatokban a működtetési kiadások változatlan mértéke szerepel 2000ig, vagyis 0,5 járulékpont, illetve az összbevétel 1%a. Becslések szerint , ha az önálló biztosítási ágakhoz külön szervezeteket kell kialakítani, akkor a működési kiadások elérhetik a 35%át is a bevételeknek. Ez már ma is 1015 milliárd forint kiadást jelentene a jelenlegi 45 milliárddal szemben. Fel lehetne tenni a kérdést, hogy ezzel kellenee kezdeni a reformot, illetve megére ez ennyit. Az önálló biztosítási ágak létrehozása technikailag, pénzügyileg változatlan szervezettel is megoldható lenne, illetve csak a feltételek folyamatos megteremtésével párhuzamosan kellene a szervezetet hozzáigazítani. Egységes irányítást biztosítani, hogy az ágazatok közötti rivalizálás ne alakulhasson ki. Ezek után a társadalombiztosítás távlati modellje kialakításának elképzelt változásaival kapcsolatban van véleményünk, javaslatunk. Előszö r is a nyugdíjrendszer átalakítása. A felvázolt modellek közül – figyelembe véve a magyar hagyományokat és a meghirdetett célokat is, például a biztosítási elemek erősítését – a b) változatot tudjuk nyugodt szívvel támogatni, mert lehetőséget biztosít a má sik két modell előnyeinek érvényesítésére, például lehetővé teszi az a) modellben szereplő, állampolgári jogon járó alapnyugdíj bevezetését, illetve lehetőséget biztosít a c) modellben szereplő kiegészítő nyugdíjbiztosítás lehetőségének megteremtésére is. A magas jövedelműek, a kötelező biztosításon túlmenően, vállalhatják ezt. Elkerüli ugyanakkor a másik két modell – véleményünk szerint elviselhetetlen – hátrányait is. Például az a) modellben az állampolgári alapnyugdíj fedezetét a magasabb jövedelemmel re ndelkezőktől való átcsoportosítás útján kívánja a nyugdíjrendszeren belül érvényesíteni a szociális, szolidarisztikus elemeket. A nyugdíjasok között a feszültségek forrása ma is éppen ebben a gyakorlatban van. Ezzel a meghirdetett cél, a biztosítási elemek erősítése háttérbe szorulna.
