Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. augusztus 26. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 10. napja - A társadalombiztosítási rendszer megújításának koncepciójáról és a rövid távú feladatokról szóló jelentés általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - HAVAS GÁBOR (SZDSZ)
661 egészségügy költségeit rohamos mértékben növeli, és amelynek az elviselésére alkalmassá kell tenni az egész társadalombiztosítási rendszert. Nagyon radikális reformokra szorul a társadal ombiztosítás azért is, mert az egész rendszerbe sehol nincsenek beépítve a költségkímélés elemei. Ilyenfajta érdekeltségek pillanatnyilag egyáltalán nem tudnak működni, és ezért a még meglévő szűkös erőforrásokat is csak nagyon rossz hatásfokkal tudja ez a rendszer felhasználni. Ezek után felmerül a kérdés, hogy az új reformnak milyen feltételeknek, az új társadalombiztosítási rendszernek, amelynek a kiépítésén próbálunk fáradozni, milyen feltételeknek kell megfelelnie. Hát mindenekelőtt nyilvánvaló, hogy n agyon fontos feltétel volna az, hogy azok, illetve azoknak a képviselői – és mint ahogy erről szó volt, jelen esetben itt az egész társadalomról van szó – , akik a társadalombiztosításban érdekeltek, mind a finanszírozás oldaláról, mind a fogyasztások, a sz olgáltatások igénybevétele oldaláról, azok valamilyen módon beleszólhassanak az új koncepció megalkotásába. Itt már a miniszter úr az expozéjában felvetette, hogy az önmagában súlyos gondokat vet fel, hogy úgy készül egy koncepció, és úgy tárgyal róla az O rszággyűlés, hogy nem jött létre a társadalombiztosítás önkormányzata, amelyben az érdekeltek képviselői valamilyen módon beleszólhatnának ennek a koncepciónak a kialakításába. Igaz, a miniszter úr azt is mondta, hogy a Parlament – hiába van, vagy lesz tár sadalombiztosítási önkormányzat – magáról az alapvető kérdésekben való döntés felelősségét nem háríthatja el, de azt hiszem, akkor is, ha a Parlament teljes felelősséget vállal – akkor is – , megnyugtató koncepcionális döntések születhetnek akkor, ha ez min él szélesebb társadalmi konszenzuson alapul, tehát mindazok beleszólhatnak, akik majd annak idején a társadalombiztosítás önkormányzatában képviseltetik magukat. S ilyen szempontból intő jel az, hogy például a társadalombiztosítás önkormányzatára vonatkozó törvénytervezetet úgy nyújtotta be a Kormány, hogy azt előzetesen az Érdekegyeztető Tanácscsal nem tárgyalta meg, csak a benyújtást követően került erre sor, és az Érdekegyeztető Tanácson olyan állásfoglalás született, amely a benyújtott törvénytervezet s zellemével – hogy úgy mondjam – és konkrét elemeivel is több ponton ellenkezik, vagy ütközik. Tehát ez egy olyan kérdés, amellyel szintén majd az elkövetkezendőkben, amikor a koncepcióból törvénytervezet lesz, feltétlenül foglalkozni kell. Egy következő fe ltétel, amelyet ki kéne elégíteni a reform megalkotása során, az az, hogy végre világos, egyértelmű viszonyokat teremtsünk a társadalombiztosításban. Ugye, le kell söpörni az asztalról az ingyenesség hazug elvét, hiszen ez nyilvánvalóan hazug elv, mert aho gy többször és többféleképpen hallottuk már a mai nap során is, hogy menynyire sok pénzbe került, milyen nagyon komoly erőforrásokat igényel a társadalombiztosítás, tehát a világos viszonyok teremtése abban áll, hogy világossá és egyértelművé tesszük, hogy ki, milyen módon finanszírozza ennek a költségeit, hogy mit nyújt az állampolgár, és ezért mit kap cserébe a társadalombiztosítástól. Az új koncepciónak meg kell felelnie annak az elvnek is, hogy a lehetőség szerint maximális mértékben kiiktassa azokat a pazarló elemeket, amelyek pillanatnyilag ebben a rendszerben nagyon erősen beépültek. Ahogy korábban is utaltam már rá, egyszerűen nincsenek meg azok a szabályozási keretek, amelyek biztosítanák, hogy ez a pazarlás ne történjék meg. Ha ez nem történik meg, tehát a pazarló elemeket nem küszöböljük ki, vagyis hogy a jelenlegi erőforrások mellett rendelkezésre álló tartalékokat ily módon nem tárjuk fel, akkor akármilyen remek reformot vagy koncepciót dolgozunk ki a jövőre nézve, az alapvető problémákat – tehát például a nyugdíjak esetében azt, hogy a nyugdíjak nivellálódnak, és közben folyamatosan és gyorsan vesztik az értéküket, ezeket a problémákat – nem fogjuk tudni orvosolni. Amit eddig mondtam, az tulajdonképpen inkább amellett szól, hogy a biztosítási elv eket érvényesítsük, és tegyük hangsúlyossá az új reformokban.
