Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. augusztus 26. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 10. napja - A társadalombiztosítási rendszer megújításának koncepciójáról és a rövid távú feladatokról szóló jelentés általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
655 a gazdasági realitásoknak nem teljesen felel meg, hiszen 23000 milliárdnyi, legalább 2000 milliárdnyi vagyontömegnek, méghozzá működési vagyontömegnek az átadására kerülhetne sor, ennek műk ödtetésére sem képes ilyen mértékben a társadalombiztosítás. Azt hiszem, hogy nincs értelme ragozni azt, hogy meg lehete valósítani vagy nem. Ha frakcionáltan lép be, akkor lehet talán valamilyen megoldást találni, de egyetlen olyan megoldás nem képzelhet ő el, amely a jelenleg nyugdíjban lévők biztonságát veszélyezteti. A másik két megoldás is beszél egy bizonyos nemzeti alapnyugdíjról, ez azonban alacsonyabb szintű, mint a megélhetési küszöb. Számos más országban is létezik, egyfajta szubminimális biztons ágot ad, de nem állít egy olyan perspektívát állampolgári jogon valaki ellen, hogy éljél le bizonyos számú éveket, és utána az állam már a megélhetésedet biztosítja. Erre okvetlenül az egyéni iniciatívának is lépnie kell, legalábbis az aktív életpálya szak aszában. Különbség az a) és b) variáns között az is, hogy valamilyen szinten maximálni kívánja a nyugdíjakat, de a befizetés oldaláról éppúgy, mint a kifizetés oldaláról. Hogy ez milyen szinten történik, itt van a különbség. Ha ezt az értéket nagyon alacso nyra vesszük, akkor tág tere nyílik a magánbiztosításnak, de a csökkenő bevételek ellátási nehézséget okoznak. Túl magas szintre emelve azonban gyakorlatilag kizárjuk a magánbiztosítások beépülésének a lehetőségét. A költségvetés teherviselésének a függvén yében lehet beszélni erről a bizonyos állampolgári jogon járó nemzeti alapnyugdíjról. Jelen pillanatban bevezetésének realitásai ugyancsak kérdésesek. Felmerül azonban a gondolat, hogy a nyugdíjra nem jogosultak viszonylag szűk köre számára, és ha még ez m indig sok, a gyermeket szült anyák idős korban történő nemzeti alapnyugdíjban való részesítése nem valósítható meg. Ugyanakkor számolnunk kell azokkal a problémákkal, amelyek a jelenlegi demográfiai helyzetünkből fakadnak, és meg kell vizsgálnunk a szolgál ati idő minimumának a kérdését. Ez jelen pillanatban 20 év, felemelése is szóba jöhet. Meg kell vizsgálnunk a beszámítási idő kérdését, ez jelen pillanatban a legutóbbi öt év közül a három legjobb. A legtöbb európai országban sokkal nagyobb időintervallumo t vesznek figyelembe, és megfelelő indexálás után közeledik az életkereset mint alap egy 1015 éves beszámítási periódusra. Természetesen figyelni kell a felső korlátra, amiről már beszéltem. Ugyanakkor felmerül az a kérdés, hogy viszonylag a legkorábbi ny ugdíjbameneteli korhatárral rendelkezünk Európában. Nagyon sokan ellenzik ennek a korhatárnak az emelését és drasztikus, hirtelen bejelentéssel történő emelést antiszociálisnak és antihumánusnak tartok. Egy olyan megoldás azonban, amely nyugdíjkorhatárt ve zet be, vagyis egy 55 éves hölgy esetében nem lehet felmondási indok, hogy 55 éves, de ha ő egyénileg úgy dönt, hogy el akar menni nyugdíjba, elmehessen, ha viszont továbbdolgozik, ez a későbbi nyugdíjának az emelésével is jár. Egy ilyenfajta rugalmas mego ldás bevezetése azt hiszem, hogy jó előbbre lépés lenne. Ugyanakkor a mostani koncepciós vita tanulságai alapján az ez évben elfogadandó törvényben – megítélésem szerint – gondoskodni kell a nyugdíjak értékmegőrzéséről, törvényi szinten. Ez az értékmegőrzé s – a realitások függvényében – nem történhet az árindex alapján, de a befizetések, a bérindex alapján megoldhatónak látszanak. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A betegbiztosítással kapcsolatban már kitértem azokra az aggodalmakra, amelyeket tapasztaltam a z ország különböző területein. Úgy érzem, hogy a betegbiztosítási ág oldalán is alapvető feladatokat kell megoldani, elsősorban a finanszírozás kérdéseit. Jelen pillanatban az egészségügy meglehetősen diszfunkcionálisan működik, és ezt az értelmes egészség ügyi finanszírozási reformmal helyes irányba lehetne terelni. Ez a reform technikai és előkészítési foka alapján nem vezethető be egyik pillanatról a másikra, azonban néhány jelentős lépést már a következő költségvetési évtől meg kell lépni ahhoz, hogy a h oltpontról kimozduljunk. Egy ilyen jelentős lépés a teljesítményarányos finanszírozás bevezetése –
