Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. augusztus 26. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 10. napja - A társadalombiztosítási rendszer megújításának koncepciójáról és a rövid távú feladatokról szóló jelentés általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - KIS GYULA JÓZSEF, DR. (MDF)
656 legalább az alapellátásban, és ehhez csatlakozóan a lakosság számára a szabad orvosválasztás adminisztratív kötöttségeinek a megoldása. Ez a megoldás tehát e gy bizonyos pszeudopiacot produkál, amely fokozott teljesítményre ösztönző hatásában bizakodunk. Természetes: informatikai feltételeket kell megteremteni ahhoz, hogy a teljesítményarányos finanszírozás szélesebb körben jelenjék meg az egészségügyben, mint az ide vonatkozó reform egyik leglényegesebb eleme. Ennek megoldására tárgyalásokat kezdtünk a Világbankkal, és úgy ítéljük meg, hogy javaslataink határozottan pozitív fogadtatásra találnak. Ha ez így lesz, akkor racionális az, hogy a következő néhány évb en teljesen teljesítményarányos finanszírozás jelenjék meg az egészségügyben – az alapellátástól a legmagasabb szintű kórházi ellátásig. Tisztelt Ház! Mindezek a gondolatok tulajdonképpen nagyon keveset érnek akkor, ha nem valósul meg a társadalombiztosítá s önkormányzata. Erről most nem kell beszélnem, hiszen a következő napirendi pontunk – és köszönetemet fejezem ki azért, hogy a két témakör egymás melletti tárgyalása szinte összevont tárgyalást eredményez. A társadalombiztosítási reform megléphető elemei közül ugyanis a leglényegesebb éppen a következő napirendi pont: az önkormányzatok belépése. Nagyon sok vita volt, hogy a koncepcionális kérdések az önkormányzatok léte nélkül egyáltalán tárgyalhatóke, elébe mehetünke az önkormányzatoknak, nem vesszüke el a kenyerüket. Én azt gondolom – és a nemzetközi tapasztalatok is azt mutatják – , hogy a társadalombiztosítás mozgásterének meghatározása mindenütt törvényi szabályozást igényel. A Parlament ez irányú felelősségét a legjobban működő önkormányzatokra sem háríthatja át – erről az önkormányzati törvény bevezető előadása folyamán még szólni szeretnék. Tudom, nehéz feladat előtt áll a Ház, mert ez a jelentés, amit a Ház asztalára letettünk, műfajilag nagyon nagy gondot jelent. Nem törvénytervezet, kidolgozotts ági foka messze nem éri el a normatív szabályozást – programszerű áttekintésnél azonban részletesebb és bővebb. Mégis, azt gondolom, hogy a témával kapcsolatos parlamenti állásfoglalások, pártvélemények, egyéni képviselői hozzászólások összegyűjtése és öss zefoglalása végül is megteremti azokat a kereteket, amelyek eredményeképpen egy konszenzuson alapuló és hatékony társadalombiztosítási törvényt tudunk a Ház asztalára letenni. Ehhez kérem a Ház minden tagjának hathatós segítségét. Köszönöm a figyelmüket. ( Általános taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm miniszter úrnak az előterjesztést. Most megkezdjük az általános vitát, mégpedig a házbizottság elgondolásával összhangban oly módon, hogy mai ülésünkön a frakciók vezérszónokai szó lalnak fel, a hagyományos sorrendben. Elsőként megadom tehát a szót Kis Gyulának, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja vezérszónokának. Felszólaló: Dr. Kis Gyula József az MDF képviselőcsoport nevében KIS GYULA JÓZSEF, DR. (MDF) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A nyári szünet előtt hosszas csatározást folytatott bizottságunk, hogy ezeket a kérdéseket még akkor napirendjére tűzze a Ház. Meg kell mondanom, örülök, hogy erre most kerül sor, egy pihent képviselőházban, h iszen ezek a kérdések olyanok, amelyek a legalapvetőbben érintik társadalompolitikánkat, döntően meghatározzák a nemzeti jövedelem megosztását az egyes rétegek, az egyes csoportok között; olyan filozófiai kérdéseket vetnek föl, mint az, hogy mennyit kell e gy társadalomnak áldoznia jövőjére, illetve mennyit erkölcsi kötelezettségeire, meddig mehet ebben az áldozatvállalásban, hogyha egyúttal gazdasági növekedést kíván elindítani – és főleg: miből tudja ezt megtenni. Nemzeti jövedelmünk azon hányada, amely tu lajdonképpen rendelkezésünkre áll, abszolút értékben rendkívül csekély. Az Egyesült Államok csak az egészségügy működtetésére 2600 dollárt fordít évente állampolgáronként. Ez azt jelenti, hogyha a magyar nemzeti jövedelmet teljes egészében erre
