Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. augusztus 26. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 10. napja - A társadalombiztosítási rendszer megújításának koncepciójáról és a rövid távú feladatokról szóló jelentés általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
654 Ugyanakkor az alapbiztosítási rendszerben növekszik a szolidaritási elem. A kiegészítő biztosításban viszont a tiszta biztosítási elv dominanciája figyelhető meg. Magyarországon a modellválasztásnál és az ahhoz vezető átmeneti időszak lépéseinél a gazdaság teljesítőképességét, a társadalombiztosítás rendszerének hagyományait, va lamint a nyugdíjban lévő népességgel szemben a múltban keletkezett kötelezettségeket és a nyugdíj előtt álló korosztályok sajátos helyzetét kell figyelembe venni. A lakosság egészségi állapotában rövid távon érdemi javulás sajnos nem prognosztizálható. Eur ópa leghamarabb meghaló népességét alkotjuk. Ezért az egészségügyi ráfordítások, gyógyszerköltségek növekedésével mint realitással kell szembenéznünk. Számolni kell azzal, hogy a járulékok alapjául szolgáló keresettömeg mérséklődni fog. Mindezt figyelembe véve a társadalombiztosítás finanszírozásához a járulékmértékeket folyamatosan emelni kellene, ez azonban gazdasági érdekeink ellen van, hiszen a munkaerő drágításával a termelés felfokozására túlságosan nagy reményünk nincs. Sokat hangoztatják, hogy Magya rországon a járulék mértéke abnormálisan magas. Tisztelettel kérem képviselőtársaimat, tanulmányozzák a mellékleteket ebből a szempontból. Javasoljuk, hogy a következő évtől történjen meg az eltérő kockázatoknak megfelelően a biztosítási ágak elkülönülése, kezdődjön meg a nem kifejezetten társadalombiztosítási feladatok fokozatos leválasztása. Távlatilag három: nyugdíj, beteg- és balesetbiztosítási ág kialakítását javasoljuk a reális megvalósításban, ütemezésben először a nyugdíj- és betegbiztosítás kialak ulását, majd az utóbbiból a balesetbiztosítás leválasztását második ütemként. Jelenleg a Társadalombiztosítási Alapból finanszírozzuk a betegségi ágba sorolt terhességi, gyermekágyi segélyen túl a gyermekes családok támogatása közül az anyasági segélyt. Ez ekre az ellátásokra önálló családbiztosítási ág kialakítását most nem javasoljuk, a családtámogatás legnagyobb tételét, a családi pótlékot továbbra is indokolt adóból finanszírozni, figyelembe véve az adókedvezményekkel történő összehangolás lehetőségét. A gyermek óvodás korig történő otthoni nevelésével kapcsolatos támogatásokat a szélesebb körű szociális biztonság és népesedéspolitikai célok érdekében jó lenne adóból finanszírozni, ezzel is kifejezve a közteherviselésen alapuló társadalmi szolidaritást. E zeken az ellátásokon túl szociális jellegű ellátásokat a készülő szociális törvény keretei között a korszerűtlen elemek egyidejű célirányos átalakításával kívánjuk szabályozni és fokozatosan költségvetési forrásból finanszírozni. Ezeket az ellátásokat olya nnal válthatjuk fel, amelyek a diszfunkcionális megoldások helyett hatékonyabb ellátást biztosítanak a rászorulóknak. Az előterjesztés a nyugdíjbiztosítási ág kialakulásával kapcsolatban különféle megoldási javaslatokat tár önök elé. Ezen megoldási javasla tok a) b) és c) variáns formájában szerepelnek, de könnyű meglátni, hogy a különböző variánsokban szereplő egyes elemek kompatibilisek lehetnek egy másik variánssal is, ezekről az elemekről különkülön célszerű gondolkodnunk. A nyugdíjbiztosítás helyzetéve l kapcsolatban már kitértem az értékvesztés problémájára, és talán hozzá kell tenni azt is, hogy a jelenlegi értékvesztés fényében egy aggodalom él a közeljövőben nyugdíjba vonuló polgártársaink körében. Valóban jelentős gondokkal nézünk szembe. A három me goldás tulajdonképpen nem áll annyira messze egymástól, mint amennyire látszik. Ha távlatosan gondolkodunk, az úgynevezett c) variáns egy korszerű megoldás lenne. Egy olyan alapbiztosítás, amely megélhetést ad, azt indexálja a mindenkori szükségleteknek me gfelelően, de a megélhetés alacsony szinten biztosítja ezt a megélhetést. Erre ráépül az egyének szabad döntése alapján meghatározott mértékű kiegészítő biztosítás, ahol kiki érvényesítheti saját lehetőségeit és szándékait, de alapvető megélhetését biztos ítják az alapbiztosításban. Bármilyen tetszetős is ez a megoldás, súlyos gondokat vet fel, nevezetesen ha az alapszintű megélhetéshez szükséges mértékre redukáljuk a befizetéseket, akkor forrás nélkül ellátatlan marad a jelenlegi nyugdíjas lakosság. Ezt pr ivatizációs bevételekkel fedezni csodálatos jó döntés lenne, csak
