Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. június 18. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának újramegnyitása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP): - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ):
54 ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Tisztelt Országgyűlés! Figyelmeztetnem kell dr. Torgyán Józsefet, hogy ez egy kicsit sok volt, bár idézet volt. TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP) : Nem én mondtam, Elnök Úr! ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Igen, de Ön idézte. Ezért kérem, hogy ilyen jellegű megjegyzésektől óvakodjunk, tisztelt Országgyűlés. Szót kért dr. Orbán Viktor képviselő. Megadom a szót. Felszólaló: Dr. Orbán Viktor (FIDESZ) ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ) : Tisztelt Ház! Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Nagyon furcsa helyzetben vagyunk, mert a politikai vita, nem egészen tudni, hogy miről, anélkül, hogy lenne előttünk egy olyan törvénytervezet, amelyet érdemes lenne megvitatnunk. Hiszen olyan későn kaptuk meg, h ogy érdemileg belebocsátkozni annak tárgyalásába senkinek sem áll módjában. Mégis folyik a vita, mégis hangzanak el hozzászólások, és ez időnként sajnos arra kényszeríti azokat is, akik nem akarnak részt venni egy olyan vitában, amiről nem tudják pontosan, hogy miről folyik, hogy egykét perc erejéig szót kérjenek maguknak. Ezért bátorkodtam én is most két perc erejéig szót kérni. Egyúttal köszönetet szeretnék mondani Katona Tamásnak, aki hozzászólásával – azt gondolom – egy nagyon rossz irányt vett vitát t udott kilendíteni a holtpontról, és visszavenni abba a magasságba, ahol van értelme tulajdonjogról beszélni. Ezért is szeretnék az ő hozzászólásához kapcsolódni néhány megjegyzés erejéig, vállalva azt a kockázatot, hogy sokkal inkább egy általános vitában elmondásra alkalmas néhány mondatot fognak önök hallani, semmint egy részletes vitába illő hozzászólást. Azt szeretném mondani nagyon röviden, hogy én mindig is tiszteletben tartottam a kormánynak azt az álláspontját, hogy 56os politikai gyökereit előtérb e helyezze. Azt hiszem, nem is vitakérdés az, hogy ez a kormány elkötelezett az eddigi tapasztalatok szerint 1956 eszméje iránt, két ízben legalábbis teljesen világos, hogy a nemzeti függetlenség és a politikai demokrácia intézményrendszerének a kérdése. E bben az ügyben – úgy gondolom – 1956 meglehetősen egységes volt, ezért lehet is rá hivatkozni mint forrásra. Elvétettnek, elhibázottnak érzem azonban azt a pillanatot, amikor 1956ra gazdaságpolitikai forrásként próbálunk visszamutatni és hivatkozni, mert ha valamiben nem volt 1956ban egység ebben az országban, akkor az a gazdaságpolitikai kérdések területén állott fenn, vagy ha egység volt, akkor az legkevésbé sem egy polgári demokrácia irányában létezett, hanem valami egészen más irányban. Úgy gondolom t ehát, hogy ebből a szempontból nem szerencsés egy gazdaságpolitikai törvényjavaslat esetében 1956ra hivatkozni. Ebben a tekintetben nálam avatottabb tudorai is vannak ennek a korszaknak. Bizonyára ismerik Bibó István memorandumát, amelyet az 1956os forra dalom utáni kibontakozásról írt, amelyben határozottan elvetette a kárpótlás eszméjét, és éppen azt mondta ki, hogy semmifajta kárpótlásra, ha Magyarország függetlensége és demokráciája helyreáll, nem lesz mód, és nem is szabad egyetlen kormánynak sem kísé rletet tenni. Erre vonatkozóan mindössze a parasztság esetében tett valamilyen engedményt, de mint tudjuk, 1956ban más volt a mezőgazdaság kollektivizálásának az állapota, mint ahogyan alakult a 60as évek fejleményeinek a következtében. Ennyit tehát az 5 6os gyökerekről. Úgy gondolom, hogy még egy megjegyzést kell tennem, ami sajnálatos módon nagyon rossz irányba látszik vinni a vitát. Azt hiszem, nagyon határozottan le kell szögeznünk a FIDESZ frakció nevében, hogy számunkra a kárpótlási törvény nem hata lmi harc kérdése. Annyiban lehet
