Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. július 12. péntek, a nyári rendkívüli ülésszak 9. napja - Az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló törvényjavaslat határozathozatala - ELNÖK (Szabad György): - BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
529 Kérdezem tehát végezetül a tisztelt Országgyűlé st, hogy a már elfogadott módosító javaslatokkal, valamint az 1. és a 2. számú melléklettel együtt elfogadjae a szakszervezeti vagyon védelméről, a munkavállalók szervezkedési és szervezeti működési esélyegyenlőségéről szóló törvényjavaslatot. Most kérem szavazatukat. (Megtörténik.) Az Országgyűlés az új törvényt 211 szavazattal 2 ellenében, 4 tartózkodás mellett elfogadta (taps) tehát 97%os többséggel fogadta el. Az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló tör vényjavaslat határozathozatala ELNÖK (Szabad György) : Tisztelt Országgyűlés! Munkánkat az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyaknak az önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló törvényjavaslat határozathozatalával folytatjuk. (Közbeszólások: Bejöhet a z MSZP.) Soron következik tehát ennek a törvénynek a határozathozatala. A szavazás előtt felkérem Boross Péter belügyminiszter urat, tartsa meg a vita összefoglalóját. Dr. Boross Péter belügyminiszter válaszadása BOROSS PÉTER, DR. belü gyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A nap sugara túl meredeken tűz, ezért igyekszem kellő megértéssel tömöríteni mindazt, amit elmondani szándékozom a Kormány álláspontjaként az önkormányzati vagyontörvénnyel kapcsolatban elhangzott vitáról és az előterjesztett javaslatról. Mindenekelőtt arra szeretnék utalni, hogy gyakran és – úgy érzem – méltánytalanul hangzott el az a vád a kormányzattal szemben, hogy a törvényjavaslat centralizációs érdekeit szolgálja. Ha ebben sok emocionális elem volt is, mi ndenki, aki ismeri az önkormányzati törvénykezés európai gyakorlatát, tisztában lehet azzal, hogy önmagában a magyar önkormányzati törvény cáfolata annak, hogy a kormányzatnak módja lenne centralizációs törekvéseinek a szolgálatába állítani akár a vagyonjo gi, akár az egyéb jogalkotást. A jelenleg vendégként itt tartózkodó francia belügyminiszter úr tegnap erősítette meg azt a korábban szerzett ismeretünket, amennyiben Franciaországban a gazdag önkormányzatok vagyonát a kormányzat átcsoportosíthatja a szegén y önkormányzatok javára. Ismeretes az a német gyakorlat, hogy jelentősebb önkormányzati vagyoni akciókba a központi kormányzat beleszólhat, megakadályozhatja, felülvizsgálhatja. Ilyen körülmények között úgy vélem, joggal vetem fel, hogy a kormányzattal sze mben e körben elhangzott vádak nélkülözik a realitásokat. A másik – ugyancsak a vitában elhangzott és több alkalommal erős, szintén emocionális töltéssel előadott kérdés – , hogy a Kormány a javaslattal, az előterjesztéssel az önkormányzatokat meg kívánja f osztani attól a vagyontól, amelyik egyébként akkor még nem is volt az övé. Több alkalommal hangot adhattam annak – ezúton elismétlem – , hogy példátlanul nagy vagyont kapnak a magyar önkormányzatok. Példátlanul nagy vagyont. Másodszor: ennek a vagyonnak a j elentős része ingatlanvagyon. Aki némileg járatos gazdasági kérdéskörökben, az tudja, hogy az ingatlanvagyon tulajdonlása mit jelent gazdasági pozíció szempontjából egy meghatározott térségben, hadd ne folytassam tovább. Arra azonban még fel kell hívnom a figyelmet, hogy itt hétszázezer bérlakásról és mintegy százezer nem lakás céljára szolgáló helyiség átadásáról van szó. Ez utóbbival kapcsolatban megjegyzem, hogy az a bizonyos 107. § az önkormányzati törvényben erről említést sem tesz, és nem rendeli átad ásra. Felhívnám a figyelmet arra, hogy a vagyon számbavételénél szakszerűséggel és gondossággal kell eljárni. Mint tudjuk, minden vagyonnak van egy könyv szerinti értéke. Tudjuk, mi az. Van egy piaci értéke, ezt vagy tudjuk, vagy sejtjük. Az átadandó vagyo nnak óriási potenciális értéke van. Ne
